• Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
Évforduló és eseménynaptár 2013 PDF Nyomtat Email
Cikk tartalomjegyzék
Évforduló és eseménynaptár 2013
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December

Évforduló és eseménynaptár

Január

1783. január 1.

230 éve született HUNKÁR Antal (Öttevény, 1783. jan. 1.-Szolgagyőr, 1862. dec. 16.) főispán, politikus. Édesapja Öttevény postamestere. Középiskolába Győrben járt, jogot Pozsonyban tanult. Joggyakornok Székesfehérvárott Zubor Sándor ügyvéd mellett. 1802-ben Veszprémbe került Márkus Ignác főjegyző mellé, aki korának egyik legjobb szakembere volt. 1803-tól Pesten joggyakornok, 1808-ban a Királyi Táblánál ügyvéd. 1809-ben a Pápán tartott Veszprém vármegyei közgyűlés kinevezte százados-kapitánynak. Harcolt Napóleon seregei ellen, francia fogságban is volt. Veszprém vármegye táblabírája és ellenzéki követe az utolsó rendi országgyűlésen. Reformpolitikus, 1848-ban Veszprém vármegye főispánja és kormánybiztosa. 1849 elején bácskai kormánybiztos, majd a kegyelmi szék bírája. Egyik szövegezője a Függetlenségi Nyilatkozatnak. A szabadságharc bukása után először halálra ítélték, majd várfogságot kapott. A komáromi várbörtönből 1855-ben szabadult. 1861-ben a Határozati Párt képviselője volt a zirci választókerületben.

1823. január 1.

190 éve született PETŐFI Sándor (Kiskörös, 1823. jan. 1.-Fehéregyháza, 1849. júl. 31.) költő. 1841 márciusában Néhány hetet Pápán töltött és a Református Főiskolán az előadásokat is látogatta. Az év októberétől a főiskola rendes tanulója. Verseket írt, szavalt, Heine és Schiller műveket fordított. Petrovicsból Pápán lett Petőfi. Ekkor jelent meg nyomtatásban, Bajza Athenaeumában első verse, A borozó. A Pápán kiadott Népbarát c. naptárban is megjelent két verse. Megélhetését nem látta biztosítottnak, ezért november 2-án elhagyta a várost. Ezután csak 1843 tavaszán járt a Pápán, ahol barátai nagy örömmel ünnepelték a váratlan találkozást. 1848-ban járt Várpaolán is, írásos emlék őrzi ezt. Szeget szeggel c. költeményének kéziratán “Puszta-Palota, 1843. április” olvasható. Utazásai során több alkalommal is járt Veszprémben. 1842. november 2-án otthagyva Pápát Veszprém felé vette útját, amiről Vadonban c. verse is tanúskodik. 1848. március 5-6.-án a későbbi Bakony Szállóban lakott, és a városban töltött egy-két napot, itt értesült a francia forradalomról. A veszprémi látogatást Szuper Károly színigazgató naplójában örökítette meg.

 

1853. január 1.

160 éve született SIMONYI Zsigmond, Steiner Zsigmond (Veszprém, 1853. jan. 1.-Bp., 1919. nov. 22.) nyelvész, tanár, szerkesztő. Szülővárosában, Veszprémben végezte a középiskola alsó osztályait. Szarvas Gábor tanítványa, a magyar nyelvművelés kiemelkedő egyénisége. Lipcsében, Berlinben és Párizsban folytatott egyetemi tanulmányokat. Hazatérve 1877-től Budapesten tanár. 1879-től tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. A Tanácsköztársaság után üldözték, ez a beteg tudóst összeroppantotta. A Nyelvtörténeti Szótár, később a Nyelvészeti Füzetek, majd Szarvas Gábor halála után, 1895-től a Nyelvőr szerkesztője. Munkássága szinte a nyelvtudomány egészére kiterjedt. Foglalkozott a nyelvhelyesség kérdésével, jelentősek a határozókról, a kötőszókról és a jelzőkről írt tanulmányai. 1903-ban elkészítette az új iskolai helyesírást, amelyet csaknem az egész irodalmi élet elfogadott. Veszprémben általános iskola viseli nevét, szülőházát (Kossuth L. u. 7.) 1929-ben emléktáblával jelölték meg. A táblán látható bronz plakett Gárdos Aladár alkotása.

1923. január 1.

90 éve született BÖLÖNI Lajos (Torda, 1923. jan. 1.-Veszprém, 1992. jan. 23.) mezőgazdász, politikus. Középiskolába szülővárosában járt, a felsőfokú tanulmányokat Kolozsvárott kezdte, és 1940-ben Mosonmagyaróváron fejezte be. Néhány évig a kisbéri ménes-gazdaságban gyakornok, 1949-ben a Bakonypölöskei Állami Gazdaság főagronómusa. 1951-1953-as években, Veszprémben az Állami Gazdaságok Megyei Központjában dolgozott. 1957 után a Városlődi Állami Gazdaságban főállattenyésztő. A hatvanas évek közepén két-két évig Veszprémben a járási, illetve a megyei tanács mezőgazdasági osztályán dolgozott. 1967 és 1984 között Pápán, a Mezőgazdasági Közös Vállalatnál először igazgató, majd főmérnök. Nyugdíjasként még két évig műszaki szaktanácsadó a pápai vállalatnál. Fiatalon, Kisbéren bekapcsolódott a FKgP szervezési munkájába, a 80-as évek végén az újjáalakult párt egyik Veszprém megyei vezetője, 1990-től haláláig elnöke.

1943. január 1.

70 éve született MÁTYÁS István (Berhida, 1943. jan. 1.-Bp., 2000. ápr. 26.) újságíró, irodalomtörténész, író. 1961-ben a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban érettségizett. 1965-ben a Budapesti Felsőfokú Élelmiszeripari Technikumban végzett. 1979-ben a budapesti tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán szerzett oklevelet. 1967-1968-ban újságíró a Hírlapkiadó Vállalatnál, 1969 és 1989 között a Népszava rovatvezetője, 1989-1990-ben a Népszava Könyvkiadó főszerkesztője Budapesten. A Népszava Könyvkiadó főszerkesztőjeként szépirodalmi műveket szerkesztett kiadás alá. Hét évig volt a Magyar Rádió munkatársa, ahol önálló műsora volt. Olvastam egy novellát címmel a kortárs magyar irodalomkritikai sorozatot szerkesztette és vezetette. Munkásságáért számos díjat és kitüntetést kapott. Többek között 1976-ban a Szocialista Kultúráért és a Magyar Rádió Nívódíját, 2001-ben a Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjat. Első írásai a Veszprém megyei lapokban jelentek meg, 1967-től folyamatosan publikált irodalmi elemzéseket, könyvkritikákat napilapokban és irodalmi folyóiratokban.

 

1993. január 1.

városi intézményként működik tovább az eddig megyei művelődési központ.

Veszprém Megyei Jogú Önkormányzata létrehozta a Művészetek Házát, mely kortárs      művészetek és irodalom szellemi műhelye.

 

2008. január 1.

A Petőfi Színház új vezetése Bujtor István igazgató, Eperjes Károly művészeti tanácsadó.

 

1813. január 2.

200 éve halt meg HAVRANEK József (?-1813. jan. 2.) orvos. 1770-ben, Bécsben szerzett  orvosi diplomát, majd Veszprémben telepedett le, és Veszprém vármegye első főorvosa volt. A vármegyei közgyűlés háromévenként újraválasztotta. 1797-ben II. Ferenc császártól nemesi levelet kapott. Munkásságáról nincsenek adataink. Egyetlen fennmaradt művét a diploma megszerzésekor írta, De Vomitu (A hányásról) címmel. A Vár u. 6. sz. alatti, általa építtetett házon, tábla őrzi emlékét.

 

1993. január 2.

20 éve hunyt el SOMOGYI József (Félszerfalva (Ausztria), 1916. jún. 19.-Bp., 1993. jan. 2.)szobrászművész, tanár. A középiskoláit Győrben és Pápán végezte. Első kiállítása 13 éves korában, Győrben volt. Itt ismerkedett meg Borsos Miklóssal. 1941-ben Kontuly Béla és Kisfaludi Stróbl Zsigmond növendékeként végzett a Képzőművészeti Főiskolán. A háború utáni szobrásznemzedék egyik legtehetségesebb tagja, a Képzőművészeti Főiskola tanára, majd rektora. 1968-tól 1977-ig a Magyar Képzőművészek Szövetsége elnöke. 1984 után a Magyarországi Református Zsinat világi elnöke, a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka.. Tihanyban lévő háza második otthona volt. A Belső-tó partján fiatal művészek számára művésztelepet létesített, ahol diákjait oktatta.  A megyében több köztéri szobra áll. 1940 óta szerepelt hazai és külföldi kiállításokon. Számos egyéni és számtalan közös tárlaton ismerhették meg a látogatók alkotásait. Kossuth-díjat 1954-ben, Munkácsy-díjat 1956-ban kapta, a Brüsszeli Világkiállítás Nagydíját 1958-ban vehette át, 1966-ban Érdemes Művész, 1970-ben Kiváló Művész címet nyert. 1981-ben Tornyai-plakettet és SZOT-díjat kapott.

 

1883. január 3.

130 éve született BOTÁR Árpád (Dicsőszentmárton, 1883. jan. 3.-Diszel, 1965) katonatiszt, újságíró. Katonatisztként mozgó hírszerző állomás vezetője volt. A bukaresti Ziua c lapban cikkei jelentek meg. 1921-ben, Bécsben szerkesztette az Ardealul c. magyarbarát periodikát. 1925-től a Tapolcai Lapok szerkesztője, 1938 után felelős szerkesztője, egyúttal 1933-tól a Balatoni Kurír szerkesztője is. 1942. augusztus 8-án elbúcsúzott a Tapolczai Lapok olvasóitól és a közéletbe nem tért többet vissza. 1944 végén eladta diszeli birtokát. 1965-ben bekövetkezett haláláig teljes visszavonultságban élt.

 

1893. január  3.

120 éve született BOZZAY Margit, Horváth Margit, Bozzay Boldizsárné (Kemenesszentpéter, 1893. jan. 3.-Bp., 1942. márc. 17.) író, költő. 1939-ig a Pesti Napló asszonyrovatát vezette, majd a Kincses Újság főmunkatársa volt. Versei, kissé erotikus színezetű regényei a harmincas években népszerűek voltak.

 

1903. január 3.

110 éve született HOMOKI Ferenc (Veszprém, 1903. jan. 3.-Bp., 1965. júl. 25.) költő, író.Fiume olasz megszállása után kénytelen volt abbahagyni a Fiumei Kereskedelmi Tengerészeti Akadémián folytatott tanulmányait. Hazatért Veszprémbe, ahol biztosítási ügynök, részes mezőgazdasági arató és cséplő, majd postai segédtiszt volt. Tizennyolc éves korától újságíró és riporter, verset, novellát, bírálatokat írt, székesfehérvári, pécsi és szombathelyi lapokba. 1925-ben ötödmagával Magyar Élet címmel rövid életű szépirodalmi lapot indított Veszprémben. A harmincas évek közepétől egyre kevesebbet publikált. A háború után a Posta Központi Járműtelep igazgatója. Élete utolsó éveiben meghasonlott önmagával és kéziratban lévő írásait megsemmisítette. Egyetlen verseskötete 1930-ban  jelent meg Ácsok a malomban címmel.

 

1978. január 3.

35 éve halt meg ARATÓ János (Gyula, 1940. ápr. 20.-Ajka, 1978. jan. 3.) tájfutó sportember.Iskolái elvégzése után 1974-ig Ajkán a Timföldgyár és Alumíniumkohó, majd halálos üzemi balesetéig a Jókai Bánya dolgozója volt. Az ajkai tájfutó sport megalapítója. A sportág járási-városi szövetségének elnöke, az Ajkai Bányász SK szakosztályelnöke. A magyar válogatott tagja, országos bajnok, több éven át az év megyei sportolója. Országos minősítésű versenybíró. Tragikus halála óta Ajkán minden évben versenyt rendeznek tiszteletére.

 

1948. január 5.

65 éve született PLÓZER István (Tapolca, 1948. jan. 5.-Keszthely, 1977. okt. 30.) barlangkutató. Tapolcán járt általános iskolába, amikor felfedezett egy barlangot. 1964-ben a Lóczy Lajos csoportban tanulta meg a száraz barlangok kutatását. Néhány hónap múlva tagja a tapolcai víz alatti kutatócsoportnak és a tapolcai tavas barlangban végzett kutatásokat. 1971-től az Országos Vízügyi Hivatalnál hivatásos könnyűbúvárként dolgozott. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat elnöke volt. A Hévízi-tó forrásbarlangjában végrehajtott merülés közben életét veszítette. A Hévízi forráskráter egyik jellegzetes képződménye még életében az István-kráter nevet, a budai Molnár János-barlang Lóhere-ága pedig emlékére az István-terem nevet kapta. A hetvenes évek elejétől jelentek meg írásai és közleményei, főként a Karszt és Barlang c. folyóiratban.

 

1903. január 6.

110 éve halt meg KÖRMENDY Sándor (Nagykorpád, 1829. júl. 7.-Pápa, 1903. jan. 6.) jogász, teológus. Pápán tanult a Református Kollégiumban, amikor kitört a forradalom. Diáktársaival együtt beállt nemzetőrnek, de hazautazott szüleihez és így a somogyi nemzetőrökhöz csatlakozott, akikkel részt vett a Dráva-vonal védelmében. Később honvédnek sorozták, a légrádi csatában harcolt és 1848. december 11-étől hadnagyi, 1849. április 26-ától főhadnagyi rangban szolgált. Világosnál tette le a fegyvert. Visszatért Pápára tanulmányainak folytatására és itt szerzett jogi és teológiai diplomát. Lelkész Somogyban, ahol 1869 és 1872 között a kaposvári kerület országgyűlési képviselője volt. Ebben az időben újságíróként is dolgozott. Cikkei a Magyarország és a Nagyvilág Képekben, a Pesti Naplóban, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban és a Borászati Lapokban jelentek meg. Életének utolsó évtizedében visszatért Pápára és a Dunántúli Református Egyházkerület főjegyzője volt.

 

1888. január 8.

125 éve született FARKAS Gizella (Várpalota, 1888. jan. 8.-Bp., 1980. dec. 25.) író. Budán, Pápán és Pozsonyban végezte tanulmányait. 1904-ben Iglón, majd Miskolcon a felsőkereskedelmi iskolában tanított. 1923-ban feladta tanári állását, családjának és az írásnak élt. A polgári középosztálybeli nők sorsát-lázadását ábrázolta élethű alakokkal, hiteles élethelyzetekben.

 

1958. január 9.

55 éve hunyt el BRUSZNYAI Árpád (Derekegyháza, 1924. jún. 27.-Bp., 1958. jan. 9.) tanár.1942-ben, a szentesi gimnáziumban érettségizett, és még az évben felvették az Eötvös József Kollégiumba, de a felsőfokú tanulmányokat elhúzódó betegsége miatt csak 1944-ben tudta elkezdeni és 1949-ben a budapesti tudományegyetem görög tanszékén szerzett tanári oklevelet. 1951-ben a Homérosz-kérdésről írt tanulmányával doktori címet nyert. Közben 1947-1950 között a Klasszikafilológiai Intézet munkatársa. Katolikus pap bátyját internálták, őt pedig a munkahelyéről elbocsátották. Egy évig a váci papi szemináriumban latint és görögöt tanított. 1952-ben Veszprémbe költözött, a Lovassy László Gimnáziumban tanított, előadásokat tartott, énekkart vezetett. 1956. október 26-án a Veszprém Megyei Forradalmi Tanács tagjának, október 31-én elnökének választották meg. November 4-én a szovjet csapatok fogságába került, de egy hónap múlva szabadon engedték. 1957 elején visszatért Vácra, ahol néhány hónapig a gimnáziumban tanított. 1957 tavaszán a magyar hatóságok letartóztatták és a bíróság október 15-én életfogytiglani börtönbüntetésre, 1958. január 6-án halálra ítélte. Az ítéletet január 9-én hajtották végre és Budapesten őt is a 301-es parcellába, temették. Veszprémben tábla és utcanév őrzi emlékét, 1991-ben Díszpolgár címet kapott.

 

1983. január 9.

30 éve hunyt el PFEIFFER János (Sopron, 1897. febr. 14.-Sopron, 1983. jan. 9.) r. k. nagyprépost, író, történész, levéltáros. Szülővárosában érettségizett, majd a Veszprémi Szemináriumban tanult két évig. Hornig Károly püspök 1915-ben Rómába küldte, majd Innsbruckban filozófiát hallgatott, 1919-ben doktorrá avatták. A háború után ismét Rómában folytatta tanulmányait. 1922-ben pappá szentelték. Hosszú élete során megjárta az egyházi ranglétrát, az őrkanonoki rangig. A húszas években rendezte a püspöki levéltárat, 1933-ban pedig megindította a Veszprémi Egyházmegye múltjából c. kiadványsorozatot, amelynek kiadója és szerkesztője, egyes köteteinek szerzője is volt. A Veszprémi Egyházmegye múltjának gondos kutatója. Ösztönözte és segítette az egyházmegye papjait történeti kutatások végzésére és alkotásaik megjelentetésére. Nyomtatásban megjelentek szentbeszédei is.

 

2008. január 9.

5 éve Sólyom László köztársasági elnök felavatta a Megyeház-téren a Brusznyai-emlékművet, mely Melocco Miklós és alkotótársa Benke Zoltán munkája.

 

1993. január 11.

20 éve halt meg SAÁD Béla (Pápa, 1905. márc. 9.-Bp., 1993. jan. 11.) író, újságíró. 1923-ban Pápán, a bencéseknél érettségizett és 1928-ban a budapesti közgazdaságtudományi egyetemen szerzett diplomát. 1929-ben az Új Nemzedék gyorsírója, majd riportere és színházi rovatának vezetője. 1938-ban a Nemzeti Újságban folytatásban jelent meg két regénye: Mindennek az árpa az oka, valamint Nincs tovább címmel. Dolgozott a Nemzeti Újságnak és az Új Időknek is. Katolikus szellemű újságíró, 1945 után az Új Ember munkatársa, majd szerkesztője, valamint a Vigília kiadói igazgatója, később felelős kiadója. 1948-ban szerkesztette az Új Ember almanachját. 1962-től 1965-ig a II. Vatikáni Zsinat tudósítója.

 

1908. január 12.

105 éve született KOLTAI Vilmos (Bp., 1908. jan. 12.-Bp., 1967. máj. 4.) orvos. Politikai üldözöttként 1927-ben Párizsba emigrált, ahol elvégezte az orvosi egyetemet. Tagja volt a Francia Kommunista Pártnak és aktív résztvevője az ellenállási mozgalomnak. 1946-ban költözött haza és tüdőgyógyász szakorvosként néhány évig Budapesten dolgozott. Egészségi okok miatt jött 1954-ben a fővárosból Veszprémbe a megyei tüdőgondozóhoz. 1957. június 1-jétől felkérésre vállalta el a kórházigazgatói megbízást, amelyről 1960. május 15-én, egészségének romlása miatt lemondott és 1965-ben történt nyugdíjaztatásáig a tüdőgondozóban dolgozott.

 

1943. január 12.

70 éve az urivi hídfőnél megsemmisültek a veszprémi zászlóaljak.

 

1978. január 12.

35 éve hunyt el VARGA Kálmán (Ács, 1907-Ács, 1978. jan. 12.) ref. lelkész. Középiskolai tanulmányait és a teológiát Pápán végezte, majd a skóciai Edinburg-ban, később Aberdeen-ben tanult. 1931-től segédlelkész Pápán, hitoktató-helyettes Székesfehérvárott. 1934-től helyettes, 1937-től választott lelkész Ajkán és Tósokberénden. Működése alatt új iskola épült mindkét településen. A Református Szeretet Szövetség közreműködésével 1939-ben 20 fős árvaházat létesített Ajkán. 1977-ben, nyugdíjazása előtt renováltatta az ajkai templomot. Cikkeket írt, népművelő előadásokat tartott. Az egyházkerületben, az egyházmegyében tanácsbíró, főjegyző volt.

 

1953. január 13.

60 éve halt meg FÁBIÁN Gáspár (Székesfehérvár, 1885. jan. 2.-Bp., 1953. jan. 13.) építészmérnök. A budapesti műegyetemen tanult, 1920-ban közgazdaságtudományi doktori oklevelet szerzett. 1910-ben állami támogatással tanulmányutat tett Olaszországban. Budapesten saját tervezőirodája volt, közben 1920 és 1936 között a Felső Építőipari Iskolában tanított. Több iskolát, templomot és kórházat épített: Székesfehérvárott, Szekszárdon, Jászapátiban, a fővárosban és másutt. Balatonfüreden a neoromán stílusú r. k. templomot, a mellette lévő iskolaépületet és a plébániaházat, valamint a badacsonytomaji plébániatemplomot tervezte. Épületein gyakran alkalmazott történeti stílusokat.

 

1978. január 13.

35 éve halt meg NAGY Lajos (Badacsonytomaj-Kisörs, 1886. aug. 25.-Révfülöp, 1978. jan. 13.) íróparasztköltő. Apja vincellér, ő révészlegény, vincellér, egyszerű falusi parasztember volt.   Harcolt az első világégéskor, földet osztott a második után. 1935-ben jelen volt a Faluszövetség megalakulásánál. 1945 és 1948 között a Nemzeti Parasztpárt tagjaként részt vett a helyi és a megyei Nemzeti Bizottság munkájában. Dolgozott a szőlőben, kezelte mások borát, közben verssorok és történetek kötötték le gondolatait, amelyek szabadidejében versekké és elbeszélésekké formálódtak egy-egy füzet lapjain. Néha a Szabad Földben és a megyei újságban is megjelentek írásai, a rádió szerepeltette őt. Közel húsz évvel halála után adták ki gyűjteményes kötetét: Ez a mi világunk?! címmel.

 

1918. január 14.

95 éve hunyt el KECSKEMÉTHY Margit (Sümeg, 1871. júl. 14.-1918. jan. 14.) zeneiskolai tanár. 18 éven keresztül tanított Veszprémben zongorát és éneket. 1916-ban Óváry Ferenc támogatásával megalapította a város zeneiskoláját, amelynek ő volt az első igazgatója. Sokat tett a város zenei kultúrájának erősítése érdekében.

 

1948. január 14.

65 éve született TÜSKÉS Endre (Hajmáskér, 1948. jan. 14.-Veszprém, 2004. okt. 12.) sportigazgató 1966-ban a székesfehérvári Jáky József Útépítési Technikumban, 1980-ban a Testnevelési Főiskolán végzett, ahol 1984-ben sportmenedzseri szakon szerzett oklevelet. Az 1966-tól 1969-ig művezető a Dunaújvárosi Épületelemgyárban. 1969-től 1976-ig a Veszprémi Megyei Tanácsi Tervező Iroda szerkesztő-tervezője. 1976 és 1981 között a Bakony Vegyész TC módszertani vezetője, 1981-től a Honvéd Schönhercz Sport Egyesületnél vezető edző, 1988-tól a Városi Tanácsnál sportfelügyelő, 1988-1990-ben a Veszprém Megyei Sporthivatal osztályvezető-helyettese, 1990-től sportigazgató, Veszprémben. 1990 és 1998 között a Veszprém Megyei Tájfutó Szövetségben elnökségi tag, az edzőbizottság vezetője. Munkásságért 1984-ben a Minisztertanács Kiváló Dolgozója, 1996-ban Magyar Sportért, 1999-ben Pro Comitatu, Veszprém kitüntetéseket kapta. Írásai jelentek meg a Tájfutó, Sportvezető, Napló, Nemzeti Sport c. lapokban.

 

1998. január 14.

15 éve hunyt el NAGY József (Badacsonytomaj, 1922. jún. 29.-Veszprém, 1998. jan. 14.) tanácselnök. A badacsonyi vincellér gyermeke 4 polgárit és mezőgazdasági szakiskolát végzett. A katonaság letöltése után előbb szövetkezetvezetői tanfolyamra járt majd egy éves tanácsakadémiát végzett. A tapolcai járási tanács megalakulásakor, 1950. augusztus 15-én elnökhelyettesnek, 1958. szeptember 1-jétől elnöknek választották. Munka mellett jogot tanult, 1963-ban doktorált az ELTE Állam és Jogtudományi Karán. 1971. április 1-jén a Tapolcai Járási Hivatal elnökévé nevezték ki. Felismerte és lehetőségei szerint segítette a társadalmi összefogásban rejlő lehetőségeket. Komoly szervezőmunkával segítette a tapolcai kórház műtőjének építését, Badacsonylábdiban az ifjúsági tábor létesítését. Pártolta a Bauxit program Tapolcára települését. Kezdeményezte a hegyvidéki szőlők megmentését, részt vett a zártkerti rendszer kidolgozásában. Az országban így elsőnek a Szent György-hegy lett zártkertesítve. Munkásságáért több kitüntetést kapott.

 

1758. január 15.

255 éve halt meg BÁRÁNY János, szeniczei (Nagyvázsony, 1716. febr. 27.-Felpéc? 1758. jan. 15.) ev. püspök. Tanult Győrben, Sopronban és Pozsonyban, majd a jénai egyetemen. Hazatérte után, 1740-től felpéci lelkész, 1754-től a győri egyházmegye esperese. A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület 1756. április 7-én püspökké választotta. Elsősorban egyházi vonatkozású írásai és magyar üdvözlő versei jelentek meg.

 

1993. január 16.

20 éve halt meg GÁL Zsigmond, Gaál Zsigmond (Zsáka, 1931. jún. 1.-Ajka, 1993. jan. 16.) tanár, festőművész. Érettségi után a debreceni tudományegyetemen szerzett tanári oklevelet. 1954-től Kabán tanított, 1963-tól Ajkán kollégiumi nevelő, bányász, könyvtáros, gépkezelő, villanyszerelő, stb. Közben 1957-ben és 1968-ban politikai okokból elítélték. 1975-től nyugdíjazásáig tanár Ajkán a Bánki Donát Műszaki Középiskolában. 1954-től vett részt gyűjteményes tárlatokon (Debrecen, Párizs, Ajka, Pápa, Veszprém, Csepel, stb.). Első önálló kiállítását Ajkán rendezte 1969-ben. 1992-ben újabb önálló tárlaton mutatkozott be Veszprémben és Ajkán.

 

1708. január 18. előtt

305 éve halt meg ÁCS Mihály, (Kemenesszentmárton, 1631. júl. 9.-Nemescsó, 1708. jan. 18. előtt) énekszerző, műfordító. Ev. lelkész, a magyar pietizmus első képviselője. 1666 és 1669 között, valószínűleg Vitnyédi István pártfogoltjaként Wittenbergben és Tübingenben tanult. 1669-től Győrben rektor. 1873-ban a szilvágyi zsinaton avatták lelkésszé. 1673-1674-ben Farádon lelkész. A protestánsüldözés idején, 1674-től bujdosott, titokban gyakorolta hivatását. 1680 táján a vázsonykői (nagyvázsonyi) végvárban prédikátor, majd Thököly seregében tábori pap. Később több helyen, 1701 és 1706 között Devecserben prédikátor. 1706-tól kemenesaljai esperes, egyúttal lelkész Simonyiban. 1707-től Nemescsón prédikátor. Egyik szerkesztője, részben szerzője a Zengedező Mennyei Kar c. énekeskönyvnek, amely a válogatott magyar énekörökség mellett német fordításokat is tartalmaz, és 1696-ban Lőcsén jelent meg. Az 1680-ban a berhidai csatában meghalt Semptsei Ferenc vázsonyi kapitány temetésére írt halotti beszéde és verses búcsúztatója a végvári irodalom jeles alkotása.

 

1908. január 18.

105 éve halt meg MÁTRAI László, 1884-ig Matuschek László (Arad, 1848-Veszprém, 1908. jan. 18.) zeneszerző, karnagy. Tizennyolc éves korában már egy színtársulat karmestere. 1867-ben hegedűs- és orgonistaként került Veszprémbe. 1885-től a székesegyházi ének és zenekar karnagya. Alapítója az első veszprémi dalárdának. Alkalmi jelleggel, együttesével fellépett a Korona Vendéglő nagytermében. 1893-ban a Zenekedvelő Egyesület karnagya. 1887-ben hangversenyt adtak az új megyeháza előadótermében, szerepeltek vidéken is. Korának ismert zeneszerzője volt. Egy operettjét Fiuméban adták elő. Az Amerikai vőlegény című, Matkovich Tivadar szövegére írt operettje halála miatt nem kerülhetett színre

 

1633. január 19.

440 éve született és 380 éve halt meg DÁVID Pál, felistáli (Felistál, 1573-Sümeg, 1633. jan. 19.) r. k. püspök. Bécsben és Rómában tanult. 1600-ban tért haza, amikor Forgách Ferenc nyitrai püspök az egyházmegyéjébe kanonokká nevezte ki. 1611-ben már ludányi és szalkai apát, aradi prépost. Még abban az évben, mint knini választott püspök a király követeként részt vett a besztercebányai országgyűlésen. 1625-től a pécsi, 1628-tól a váci egyházmegye püspöke. Két egyházi zsinatnak is résztvevője volt: 1611-ben a nagyszombati tartományi, 1629-ben ugyanitt a nemzeti zsinatnak. Veszprémi püspökké 1630. október 25-én nevezték ki. Az egyházmegye majdnem teljesen török uralom alatt volt, Ő Sümegen lakott, ott is halt meg.

 

1888. január 19.

125 éve született GÁSPÁR Vince (Balatonfőkajár, 1888. jan. 19.-Balatonfőkajár, 1969. szept. 9.) földműves, politikus. Gazdagabb paraszti családból származott, 165 kh. földterületen mintagazdaságot létesített. Virilisként a községi képviselőtestület tagja. A 20-as évek elején belépett a Nagyatádi-féle kisgazdapártba. 1930. október 12-én ott volt az FKGP békési alakuló nagygyűlésén, ahol a párt egyik alelnökévé választották. 1945-ig az országos nagyválasztmány tagja, a helyi szervezet elnöke. A harmincas években tevékenyen részt vett a párt választási küzdelmeiben. A felszabadulás után tagja az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, 1945-1947-ig Veszprém megye országgyűlési képviselője. A paraszti centrum híve volt, Nagy Ferenc lemondása után támogatta az új, baloldali pártvezetőséget. Sokat tett Balatonfőkajár háború utáni újjáépítéséért. Támogatta a helyi tsz megalakulását, de nem lépett be, megmaradt egyéni gazdának. Kuláklistára került, börtönbüntetésre ítélték. 1955-ben betegen tért haza.

 

1973. január 19.

40 éve halt meg KÉRY Gábor (Csopak, 1887. márc. 22.-Balatonfüred, 1973. jan. 19.) asztalosmester, barlangkutató. 1930-ban önerőből megkezdte a gyermekkorában véletlenül felfedezett barlang feltárását a balatonfüredi Tamás-hegy oldalában. A Földtani Intézet támogatta tervét. Kadic Ottokár geológus tudományosan felmérte a barlangot, majd 1934-ben megkezdték kiépítését, látogathatóvá tételét. A ma Lóczy Lajos nevét viselő, hévizes eredetű barlang népszerű kirándulóhely. Kéry Gábor a balatonfüredi katolikus temetőben nyugszik. Emlékét (Kadic Ottokárral együtt) a barlang bejáratánál, 1983-ban elhelyezett tábla őrzi.

 

1993. január 19.

20 éve hunyt el CSEKŐ Árpád (Csákvár, 1902. máj. 9.-Bp., 1993. jan. 19.) tanár, tudománytörténész. 1924-ben tanítóképző intézeti tanári oklevelet szerzett. Először Jászberényben tanított, 1938-tól a Pápai Tanítóképző igazgatója. A második világháború után zaklatták, később Budapesten középiskolában tanár. 1960-tól a budapesti tudományegyetem kísérleti fizikai tanszékén dolgozott. Nyugdíjazása után még 15 évig óraadó a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán. Nyugdíjazás után, 1971-ben létrehozta az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum gyűjteményét. Számos tankönyv és kísérletező segédkönyv társszerzője. Az általa tervezett Csekő-ládát - amely a fizikatanításhoz kísérletcsomagot tartalmazott - nagyon sok iskolában ismerték és használták. Kétszáz újítás fűződik nevéhez. Több száz cikke jelent meg szakmai folyóiratokban.

 

1808. január 20.

205 éve született VAJDA Péter (Vanyola, 1808. jan. 20.-Szarvas, 1846. febr. 10.) író, költő, pedagógus, természettudós. Vanyolai féltelkes jobbágycsalád gyermeke, akinek egész életére és munkásságára nagy hatással volt a Bakony-széli falu. Már gyermekkorában a természetet vallotta legjobb barátjának. Sopronban, Győrben és Pesten tanult, majd külföldi tanulmányutak után Pesten, később Szarvason telepedett le. Petőfi plebejus törekvéseinek egyik legfőbb előkészítője. Évekig írásaiból és szerkesztői munkákból élt. 1833 és 1838 között a Hasznos Mulatságok segédszerkesztője. 1834-ben, Lipcsében megindította az első magyar ismeretterjesztő folyóiratot, a Garasos Tárt, 1838-ban egyik kezdeményezője a Természet c. folyóirat megjelentetésének. 1842-ben a Kisfaludy Társaság tagja, és a Természettudományi Társaság első titkára. 1843-tól Szarvason tanított, de az iskolában mondott plebejus nézeteit összefoglaló Erkölcsi beszédei miatt a kormány vád alá helyezte. Minden tantárgyat anyanyelven tanított, az iskolában eltörölte a botbüntetést. Az első alulról érkezett közéleti írónk, aki népben, nemzetben és nagyvilágban gondolkodott. Kortársai már életében példaképnek tekintették. Vanyolai szülőházában emlékszobája van, a ház és az általános iskola falán tábla őrzi emlékét.

 

1933. január. 21.

80 éve született MEDGYESY Miklós (Kapuvár, 1933. jan. 21.-Szombathely, 2002. jan. 31.) tanár, grafikusművész. 1953-ban, Sopronban tanítói, 1980-ban Pécsett rajztanári oklevelet szerzett. 1972-ben került Ajkára, ahol pár évig a Városi Művelődési Központban volt művészeti előadó, majd a Vörösmarty Mihály Általános Iskolában és a Bródy Imre Gimnáziumban tanított. Önálló tárlatok: 1991 Umma (Németország), 2000 veszprémi Gizella Múzeum, Megyei Pedagógiai Intézet, Gyöngyös, Veszprém. Kutatta Veszprém megye pusztuló kolostorait és templomait, valamint a Medgyesy-család múltját. Tetőled függ, ki erre jársz című cikksorozata megjelent az Ajkai Szóban, 1983-ban. Ugyanebben az évben Kiváló Munkáért, 1999-ben Közép-dunántúli tárlat díját kapta.

 

2003. jan 21.

10 éve adták át Balatonalmádiban a Pannónia Kulturális Központ és Könyvtárat.

 

1988. január 22.

25 éve halt meg HORVÁTH László (Dombóvár, 1943. febr. 10.-Bp., 1988. jan. 22.) színművész. 1965-ben végzett a Budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1965-1967-ben a Békésmegyei Jókai Színház, 1967 és 1970 között a Kecskeméti Katona József Színház, 1970-től 1979-ig a Veszprémi Petőfi Színház, majd 1984-ig a filmgyár társulatának tagja. 1984-től a Vígszínház művésze. Markáns, szép beszédű, természetes játékstílusú karakterszínész. Pályája kezdetétől filmezett, több mint harminc játékfilmben, Jancsó Miklósnak szinte valamennyi alkotásában játszott. Tv-filmekben is szerepelt. 1979-ben Jászai Mari-díjat kapott. Filmjei: Karambol (1964), Szegénylegények (1965), Így jöttem (1965), Fényes szelek (1968), Égi bárány (1970), Még kér a nép (1971), Meztelen vagy (1971), Makra (1972), Romantika (1972), Holnap lesz fácán (1974), Az idő kezdetén (1975), A járvány (1975), Kentaurok (1978), Angi Vera (1978), Magyar rapszódia (1978), Allegro barbaro (1978), Vasárnapi szülők (1979), Visszaesők (1982), Boszorkányszombat (1983), Hosszú vágta (1983), Érzékeny búcsú a fejedelemtől (1986), Soha, sehol, senkinek (1988).

 

1703. január 23.

310 éve Babocsay Ferenc veszprémi várkapitány és a vár tisztikara meghódolt Rákóczinak.

 

1848. január 23.

165 éve hunyt el RÓZSAVÖLGYI Márk, Rosenthal Márk (Balassagyarmat, 1787?-Pest, 1848. jan. 23.) zeneszerző, hegedűművész. A Rózsavölgyi nevet 1824-ben Sebestyén Gábor Veszprém vármegyei ügyésztől kapta, annak használatát 1846-ban engedélyezték. Kivételes tehetségű előadóművész, Prágában tanult. 1808-tól a Pesti Magyar Színtársulat hegedűse. Később Baján lakott. Az ország számos városában rendszeresen hangversenyezett. 1817-ben fellépett Veszprémben és Balatonfüreden is. 1824-ben részt vett a Veszprém vármegyei nótákat kiadó zenetársulati összejövetelen, táncdarabjai szerepelnek a füzetekben. 1828-1830-ban Balatonfüreden komponált. A következő évben Pápán hangversenyezett. 1844-ig több mint kétszáz művet írt. Halálakor Petőfi Sándor búcsúztatta, verset is írt róla. Műveit halála után Gyula fia által alapított Rózsavölgyi és Társa Zenemű-kereskedés adta ki.

 

1763. január 24.

250 éve született ÉDES Gergely (Madar, 1763. jan. 24.-Tiszatarján, 1847. okt. 20.) ref. lelkész, költő. Iskoláit Sárospatakon és Debrecenben végezte. A felvilágosodás eszméinek hatására fiatalon nyelvújítással és költészettel kezdett foglalkozni. Irt alkalmi költeményt, ódát, epigrammát. Sok műve kéziratban került az Akadémiára. A petri gulyás c. verse irodalmunk első műdala, amely szinte népdallá vált. 1797-ben áttelepült a Dunántúlra, rövid ideig Veszprémben, Nagyvázsonyban, Litéren, Balatonhenyén, majd 1817 és 1833 között Kupon lelkészkedett. Nagyvázsonyban, 1798-ban hónapokig nála vendégeskedett Csokonai Vitéz Mihály. Az esemény emlékét tábla örökíti meg a Kinizsi Pál u. 65. sz. ház falán. Élénk levelezést folytatott Kazinczyval. Kupon öntötte végleges formába A halhatatlanság c. terjedelmes elbeszélő költeményét, amelyből a magyar falu kesernyés realizmussal megrajzolt képe bontakozik ki. Sokat fordított, főként klasszikus görög és latin szerzők műveit.

 

1903. január 25.

110 éve született CSISZÁR Gyula (Veszprém, 1903. jan. 25.-?) szobrászművész. A Budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1925-ben a Szinnyei-kiállításon nagy elismerést kapott. Többnyire képmásokat, kis plakettokat, emléktárgyakat készített. A veszprémi hősi emlékmű pályázatán (Linzmayer építésszel együtt) az ő terveit fogadták el.

 

1918. január 25.

95 éve született STARK Elek (Béb, 1918. jan. 25.-Zirc, 1994. máj. 11.) orvos. A középiskolát Pápán és Budapesten végezte. Az 1939-től 1946-ig években katona a légierőnél. 1951-ben Budapesten szerzett orvosi diplomát. Két évig a fővárosi 1. sz. Sebészeti Klinikán dolgozott, majd a dorogi szénbányáknál, 1953-1954-ben Martonvásárott körzeti orvos. 1954 és 1960 között a Zirci Kórházban, 1968-ig a Veszprém Megyei Tanács egészségügyi osztályának vezetője, 1968-tól 1980-ig (nyugdíjba meneteléig) a Sümegi Kórházban szülész-nőgyógyász osztályvezető főorvos. Megyei főorvosi ténykedése idején épült ki a községek orvosi alapellátása és a gyermekorvosi hálózat. Sírja a zirci felső temetőben van.

 

1968. január 25.

45 éve halt meg TALLÓS Pál (Pozsony, 1931. márc. 26.-Sárvár, 1968. jan. 25.) erdőmérnök, botanikus. Somorján polgáriba járt, Pápán érettségizett, 1953-ban, Sopronban szerzett erdőmérnöki oklevelet. Az 1954-1957-es években a Magas-bakonyi Erdőgazdaság bakonybéli erdészetének szakelőadója. 1957 után Budakeszin és Sárváron dolgozott. Járta és kutatta a Pápa környéki lápréteket, a Devecseri-Széki erdőket és a fenyőfői homokvidéket, a Nyirád-környéki erdőket. Kutatómunkája kezdetben az erdőtipológiai vizsgálatokra irányult, majd kiterjedt a lepkék faunasztikájára és cönológiájára. A Bakony növényzetében néhány ritka fajt fedezett fel, talált új nagylepke fajokat is. Legjelentősebb műve a két fenyőfői erdeifenyves-állomány lepkefaunájáról írt dolgozata. Közel negyven tanulmányában a modern növény- és lepketársulás-tani feltárásokban alkotott maradandót. Zircen, a Bakonyi Panteonban tábla őrzi emlékét.

 

1868. január 26.

145 éve halt meg VAS Gereben, Radákovics József (Fürged, 1823. márc. 7.-Bécs, 1868. jan. 26.) író. A Veszprémi Piarista Gimnáziumban tanult. 1848-ban Arany Jánossal együtt szerkesztette a Nép Barátja c. lapot. Világos után bujdosott, majd bebörtönözték. Kiszabadulása után csak az irodalomnak élt. Regényei, amelyeknek témáját a reformkorból vette, nagyon népszerűek voltak. A dunántúli tájat és az itt élő embereket ábrázolta a legsikerültebben. Szívesen tartózkodott Balatonfüreden.

 

1918. január 26.

95 éve született VESZELOVSZKY Zoltán (Mezőszentgyörgy, 1918. jan. 26.-Várpalota, 1992. aug. 21.) esztergályos, amatőr természetbúvár. Hajmáskéren kezdett tanulni, középiskolába Veszprémben járt. A Péti Nitrogénműveknél esztergályos, később a Várpalotai Szénbányák Vállalat műszaki előadója. Gyermekkorától szenvedélyes rovar- és lepkegyűjtő, fő kutatási területe a Keleti-Bakony. 1967 után az Inotán működő Bordán István Rovarász Szakkör vezetője. Sok fiatal tanult itt természet szeretetet. Gyűjteményeikből rendszeresen kiállításokat rendeztek. Nevéhez fűződik a Bakonyban korábban nem ismert, ritka fűrészlábú szöcske (Saga pedo) felfedezése. Gyűjteményének egy része a Péti Közösségi Házban látható.

 

1963. január 26.

50 éve halt meg ANTAL József (Devecser, 1887. jan. 29.-Bp., 1963. jan. 26.) festőművész.Nagybányán és Firenzében tanult. Budapesten alapítója, elnöke majd igazgatója volt az Új Művészek Egyesületének (UME). Festményeit expresszionista stílusban alkotta. Részt vett az UME külföldi tárlatain, 1928-ban és 1930-ban, Bécsben a Künstlendbund Hagen kiállításain.

 

1938. január 27.

75 éve halt meg CSÉPLŐ Ernő (Fonó, 1876. márc. 10.-Balatonarács, 1938. jan. 27.) folyóirat-kiadó, újságíró. Tanulmányait Kaposváron és Budapesten végezte, majd újságírói pályára lépett. A Magyar Gazdaszövetségnél dolgozott, amely több könyvét és cikkét jelentette meg. Már ekkor lelkesen és önzetlenül munkálkodott a Balaton környékének idegenforgalmi, gazdasági és kulturális fejlesztésén. 1906-ban Óvári Ferenc hívására Siófokra költözött, 1907-ben megválasztották a Balatoni Szövetség titkárának. 1909-től Balatonfüreden élt. A Balaton c. folyóiratot 1908-tól szerkesztette. 1922-től a Balatoni Szövetség igazgatója. 1926-ban szerkesztette a Magyar Tenger című nyári hetilapot, és megszervezte a Balatoni Szövetség Üdülőház Szövetkezetét, amely 1927-ben felépítette balatonfüredi üdülőjét, a későbbi Arany Csillag Szállodát. A balatonarácsi r. k. temetőben van síremléke.

 

1853. január 28.

160 éve született REDL Gusztáv (Tapolca, 1853. jan. 28.-Tapolca, 1917. márc. 25.) tanár. Az érettségi után egy ideig számvevő tiszt volt, majd 1874-től a Tapolcai Felső Népiskola rajztanára, 1883 és 1912 között igazgatója. Az intézetet 1895-ben kezdeményezésére polgári iskolává szervezték. Aktív munkát végzett a polgári iskolai tanárok körében és a város közéletében. Természettudósként gyűjtötte és rendszerezte a környék növény- és állatvilágát, ásványait és kőzeteit. Gyűjteményének egy részét Lóczy Lajos kérésére átadta a Földtani Intézetnek. A balatoni kutatásokat összefogó monográfia-sorozat többször is hivatkozik erre a gyűjteményre. A Tapolcai Tavas-barlang kialakulásáról elsőként adott szakszerű magyarázatot. Az iskola bejárata felett emléktáblája van.

 

1983. január 29.

30 éve hunyt el TÓTH József (Szentgál, 1913. nov. 15.-Szentgál, 1983. jan. 29.) fafaragó népművész. Kanászbojtár, majd Akli-pusztán, később Szentgálon gulyás, a termelőszövetkezetben tehenész, aki pásztor őseitől tanulta a fafaragást. Élményanyagát a környezete, a Bakony erdeinek növény- és állatvilága, az öregektől hallott balladák és mesék adják. Az állattartás és a falusi élet használati eszközeit díszítette: botokat, tükröst, pipát, ostort, dobozokat. Technikája a domborítás, néha a karcolás és a spanyolozás. A dunántúli pásztorfaragás hagyományainak mesteri továbbfejlesztője. 1958-ban a Brüsszeli Világkiállításon faragásaival díjat nyert. 1962-ben megkapta a Népművészet Mestere címet. Munkáiból egy kollekciót a Laczkó Dezső Múzeum őriz. A zirci Reguly Antal Múzeumban a Bakony népművészete című kiállításon, legszebb munkái láthatók.

.

2003. január. 29.

10 éve halt meg SALÁNKI János (Debrecen, 1929. máj. 11.-2003. jan. 29.) orvos, kutatóbiológus. A biológiai tudományok doktora 1976  MTA levelező tagja, 1987 –től rendes tagja. 1954-ben a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett. 1952 és 1962 között a Debreceni Orvostudományi Egyetemen gyakornok, tanársegéd, tudományos munkatárs. 1962-től 1990-ig az MTA Biológiai Kutatóintézet igazgatója Tihanyban. 1972-től ELTE címzetes egyetemi tanára. 1991-től a Veszprémi Egyetemen kutatóprofesszor.1972 és 1992 között a hazai neurobiológiai kutatások koordinátora. Létrehozta a Magyar Élettani Társaság Idegtudományi Szekcióját,  1985-től 1997-ig a VEAB elnöke, 1976-1994 Nemzetközi Biológiai Unió (Párizs) vezetőségi tagja majd elnöke. 1989-ben megalakította, és első elnöke lett a Nemzetközi Gerinctelen Neurobiológiai Társaságnak. 1987-től 1995-ig tagja a Nemzetközi Tavi Környezetvédelmi Bizottság Tudományos Tanácsának (Japán). 1982 és 1990 között a TIT Biológiai Választmány elnöke, TIT Veszprém Megyei Bizottságának alelnöke. 1970-től 1990-ig a Balatoni Intéző Bizottság tagja, az 1995-1998-as években a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából a Balaton-kutatás országos koordinátora. Kutatási területe az idegrendszer biológiája (neurobiológia) és környezetbiológia. 1972-ben Akadémiai Díj, 1976-ban Pro Universitate (Debreceni Orvostudományi Egyetem), 1977-ben Munka Érdemrend arany-fokozat, 1982-ben Bugát Pál-emlékérem, 1987-ben Szocialista Magyarországért Érdemrend, 1997-ben VEAB Emlékplakett kitüntetéseket kapott. Kétezernél több tudományos közleménye jelent meg.

 

1978. január 30.

35 éve halt meg NAGY László (Felsőiszkáz, 1925. júl. 17.-Bp., 1978. jan. 30.) költő, műfordító. A Pápai Református Kollégiumban tanult, majd Budapesten az Iparművészeti, később a Képzőművészeti Főiskolán Borsos Miklós és Kmetty János növendéke volt. Végül a budapesti egyetem bölcsészkarán magyar irodalom és filozófia szakon végzett. Első versei a Valóság c. folyóiratban jelentek meg. A háború után induló nemzedék egyik legnagyobb költője. 1949-től három évig ösztöndíjasként Bulgáriában a népköltészetet tanulmányozta. 1952-ben tért haza és feleségül vette Szécsi Margit költőnőt. 1953-ban műfordításkötetet adott ki a bolgár népköltészet alkotásaiból. A következő évtizedekben műfordítói tevékenysége kiterjedt a délszláv, az albán, a magyarországi cigány és a keleti finnugor népköltészet számos alkotására. Tolmácsolta az európai nagy költők verseit, kiemelkedők Garcia Lorca fordításai. Az ötvenes évektől a költészetében a dal mellett megjelent az un. hosszúének, a lírát az epikával ötvöző versforma. A hatvanas évek végétől népszerűsége nőtt, egyre több fiatal költő őt tekintette példaképének. Szülői háza 1983 óta emlék-múzeum Iszkázon. Pápán a ref. gimnázium falán elhelyezett emléktábla Somogyi József alkotása. Emléktáblája van az iskola osztálytermében (ahol tanult) és a Világos u. 20. sz. ház falán, ahol lakott. Ajkán a Városi Művelődési Központ felvette nevét, az intézmény folyosóján bronz mellszobor, Vigh Tamás alkotása őrzi emlékét. A Devecseri Kastélykönyvtárban bronz mellszobra, Marton László alkotása látható. Megkapta a Cirill és Metód-rendet, 1966-ban Kossuth-díjat, 1968-ban a Sztugai Nemzetközi Költői Estek nagydíját.

 

1923. jan. 31.

90 éve született PAUER Antal (Kolontár, 1923. jan. 31.-Veszprém, 2001. aug. 1.) r. k. plébános, költő. 1943-ban a Kerkápoly Károly Felsőkereskedelmi Iskolában, 1948-ban a Teológiai Főiskolán végzett, Veszprémben. 1948-ban káplán Káptalantóti (Kékkút, Salföld), 1949-ben Köröshegy (Balatonföldvár, Kereki, Pusztaszemes, Bálványos), 1950-től Badacsonytördemic (Szigliget, Badacsonylábdihegy), 1953-tól Marcali (Boronka, Gomba, Bize) községekben. 1963-tól plébános Nagyvázsonyban és filiái: (Pula, Vöröstó, Barnag, Mencshely, Nemesleányfalu). 1996-tól nyugdíjas. Versei jelentek meg: 1938-ban a Zászlónk c. cserkészlapban, a Reménysugárban, 1950-ben a Keresztben, 1965-ben, a Somogyi Néplapban, 1972-ben, a Katolikus Szóban, 1994-ben, a Magyar Vetésben, 2000-től a Bakony-balatoni kalendáriumban. 1943 és 1948 között Csembery Szvatozár írói néven egyházi lapokban publikált. Előadóestek: 1996 Nagyvázsony, 1997 Pula, 1998 Veszprém, 1998., 1999 Kolontár, 1999 Devecser, 2000 Veszprém, Mindszentkálla, Noszlop.



 

Honlapunk a TÁMOP-3.2.4-08/1-2009-0017 számú pályázat támogatásával jött létre. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap (ESZA) társfinanszírozásával valósul meg.