• Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
Évforduló és eseménynaptár 2013 - November PDF Nyomtat Email
Cikk tartalomjegyzék
Évforduló és eseménynaptár 2013
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December

November

1898. november 1.

115 éve halt meg DEVICH József (Buda, 1819. okt. 18.-Veszprém, 1898. nov. 1.) r. k. plébános. Középiskolába Pesten járt, a teológiát 1834-1841 között Veszprémben végezte. Fiatal kora miatt szerpapként ill. karkáplánként alkalmazták Veszprémben, majd un. “száraz” káplánként Csabrendeken. 1842. október 28-án szentelték pappá. 1843. június 24-étől 1848. február 25-ig Tapolcán teljesített szolgálatot. A szabadságharc idején Látrányban és Keszthelyen szolgált. 1952-től plébános Marcaltőn, 1858-től Taranyban. 1875-től Pápán a gimnázium püspöki biztosa, 1878-tól veszprémi kanonok, 1884-ben segesdi majd pápai főesperes. Somogyi főesperes lett 1886-ban, zalai főesperes 1888-ban, székesegyházi főesperes és hantai prépost 1896-ban. Fiatal éveiben szépirodalmi ambíciókat is ápolt. Mestere volt a szónak, jeles egyházi szónok hírében állott. Sírja Veszprémben, az Alsóvárosi temetőben van.

 

1913. november 2.

100 éve halt meg BEZERÉDJ Viktor (Veszprém, 1855. nov. 29.-Bp., 1913. nov. 2.) államtitkár, szakíró. Bezerédj Gyula alispán fia. 1880-ban Veszprém vármegye aljegyzője, 1885-től a veszprémi kerület országgyűlési képviselője. 1889-ben háznagynak választották, de a következő esztendőtől már a belügyminisztériumban dolgozott különféle beosztásokban. Volt államtitkár is. 1907-ben elnyerte Veszprém város díszpolgára címet. Közigazgatási és közgazdasági cikkeket, tanulmányokat írt, amelyek többek között a Nemzetgazdasági Szemlében és veszprémi lapokban jelentek meg.

 

1838. november 3.

175 éve született FISCHER Gyula (Kapolcs, 1838. nov. 3.-Tapolca, 1917. szept. 15.) orvos.Középiskolába Nagykanizsán és Sopronban járt, 1862-ben, Bécsben szerzett orvosi oklevelet. Nagyvázsonyban uradalmi orvosként alkalmazták, 1884-ben Tapolcán telepedett le. 1901 és 1911 között körorvos, előtte és utána a városban magángyakorlatot folytatott. Hazai és külföldi szaklapokban jelentek meg tudományos közleményei a máj- és lépbetegségekről, a szívbántalmakról és a terhesség problémáiról.

 

1893. november 3.

120 éve született MÁRFÖLDY Aladár (Bp., 1893. nov. 3.-Bp., 1988. júl. 6.) építészmérnök.Budapesten végezte iskoláit, a műegyetemen 1921-ben szerzett építészmérnöki diplomát. Rövid ideig egy magánmérnöki irodában gyakornok, majd 1922-ben, Veszprémbe került. 1924-ben kinevezték a város főmérnökének, 1929-ben életfogytiglan megerősítették főmérnöki állását. Fő feladata a városrendezési terv kimunkálása és annak megvalósítása. Ekkor alakult ki a Margit templom körüli kislakásos telep, az Ányos és Sziklay u. új temető. Rendezték a Kossuth utca, a Cserhát, a Búzapiac és a Rákóczi tér (ma Óváros tér) környékét. Elkészítette a Hősi Kapu tervét. A háborús károkról fényképeket készített. 1945-ben eredményesen tárgyalt a németekkel a városi közművek, köztük a robbantásra előkészített Viadukt megmentése érdekében. A háború után jól megszervezte a romeltakarítást és az újjáépítést. 1946-ban állásából elbocsátották, később a városból Balatonalmádiba költözött. Székesfehérvárott figuránsként, majd földmérő mérnökként dolgozott. A Balatonfüredi Szívkórház főmérnökeként ment nyugdíjba. Irányította a szívkórház rekonstrukcióját, több nyaralót tervezett a Balaton északi partján.

 

1978. november 3.

35 éve hunyt el KIRÁLY János (Pécs, 1912. febr. 17.-Ajka, 1978. nov. 3.) tanító. Iskoláit szülővárosában végezte, 1933-ban ott szerzett oklevelet. Tanítói pályáját Ajkacsingervölgyben kezdte, ahol édesapja bányamester volt. 1942-től 1972-ig, nyugdíjazásáig Bódén tanított. Az alsó tagozatos iskolát nyolc osztályosra fejlesztette. A bányász fiatalok számára színi előadásokat, dalköröket szervezett. Nevéhez fűződik a bódéi bolthálózat kiépítése, a posta bővítése. Alapító tagja és összefogója volt az Ajka Városi Vegyes-karnak.

 

1983. november 3.

30 éve halt meg MOLNÁR István (Tüskevár, 1906. aug. 7.-Tüskevár, 1983. nov. 3.) r. k. kanonok, történész. Tatán a középiskolát, Veszprémben a papi szemináriumot végezte. 1929-ben Siófokon szentelték pappá. 1933-tól Kaposvárott, 1937-től Pápán, 1947-től Tüskeváron plébános. 1972-ben a veszprémi Szent István és Szent Imre templom igazgatójává nevezték ki, 1978-tól kanonok. Siófokon létrehozta a település népművészeti és régészeti gyűjteményét, Pápán megszervezte a Szent Anna-plébániát. 1962-ben Tüskeváron a magángyűjteményéből Helytörténeti Múzeumot alapított. Helytörténeti kutatással Pápán kezdett foglalkozni, hírlapi cikkeket, tanulmányokat közölt a város történetéről. A 70-es évektől tudományos munkáinak sorát közölték a megyei és országos szakfolyóiratok és tanulmánykötetek. Kéziratos hagyatékát a veszprémi Érseki Levéltár őrzi.

 

1748. november 5.

265 éve született KRESKAY Imre Tamás (Székesfehérvár, 1748. nov. 5.-Pápa, 1809. aug. 6.) r. k. lelkész, költő. Pálos szerzetes, később világi pap. Beutazta Itália és Németország nagy részét, Rómában négy évig tanult. Hazatérve 1777-től a rend könyvtárosa. 1779-ben a Hazafiúi Magyar Társaság megalapításának egyik kezdeményezője. 1780-tól Szatmáron a rendház elöljárója, a rend feloszlatása után világi pap, lelkész és nevelő több megyében, köztük Veszprém megyében is. Buzgó, hazafias szellemben, de szerény költői tehetséggel főleg alkalmi verseket írt. Jelentős a Magyar ódák és énekek c. költői antológia megjelentetése 1788-ban. Már fiatalon foglalkozott irodalommal, és kora jelentős íróival, Bessenyei György, Virág Benedek, Révay Miklós barátsága is erre az útra terelte. Életének utolsó éveit Pápán töltötte.

 

1853. november 5.

160 éve halt meg GARAY János (Szekszárd, 1812. okt. 10.-Pest, 1853. nov. 5.) költő, író, szerkesztő. Szekszárdi kereskedő fia, 1829-ben orvosnövendék Pesten, majd filozófiát hallgatott. 1833-ban a Regélő és a Honművész segédszerkesztője. 1837-ben a Rajzolatokat, rá egy évre a pozsonyi Hírnököt, 1842-től a Jelenkort és a Regélő Pesti Divatlapot szerkesztette. Hőskölteményeket, hazafias verseket, prózai írásokat jelentetett meg. 1845-ben állást kapott a pesti egyetemi könyvtárban, majd az egyetem nyelvi tanszékét foglalta el. A szabadságharcot versekkel támogatta, amiért haditörvényszék elé került. Hamarosan szabadon engedték, de állásától megfosztották. Nyomorgott, sokat betegeskedett, kedélye is elborult. Első sorban Az obsitos c. költeménye révén él a köztudatban. A Magyar Tudós Társaságnak 1839-ben lett levelező-, a Kisfaludy Társaságnak 1842-ben tagja. 1843-ban a MTA nagyjutalmát nyerte el Versei c. kötetéért. 1847 nyarát Balatonfüreden töltötte, akkor írta a Balatoni kagylók c., 28 versből álló ciklusát, valamint prózai útirajzát, amelyben az akkori fürdő sajátos hangulatát rajzolta meg. Az első költő, aki egy egész kötetet szentelt a Balaton dicséretének. Balatoni költeményfüzéréért 1883-ban, Tihanyban az óvár alatt emlékkunyhót emeltek, amelynek homlokzatát Jókai Mór három disztichonja díszítette. Az emlékhely mára elpusztult. A Balatonfüredi Balatoni Panteonban bronzplakettel díszített emléktáblája van. Verseinek megzenésítői között találjuk Erkel Ferencet és Liszt Ferencet is.

 

1898. november 6.

115 éve született ORTUTAY Tivadar (1898. nov. 6.-Veszprém, 1999. jan. 4.) számvevőségi főtanácsos, idegenvezető. A gimnáziumi érettségi után az orosz és az olasz fronton harcolt. A két háború közötti időszakban Magyarországon, Németországon és Csehszlovákiában élt. A 2. világháborúban, több szláv nyelv kitűnő ismerőjeként, magasabb katonai egységeknél tolmácsként szolgált. Horthy István kormányzó-helyettes, repülőfőhadnagy mellett, annak haláláig személyi tolmács és segédtiszt volt. A háború végén polgári alkalmazottként került Veszprémbe, ahol tisztviselőként, tolmácsként és idegenvezetőként dolgozott. Születésének századik évfordulóján tartalékos alezredesi címet és több kitüntetést kapott. A hosszú és rendkívül gazdag életutat a Két világháború sodrában és a Menekülés című önálló köteteiből ismerhetjük meg.

 

1963. november 6.

50 éve halt meg PONGRÁCZ József (Ete, 1885. jan. 4.-Pápa, 1963. nov. 6.) író, tanár, könyvtáros, szerkesztő. Pápán a gimnáziumban 1902-ben, a Református Teológiai Akadémián 1906-ban végezte tanulmányait. Skóciában és az USA-ban járt tanulmányúton. 1908-tól püspöki titkár Komáromban, 1913 és 1951 között a Pápai Teológiai Akadémia újszövetségi-professzora. 1902-től a ref. egyházkerületi könyvtár segédkönyvtárosa, 1917-től haláláig a főiskolai, majd az egyházkerületi könyvtár igazgatója. 1931-ben a ref. kollégium 400. évfordulóján hozta létre a híres Papensia gyűjteményt. 1909-től kiadója a pápai Diákvilág c. lapnak. A Dunántúli Protestáns Lapnak először munkatársa, majd 1923-1945-ös években felelős szerkesztője. 1931-ben teológiai doktorátust szerzett Debrecenben, 1947-ben címzetes nyilvános rendkívüli egyetemi tanári címet kapott. Írásait a már említetteken kívül a Theológiai Szemle, a Református Egyház és más lapok, több évkönyv és emlékkönyv is közölte. Előadásainak és műveinek bibliográfiája a Pápai Ref. Gyűjtemény 1988. évi Évkönyvében jelent meg.

 

1793. november 8.

220 éve született BEZERÉDY Miklós (Vámoscsalád, 1793. nov. 8.-Veszprém, 1885. dec. 15.) r. k. nagyprépost. Apja udvari tanácsos volt. Tatán és Szombathelyen járt gimnáziumba. A filozófiát Szombathelyen, a teológiát Pesten végezte. 1819-ben pappá szentelték. Tíz évet töltött a püspöki aulában szertartó és szentszéki jegyzőként, 1832-1834-ben Pápán plébános. 1834-ben keszthelyi plébános, c. apát, kerületi esperes. Veszprémi kanonok 1839-ben. Az 1843-1844. évi országgyűlésen a káptalan követeként szót emelt a nemzetiségek védelmében, fellépett az erőszakos magyarosítás ellen. 1864-től a Szent István rend lovagja, 1877-től nagyprépost.

 

1973. november 8.

40 éve halt meg BÁCSKAI Gyula (Szeged, 1920. szept. 12.-Veszprém, 1973. nov. 8.) vegyészmérnök, tanár. A kémiai tudományok kandidátusa. Oklevelet a szegedi egyetemen szerzett, 1946-ban ott doktorált. Ugyanott dolgozott, majd 1948-ban Veszprémbe került, korróziókutató laboratóriumot szervezett, amely később beolvadt a NEVIKI-be, ahol 1950 és 1971 között a korróziós osztály vezetője volt. Közben a Veszprémi Vegyipari Egyetemen docens, 1968-tól egyetemi tanár. A korrózió megelőzés és a vason keletkező kémiai védőrétegek korrózió-gátló hatása témakörben több szakközleménye jelent meg.

 

1978. november 9.

35 éve halt meg MÉCS László, Mártoncsik László (Hernádszentiván, 1895. jan. 17.-Pannonhalma, 1978. nov. 9.) költő, szerkesztő, premontrei szerzetes. 1918-ban szentelték pappá. Tanár, majd nagykaposi, 1930-tól királyhelmeci plébános. 1945 után rokonainál és barátainál Csornán, Pannonhalmán és Bakonybélben talált otthonra. Innen gyakran látogatott a Bakonyba, a Somló vidékére és a Balatonhoz. Bakonybéli útjain a szociális otthon freskója előtt (amelyen Döbröntei Gábor 1944-1947-es években Mécs László arcát is megfestette) szavalta legújabb verseit. A bakonybéli erdésszel megtett erdei séták hatására írta Bakonyi látomás c. versét. Nagyvázsonyban Pauer Antal plébános vendége volt, több verse nagyvázsonyi keltezésű. 1953-ban letartóztatták és bebörtönözték, 1956 őszén szabadult. 1958 és 1961 között Budapesten végzett lelkipásztori munkát. 1961 májusától Pannonhalmán a szociális otthon lakója. Innen több mint egy évtizeden át Dobára járt barátjához, Koperneczky István orvoshoz, szívesen időzött házában. Aranymiséjét is Dobán tartotta. Tüskeváron írta Egy lepke lepkét kergetett c. versét.

 

1918. november 11.

95 éve született KÖNCZÖL Imre (Füle, 1918. nov. 11.-Veszprém, 1990. máj. 23.) irodalomtörténész, könyvtáros. A gimnáziumot Székesfehérvárott, a tanítóképzőt Nagykőrösön végezte, a könyvtárosi képesítést Budapesten szerezte. A falukutató írókkal és a Márciusi Fronttal fiatalon kapcsolatba került. 1938-1939-ben egyik szervezője volt a Duna-Tisza-közi tanyai missziónak. Enying és Veszprém után 1940-ben a szárszói országos parasztifjúsági konferencia elnöke. 1939-ben Enyingen tanított, a háború alatt katona, de lehetőséget kapott tanításra a kassai polgári iskolában. 1945-1946-ban a győri parasztpárti újság szerkesztője és a földosztás idején miniszteri biztos. Két évig népművelési felügyelő Veszprém megyében, Pápán és környékén. 1948-ban, néhány hónapig Budapesten az MDP központban dolgozott. 1949-ben költözött Székesfehérvárra, osztályvezetőként a megye kulturális életét irányította. 1951-től városi, 1953-tól a Fejér megyei könyvtár igazgatója. 1954-ben a Vörösmarty Társaság újraalapító elnöke, a Fehérvár c. irodalmi folyóirat főszerkesztője. Az 1956-os forradalom idején és rövid ideig annak leverése után is a Szabad Vörösmarty Rádiónak is igazgatója. 1957-ben letartóztatták, bebörtönözték, 1959-ben szabadult. Néhány évig biztosítási ügynök. 1963-ban kinevezték a várpalotai Krúdy Gyula Városi Könyvtár igazgatójának. Néhány év alatt kulturális központtá fejlesztette az intézményt. Különösen sikeresek voltak a Könyvtári esték címmel szervezett találkozók írókkal, költőkkel, művészekkel. Intenzív helytörténeti kutatásokat végzett. Sírja a várpalotai protestáns temetőben van. 1988-ban Székesfehérvár díszpolgárává választották.

 

1948. november 11.

65 éve született és 10 éve hunyt el BÉCSI János (Hosztót, 1948. nov. 11.-Ajka, 2003. nov. 15.) ügyvezető igazgató. 1967-ben a Budapesti Vendéglátóipari Technikumban érettségizett. 1974-ben a Budapesti Vendéglátóipari Főiskolán szerzett oklevelet. 1976-től 1993-ig szállodaigazgató a Veszprém Megyei Vendéglátó Vállalatnál, 1993-tól a Hotel Ajka Kft. ügyvezető igazgatója. A Somlói Baráti Társaság alapító tagja, 1998-tól önkormányzati képviselő, a gazdasági bizottság elnöke, 1999-től a Somlói Borrend tagja volt. 1985-ben Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott.

 

1993. november 11.

20 éve hunyt el EÖTVÖS Pál (Eperjes, 1909. okt. 16.-Várpalota, 1993. nov. 11.) jogász, vívóedző. Középiskolába Nyíregyházán járt, jogi végzettséget Szegeden szerzett. 1945-ig az Országos Földhitelintézetnél dolgozott. A háború után több munkahelye is volt, 1956-ban költözött Várpalotára, itt a 22. sz. Építőipari Vállalat anyaggazdálkodási osztályának munkatársaként, 1971-ben ment nyugdíjba. Tizenkét éves korában, Borsody László irányításával kezdett vívni. Tőrvívóként kezdte, 1935-ben már első osztályú kardvívóként versenyzett. 1961-ben vállalta Várpalotán a vívás oktatásának megszervezését. 1987-ig folytatott edzői tevékenységet a városban, melynek során ezernél több gyermekkel kedveltette meg a vívást, a sportolást. Tevékenységét számos kitüntetéssel, köztük a Magyar Vívás Kiváló Nevelő Edzője címmel ismerték el. 1995-ben emlékversenyt neveztek el róla, amelyet minden év októberében szerveznek Várpalotán.

 

1913. november 12.

100 éve született NAGY Endre, Schwend Endre (Szőny, 1913. nov. 12.-Tapolca, 1994. júl. 12.)vadászmester, trófeagyűjtő, múzeumalapító. Középiskolai tanulmányait Szekszárdon és Keszthelyen végezte, 1936-ban jogi diplomát Pécsett szerzett. Vadászmesteri címet Göttingenben nyert. 1936-1937-ben katonai szolgálatot teljesített, közben közigazgatási gyakornok Balatonedericsen és Raposkán. 1939-1940-ben csendőrtiszti kiképzésben részesült, Gödöllőre helyezték, a kormányzó mellett különleges szolgálatot látott el. Hatvanban csendőr-szárnyparancsnok. 1950-1952-ben a kormányvadászatok főnöke. Ausztriába emigrált és ott, majd Németországban vadászként, később a Frankfurt melletti állatkert egyik vezetőjeként dolgozott. Három afrikai gyűjtőút után 1958-ban, Tanzániában telepedett le. Első években európai múzeumok megbízásából dolgozott, majd a Kilimandzsáró melletti Meru vulkán vadászati területén vadaskertet alapított. Tiszteletére 1981-ben tavat és kilátót neveztek el róla. Egyik szervezője az 1971. évi Budapesti Vadászati Világkiállításnak, a tanzániai pavilon vezetője. 1984-ben hazatelepült és Balatonedericsen gyűjteményéből múzeumot, mellette afrikai vadas-parkot létesített a régi családi villában. Több vadásztársaság, Keszthelyen vadászklub, 1997 májusában a balatonedericsi iskola vette fel nevét. Magas állami kitüntetés mellett 1995-ben megkapta a Hubertus Kereszt arany fokozatát. Hamvait Balatonedericsen és Tanzániában helyezték örök nyugalomra.

 

1873. november 13.

140 éve született CSAJÁGHY Károly (Csajág, 1873. nov. 13.-Veszprém?) kúriai bíró.Komáromban, majd Zalaegerszegen ügyész. 1913-tól Veszprémben bíró, később a bíróság elnöke. Kiváló szónok, beszédei gondos felépítésükkel tűntek ki. Aktív dalosként és zenebarátként elnöke volt a Veszprémi Dalegyesületnek.

 

1813. november 14.

200 éve született TOLNAY Károly (Sümeg, 1813. nov. 14.-Zalaszentmihály, 1897. márc. 23.) politikus, jogász. A Győri Jogakadémia elvégzése után ügyvédi vizsgát tett. Zala megye tiszteletbeli jegyzőjeként részt vett az 1832-1836. évi országgyűlésen. Deák Ferenc 1836-ban ifjainknak legjelesebbike-ként jellemezte. Az 1844-1847-es években a Szántói járás főszolgabírója, az 1847-1848. évi országgyűlésen Zala vármegye követe. Négy alkalommal Keszthely országgyűlési képviselője: 1848-ban, 1861-ben és 1865-ben, végül 1872-ben.

 

1948. november 14.

65 éve halt meg NÉMETH József (Pereszteg, 1884. dec. 7.-Pápa, 1948. nov. 14.) r. k. plébános. Földműves családból származott. 1907-ben Győrött szentelték pappá. 1909-től nevelő főúri családoknál. 1920-ban került át a Veszprémi Egyházmegyébe és plébános Buzsákon, 1926-tól Pápán, 1930-ban c. apát. Szentmise közben halt meg az evangélium felolvasása után. Buzsákról négy tehetséges fiút kitaníttatott és pappá nevelt. Pápán a Katolikus Legényegylet részére új székházat vett, építtetett két elemi iskolát. 1928-ban visszaadta eredeti rendeltetésének a Szent Ilona-féle szegényházat. Renováltatta a paplakot, a Golgotát és a stációs kápolnákat. Újjáépíttette a Kálvária-templomot. Pápa mindegyik templomának szerzett harangot.

 

1913. november 15.

100 éve született TÓTH József (Szentgál, 1913. nov. 15.-Szentgál, 1983. jan. 29.) fafaragó népművész. Kanászbojtár, majd Akli-pusztán, később Szentgálon gulyás, a termelőszövetkezetben tehenész, aki pásztor őseitől tanulta a fafaragást. Élményanyagát a környezete, a Bakony erdeinek növény- és állatvilága, az öregektől hallott balladák és mesék adják. Az állattartás és a falusi élet használati eszközeit díszítette: botokat, tükröst, pipát, ostort, dobozokat. Technikája a domborítás, néha a karcolás és a spanyolozás. A dunántúli pásztorfaragás hagyományainak mesteri továbbfejlesztője. 1958-ban a Brüsszeli Világkiállításon faragásaival díjat nyert. 1962-ben megkapta a Népművészet Mestere címet. Munkáiból egy kollekciót a Laczkó Dezső Múzeum őriz. A zirci Reguly Antal Múzeumban a Bakony népművészete című, 1997. augusztus 20-án megnyílt kiállításon legszebb munkái láthatók.

 

1978. november 15.

35 éve halt meg NAGY László (Jác, 1904. okt. 4.-Bp., 1978. nov. 15.) régész, néprajzkutató, könyvtáros. Kecskeméten érettségizett, 1927-ben a budapesti tudományegyetemen végzett, ahol 1929-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Egy évig ösztöndíjas Berlinben, majd díjtalan gyakornok a Magyar Nemzeti Múzeumban. 1933-tól a Veszprém Megyei Múzeum és Könyvtár tiszteletdíjas munkatársa, 1935-től múzeumőr, Rhé Gyula halála után, 1936 és 1949 között igazgató. Több őskori és középkori feltárást végzett, a kismesterségek körében néprajzi kutatásokat folytatott. Létrehozta a Bakonyi Ház néven ismert múzeumot, a harmincas évek közepén jól működő közművelődési könyvtárat alakított ki. 1946-1949 között a Veszprém Megyei Szabadművelődési Tanács elnöke. Elkészítette a veszprémi körzeti könyvtár tervét. 1949-ben koholt vádak alapján elbocsátották. 1957-ben bronzkori ásatásokat irányított Békásmegyeren, 1964-1966 között az MTA Régészeti Intézetének munkatársa. 1942-1944 között társszerkesztője a Dunántúli Szemlének, kiadta a Veszprém megyei füzetek c. helytörténeti kiadványsorozatot. Írásai és közleményei a veszprémi lapokban és a szakmai folyóiratokban jelentek meg.

 

1913. november 16.

100 éve született PAPP Pál (Nova, 1913. nov. 16.-Tapolca, 1972. márc. 16.) orvos, atlétaedző.1937-ben a budapesti egyetemen általános orvosi, 1947-ben fogorvosi, 1952-ben sport-szakorvosi diplomát szerzett. A háborúban katonaorvos, századosként szerelt le. 1946-ban költözött Tapolcára. Középiskolás korától sportolt, az egyetemen dobóatlétaként versenyzett. 1949-ben létrehozta a Tapolcai TIAC atlétikai szakosztályát, amelynek még a 60-as években is vezetője és edzője. Felfedezője és edzője az 1962. évi helsinki olimpiai bajnok Csermák József kalapácsvetőnek. A Városi Panteonban emléktáblája van. 1974-től atlétikai emlékversenyt rendeznek tiszteletére.

 

1938. november 16.

75 éve halt meg SÜMEGI Vilmos (Sümeg, 1864. ápr. 4.-Bp., 1938. nov. 16.) újságíró, politikus. Sümegen végezte középiskolai tanulmányait. Igen fiatalon, már 1881-től a függetlenségi Nemzeti Újság munkatársa, majd a Budapesti Hírlap kiadóhivatalában dolgozott, később a Magyar Kereskedelmi Iparlap szerkesztője. 1884-ben megalapította a Balatonvidék-kört. 1893-ban egyik alapítója a Magyarország c. napilapnak, amelynek hosszú ideig kiadóhivatali igazgatója. Élénk közéleti tevékenységet folytatott. 1905-től tagja a Balaton-szövetség igazgatóságának. Számos jótékonysági egyesület munkájában vett részt. Az Újságkiadók Nyugdíj Egyesületének egyik alapítója, és 40 éven át elnöke. 1904 és 1918 között Gyergyószentmiklós országgyűlési képviselője, a függetlenségi párt egyik irányítója. A Balaton-vidék felvirágoztatásának tevékeny szószólója volt.

 

1968. november 16.

45 éve halt meg OKÁNYI Iván (Gádoros, 1900. ápr. 10.-Bp., 1968. nov. 16.) kertész, tanár. Amezőgazdasági tudományok doktora. Orosházán, Pozsonyban és a pécsi egyetemen tanult. 1924-ben a budapesti tudományegyetemen államtudományi doktorátust szerzett. Három évig Európa számos országában tanulmányúton járt és dolgozott. 1927-től a Kertészeti Tanintézetben, majd a Kertészeti Akadémián tanított, 1947 után a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tanár, dékán. 1957-től a Kertészeti Főiskola igazgatója, a következő esztendőben, a Kertészeti Kutatóintézetben, Balatonakaliban dolgozott. 1936 után Balatonfüreden az első magyar kertészeti felügyelőség vezetője. Megszervezte a Balatoni Gyümölcstermelők Egyesületét, vezetésével megindult a Balaton-felvidék mandulafásítása. Rokoni szálak kötötték Zánkához, ahol a harmincas években házat épített és nyugdíjas éveiben élt. Növénynemesítő munkáját dicséri a részleteiben ma is meglévő zánkai mandulás, és a híres, Akali 60-as elnevezésű nemesített mandulafajta.

 

1773. november 17.

240 éve született CSOKONAI VITÉZ Mihály (Debrecen, 1773. nov. 17.-Debrecen, 1805. jan. 28.) költő. A magyar felvilágosodás legnagyobb költője. Több alkalommal is járt Keszthelyen Festetics Györgynél, akitől a tervezett folyóirata megindításához, majd a házasságához szükséges létbiztonság miatt egy tanári állás elnyeréséhez várt segítséget. Komáromban élő szerelme, Vajda Julianna máshoz ment feleségül és a biztonságot nyújtó állás megszerzése sem sikerült a Keszthelyi Georgikonban. Súlyos lelki válságban a Balaton északi vidékén bolyongott. Utazásai közben jutott el Tihanyba, Balatonfüredre, Vörösberénybe, ahol Fábián József természettudós-lelkész vendége volt, és Nagyvázsonyba is, ahol 1798-ban hónapokig Édes Gergelynél vendégeskedett. A látogatást a Kinizsi Pál u. 65. sz. ház falán emléktábla örökíti meg. Mindezek irodalmi munkásságában is mély nyomot hagytak. Balatonfüreden írta 1798 júniusában A füredi parton (később: A tihanyi echóhoz) c. költeményét. Vándorlásai után Csurgón helyettes tanító, majd 1800-tól végleg Debrecenben telepedett le. A Balatoni Panteonban emléktábla, azon bronz plakett (Borsos Miklós alkotása) emlékezteti az utókort. A Balaton és a Bakony természeti képe összefonódott nagy szerelmi csalódásának emlékeivel.

 

1813. november 17.

200 éve született IHÁSZ Dániel (Nagydém, 1813. nov. 17.-Collegno al Barracone, 1881. ápr. 10.) író, honvéd ezredes. Jogot tanult, majd katona az osztrák hadseregben, amelyből 1848-ban a magyar honvédséghez lépett át. Főhadnagy a 7. honvédzászlóaljnál, októbertől százados a 13. zászlóaljnál, novemberben őrnagyként az 55. zászlóalj parancsnoka Erdélyben. Bem József mellett szolgált, 1849. március 17.-én megbízást kapott a Vöröstoronyi-szoros védelmére. Később ezredesi rangban Kossuth Lajos hadsegéde. A cári csapatok előtt Havasalföldön tette le a fegyvert. A szabadságharc leverése után Vidinbe ment, 1862-ben csatlakozott Kossuth környezetéhez. Elkísérte Kossuthot Angliába és Amerikába is. 1859-ben az olaszországi magyar légió szervezője, 1861-1862-ben parancsnoka. Kossuth Lajos Mikes Kelemenjeként tartja számon az irodalomtörténet. Kéziratos hagyatéka a történettudomány fontos forrása. Feljegyzéseit Áldor Imre használta fel, az emigrációról írott könyvében: Egy kiszakított lap Ihász Dániel naplójából. Szülőfalujában, az Evangélikus templomkertben állították fel emlékművét.

 

1863. november 17.

150 éve halt meg SAUER Ignác (Veszprém, 1801. okt. 2.-Pest, 1863. nov. 17.) belgyógyász, tanár. A gimnázium alsó négy osztályába Veszprémben járt. Orvosi diplomát a budapesti és a bécsi egyetemeken szerzett. 1827-től 1841-ig Ausztriában dolgozott, majd 1860-ig a budapesti egyetemen a kór- és gyógytan tanára. 1848-ban országos főorvos, a polgári egészségügy irányítója. Ezt a rangot 1861-ben kapta meg ismét. Egy év múlva a budapesti egyetem rektora. Érdemei voltak a fizikális vizsgálat meghonosításában, a magyar nyelvű egyetemi oktatás szorgalmazásában. Írásai a korabeli szakfolyóiratokban jelentek meg.

 

1998. november 17.

15 éve halt meg PÉCHY László (Csökmő, 1917. júl. 26.-Bp., 1998. nov. 17.) egyetemi tanár,vegyészmérnök. A kémiai tudomány kandidátusa. 1939-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen vegyészmérnöki, 1966-ban a Veszprémi Vegyipari Egyetemen műszaki egyetemi doktori címet szerzett: Pályáját egyetemi oktatóként kezdte, majd a Shell Kőolajfinomító Rt. csepeli telephelyén dolgozott. Rövidesen a paraffingyár vezetőjévé nevezték ki. 1950-ben vádemelés nélkül internálták Recskre. A kőfejtéssel töltött három év után folytathatta csak szakmai munkáját. Először a Vegyiműveket Tervező Vállalatnál dolgozott, és 1954-ben került Veszprémbe. A Veszprémi Vegyipari Egyetemen Ásványolaj- és Szénfeldolgozó Iparok Tanszékére Varga József akadémikus a tanszék alapítója hívta meg. Majd a Varga-tanítvány Retezár Árpád tanszékvezető nyugdíjba vonulása után, 1960-ban nevezték ki az Ásványolaj és Széntechnológia Tanszék vezetőjévé. 1971-től 1977-ig az egyetem rektor-helyettese volt. Az 1960-1970-es években a magyar kőolaj- és petrolkémiai üzemekben munkába álló vegyészmérnökök döntő többsége a Péchy-tanszékről került ki. Megindította a kőolaj-ipari mérnöktovábbképző, valamint a petrolkémiai és a környezetvédelmi szakmérnöki tanfolyamokat. Elnöke volt a MKE Oktatási Bizottságának. Tagja volt a Kőolaj és Földgáz, valamint a Hungarian Journal of Industrial Chemistry szerkesztőbizottságának. Kutatási területe a kenőolajok vizsgálata.A Munka Érdemrend, az Oktatásügy Kiváló Feltalálója, a Segner Díj arany fokozata, a Kiváló Dolgozó és a Than Károly-emlékérem kitüntetéseket kapta.

 

1408. november 19.

605 éve halt meg ALSÁNI Bálint (Alsán vára, 1374-Pécs, 1408. nov. 19.) r. k. bíboros, diplomata. A Szente-Mágocs nemzetségből származó középkori család tagja. Kánonjogi doktorátust szerzett. 1352-től 1353-ig pécsi, 1353-tól 1374-ig esztergomi és veszprémi kanonok, majd pécsi püspök. I. Lajos király követeként 1378-ban részt vett a Padua és Velence közötti tárgyalásokon, majd 1381-ben a velencei hadjáratot lezáró turini béke előkészítésében. 1384-től esztergomi bíboros. Zsigmond király híveként 1407-ben XII. Gergely pápánál járt Sienában, hogy őt a király hűségéről és támogatásáról biztosítsa. Sírköve Pécsett fennmaradt.

 

1768. november 19.

245 éve született TÓTH Ferenc (Vörösberény, 1768. nov. 19.-Pápa, 1844. szept. 2.) ref. püspök, tanár, egyházi író. A Debreceni Református Kollégiumban teológiát tanult, ugyanott 1893-tól segédtanár és könyvtárnok. 1799-ben, Bécsben, Teleki Sámuel házánál nevelősködött. Egy évig Göttingenben gyarapította ismereteit. Széleskörű irodalmi munkásságáért 1834-ben a göttingeni egyetemen a teológia doktora oklevelet kapta. 1801-től a Pápai Református Kollégiumban hittanár, 1916-tól a Pápai Református Egyházkerület főjegyzője. 1817-től Pápán lelkész, 1823-ban esperes. 1827-től a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke. A pápai kollégiumban jogi tanszéket és nyomdát alapított. Jelentős teológiai és egyháztörténet-írói tevékenységet végzett. Megírta és kiadta a pápai ref. egyház, a magyarországi és erdélyi protestáns egyházak történetét, a dunántúli és tiszántúli ref. püspökök életrajzát. Több iskolai tankönyv is a nevéhez fűződik. Szakok szerint rendezte a pápai kollégium könyvtárának állományát, jelentősen fejlesztette a múzeumi és levéltári gyűjteményeket. Az 1820-as években megszervezte a Pannonica Bibliotheca kézirattárat.

 

1868. november 22.

145 éve halt meg RÖCK János (Várpalota, 1803-Szilasbalhás, 1868. nov. 22.) orvos. A Várpalotai uradalomban, később Veszprém vármegyében volt főorvos. Cikkei a Zeitschrift für Natur- und Heilkundeban és az Orvosi Hetilap c. periodikákban jelentek meg.

 

1678. november 23.

335 éve halt meg ÚJFALUSY Márton (Sopron?-Gyulakeszi környéke, 1678. nov. 23.) zirci apát, tanár. A Bécsi Pázmáneumban nevelkedett. 1651-ben Lilienfeldben tett fogadalmat. Rendi növendékeknek bölcseletet adott elő, amikor a Zirci Apátság helyreállítására szólították fel. 1660-ban nevezték ki zirci apátnak, kinevezéséhez I. Lipót is hozzájárult. A teljesen romos, elpusztult Zircen nem tudott letelepedni, 1868-ban Pápán vett házat (a mai Márton István utcában) és innen próbálta szervezni az apátság ügyeit, a birtokhatárok megállapítását. Kíméletlenül küzdött a birtokok visszaszerzéséért, ezért sok ellenséget is szerzett. 1666-ban elért egy  olyan bírósági döntést, amely szerint Thury György utódainak a zirci zálogbirtokokat 8000 forint lefizetése ellenében kötelességük átengedni. Lilienfeld kész volt az összeget kifizetni. A Thuryak a döntésnek vonakodtak eleget tenni. 1676-ban újabb pert indított. 1678. november 23.-án, a badacsonyi szőlő felé tartva, Gyulakeszi táján török portyázók, vagy ellenségei közül valakik meggyilkolták. Lilienfeld ezután már csak perjeleket, illetve adminisztrátorokat küldött Zircre.

 

1748. november 23.

265 éve halt meg HODOSI Sámuel (Debrecen, 1654-Szikszó, 1748. nov. 23.) ref. püspök, egyházi író. Debrecenben tanult, 1676-ban, Veszprémben rektor, majd az utrechti egyetem hallgatója. 1680-tól veszprémi prédikátor, 1695-től esperes. 1702 nyarán fogságra vetette Volkra r. k. püspök, 1703 őszén csak sok szenvedés után, angol és holland követelésre szabadult ki. Először Rimaszombatban, 1705-től három évig Pápán, majd másfél évig Arányiban lelkészkedett. Az 1708-1710-es években a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke. 1710-ben kiűzték Veszprémből, mivel Rákóczi seregeinek prédikált. 1712 és 1740 között Szikszón lelkész. 1740-ben látása megromlása miatt a lelkészi állásáról lemondott, s haláláig Szikszón élt. Kiadta veszprémi beköszöntő prédikációját és egy halotti beszédét. Emléktáblája a veszprémi ref. templomban látható.

 

1883. november 23.

130 éve született LUX Lajos András (Hajdúnánás, 1883. nov. 23.-Pápa, 1939. nov. 23.) tanár, szakíró. A gimnázium 1-4. osztályát a Hajdúnánási Református Gimnáziumban, a 6-8. osztályt a Debreceni Református Főgimnáziumban végezte, felsőfokú tanulmányokat a kolozsvári egyetemen folytatott. 1907-ben szerzett középiskolai tanári oklevelet matematikából és természettudományból. 1907-1909-es években a Hajdúböszörményi Református Főgimnáziumban, majd haláláig Pápán a Református Nőnevelő Intézetben tanított. Harcolt az első világháborúban. 1920-ban a hadifogságból tért vissza a katedrára. A pápai Alsóvárosi temetőben nyugszik.

 

1998. november 23.

15 éve halt meg MOHAI Béla (Gyönk, 1927. júl. 7.-Veszprém, 1998. nov. 23.) vegyészmérnök, egyetemi tanár. A kémiai tudományok kandidátusa. 1948-ban a Gyönki Református Gimnáziumban érettségizett. 1951-ben a budapesti műegyetemen vegyészmérnöki oklevelet, 1971-ben a Veszprémi Vegyipari Egyetemen műszaki egyetemi doktori címet szerzett. 1951 és 1977 között egyetemi oktató, 1977-től egyetemi tanár a Veszprémi Vegyipari Egyetemen. 1987-ben ment nyugállományba a Veszprémi Egyetem általános és szervetlen kémia tanszékéről. Az MTA Kémiai Tudományok Osztályának köztestületi tagja, a Veszprémi Vegyipari Egyetemen szakszervezeti bizottságának elnöke, az Műszaki Kémiai Egyesület Koordinációs kémia Termoanalitikai Munkabizottság tagja volt. Kutatótevékenységének témái: a kobalt-karbonil-komplexek kémiai, gázoldhatósági vizsgálata; átmeneti fémek ciano- és nitrozil-komplexeinek termikus bomlása; a termoanalízis szervetlen, komplex és struktur kémiai problémák szerkezeti megoldására. Díjak, kitüntetések: 1959, 1970 Oktatásügy Kiváló Dolgozó. 1981 Munka Érdemrend ezüst. 1987 Munka Érdemrend arany. 1985 Pedagógus Szakszervezet Központi Vezetőségének Elismerése Érdemes Munkájáért. Szakmai publikációit magyar folyóiratok és 75 közleményét külföldi szaklapok közölték.

 

1808. november 25.

205 éve született CSOLNOKY Ferenc id. (Kecskemét, 1808. nov. 25.-Veszprém, 1876. szept. 18.) orvos. A Kecskeméti Piarista Gimnázium névkönyvében még Francius Tsolnaki néven szerepel. Középiskolai tanulmányait 1828-ban fejezte be. 1836-ban Budapesten kapta seborvosi diplomáját, majd Veszprémbe került, ahol Puchly Ignác megyei főorvos felügyeletével egy évig gyakornokként dolgozott. Zichy István főispán 1837. június 19-én nevezte ki, valószínűleg a veszprémi járás orvosi felügyeletét is ellátta. A szabadságharc idején a veszprémi nemzetőrök orvosa. 1862-ben járási orvosi feladati alól felmentették, ezt követően csak Veszprém városának orvosaként dolgozott és az akkor 40 ágyas kórházban sebész-orvosi teendőket látott el. Nagy szerepe volt az 1866. és az 1872. évi kolerajárványok gyors és sikeres megfékezésében. Sírja az Alsóvárosi temetőben van. Az 1882-ben, közadakozásból készült márványoszlop felirata: Szeretett orvosának Veszprém város hálás közönsége, 1882.

 

1828. november 25.

185 éve született LUKÁCSÉK János (Jókő, 1828. nov. 25.-Ugod, 1898. máj. 26.) r. k. plébános. Iskoláit Nagyszombatban kezdte, majd a szabadságharc után Veszprémben, ill. Pesten folytatta. 1853-ban szentelték pappá. Több községben végzett szolgálat után Hidegkúton és Ugodon volt plébános. 1875-1878-as években az ugodi kerület országgyűlési képviselője. A forradalom kitörése után önként jelentkezett a honvédségbe, több csatában részt vett, hadnagyi rangot kapott. A fegyverletétel után elfogták, besorozták közkatonának. 1848 eszméjét megőrizte, amit bizonyít az is, hogy 1887. október elején látogatást tett nála Klapka György, és részt vett az ugodi templomban rendezett gyászmisén, melyet az aradi vértanúk emlékére tartottak. Irodalmi munkásságot is folytatott, értekezései lapokban jelentek meg.

 

1833. november 25.

180 éve született JALSOVICS Aladár Károly, Jalsovits Aladár Károly (Veszprém, 1833. nov. 25.-Tihany, 1897. júl. 10.) szerzetes, tanár. 1850-ben lépett a Szent Benedek-rendbe. A teológiát Pannonhalmán végezte, 1857-ben szentelték pappá. 1862-ig Pápán, 1865-ig Komáromban, később Sopronban tanított. Cikkei jelentek meg a Pesti Hírnök és a Magyar Állam c. lapokban. Később a balatonfüredi Kerek-templom plébánosa, ahol kiadta A balatonfüredi gyógyhely és kirándulási helyei c. munkáját. 1889 után nyugdíjasként Tihanyban élt.

 

1873. november 25.

140 éve született CSERJESI Károly József (Vecsés, 1873. nov. 25.-Bp., 1941. ápr. 11.) tanár, író. Egyes iratokon és műveken Cserjesy, Cserjessy, Cseerjési neveken szerepelt. 1892-ben Budapesten tanítói, 1897-ben tornatanári oklevelet szerzett. 1922-ig a főváros különböző iskoláiban tanított: 1904-ig elemi iskolákban, majd a Székesfővárosi Főreáliskolában, amelynek négy évig igazgatója is volt. 1922-ben nyugállományba vonult. Tagja a Nemzeti Sportegyletnek, 1921-1925 között a Rákos Vidéke c. lap sportrovatának vezetője. 1900-tól jelentek meg írásai. Először egy detektívregényt, majd tornatanítási segédkönyvet fordított magyar nyelvre. Az ötvösművességről jelentek meg tankönyvként is használható munkái. A Népiratkák sorozat füzeteiben társadalmi és közismereti témákkal foglalkozott. Több írása tanácsokkal szolgált mezőgazdasági témákban, vagy a gyógynövénygyűjtéshez. 1928-ban Diszelbe, rövid idő után Köveskálra költözött. 1934-1938 között Pécelen lakott ugyan, de a nyarakat Köveskálon töltötte, majd végleg oda telepedett. Felkutatta egyes Káli-medencei családoknál, akkor még fellelhető régi okiratokat. Tanulmányait a Tapolcai Lapok hasábjain Köveskáli Levelesláda rovatban közölte. Kutatási körébe vonta a medence egyházközségeinek levéltárait is. 1938 után (Sebestyén Gyula és Darnay-Dornyay Béla ösztönzésére) megírta Köveskál község monográfiáját, a tanulmány kézirata 1941-ben a Keszthelyi Balatoni Múzeumba került. Akkor a keszthelyi múzeum a Cserjesi által gyűjtött anyagból két szobát megtöltő kiállítást rendezett. A köveskáli Felső temetőben nyugszik.

 

1938. november 27.

75 éve született BARCZA Tibor (Tapolca, 1938. nov. 27.-Tapolca, 2000. dec. 24.) tanár, festőművész. 1960-ban a tapolcai Batsányi János Gimnáziumban érettségizett. 1964-ben a Pécsi Tanárképző Főiskolán rajztanári oklevelet szerzett, majd Képzőművészeti Főiskola felső szintű kurzusán végzett. 1964-től 1970-ig tanár Káptalanfa községben, és a tapolcai 2. Sz. Általános Iskolában. 1970 és 1996 között a tapolcai Batsányi János Gimnázium rajztanára. Tanári munkája mellett rendszeresen festett, főleg tájképeket. A Bakony és a Balaton igézetében alkotott. Fontosabb egyéni és gyűjteményes kiállításai: 1972 Tapolca, egyéni, 1973 Tata, 1974 Tapolca egyéni, 1970 és 1980 között többször az Ajkai Tavaszi Tárlaton, 1984 Győr, 1992 Érd, 1994 Tapolca egyéni, 1995 Tapolca, 1996 Veszprém.

 

1778. november 28.

235 éve született PÁZMÁNDI HORVÁTH Endre (Pázmánd, 1778. nov. 28.-Pázmánd, 1839. márc. 7.) r. k. lelkész, költő. 1830-tól a Magyar Tudós Társaság rendes tagja. Komáromban, Pozsonyban és Győrött tanult. A Kisalföldön lelkészkedett, gyakran megfordult Zircen. A kolostor és a falu történetét hexameterekben írt, epikus költeményben örökítette meg. Először alkalmazta eredeti epikumra a hexameteres formát. Dikcióval, patetikus retorikával kialakította a történeti epika stílusát, szemléletével a magyar nemesség múltba sóvárgó nosztalgiáját segítette. Tőle várták a magyar nemzeti eposz megteremtését, de az Árpád c. eposza alatta maradt korábbi művének. Nem annyira költött, inkább megverselt.

 

1848. november 28.

165 éve született NAGY Lajos (Veszprém, 1848. nov. 28.-Veszprém, 1929. szept. 2.) kántortanító. A gimnázium elvégzése után, az 1864-1867-es években, tanítógyakornok Nagyvázsonyban és Vászolyon. 1869-ben, Esztergomban szerzett tanítói oklevelet. Még az évben tanító Veszprémben Huber Károly mellett, akinek Petronella nevű lányát 1871-ben feleségül vette. Egy évig a Somogy megyei Beleznán tanított, majd visszaköltözött Veszprémbe. Két évig a Szent László Iskolában, majd negyven esztendeig a Szent Anna Iskolában tanított. 1888-ban Rák Jánossal együtt alapították meg az Egyházmegyei Tanítóegyesületet, kidolgozta annak szervezési- és alapszabályzatát. Önképző- és segélyegyletet alapított a Veszprém-környéki tanítókörben, melynek hosszú ideig elnöke volt. Nyugdíjazása után, 1912-től a Veszprémi Gazdasági Egyesület ügyeit irányította. A veszprémi Felsővárosi (Dózsaváros) temetőben, családi sírboltban nyugszik.

 

1983. november 30.

30 éve halt meg RIEGER Rezső (Úrkút, 1924. júl. 11.-1983. nov. 30.) géplakatos, pártmunkás. Az elemi iskola elvégzése után napszámos, 1938-tól segédmunkás, 1944-től géplakatos az úrkúti mangánérc-bányánál. Részt vett a Magyar Kommunista Párt úrkúti megszervezésében. Alapító tagja, 1947-ig titkára a Madisz községi szervezetének. 1948-ban kizárták a pártból, 1954-ben rehabilitálták. 1956-ban egyik kezdeményezője az MSzMP ajkai szervezete megalapításának. 1957-től üzemi pártbizottsági titkár, 1959-től a megyei pártbizottság munkatársa. 1961 és 1964 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Ajkai Városi Bizottságának első titkára. 1970-től a Veszprémi Szénbányák Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének és elnökségének tagja.

 



 

Honlapunk a TÁMOP-3.2.4-08/1-2009-0017 számú pályázat támogatásával jött létre. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap (ESZA) társfinanszírozásával valósul meg.