• Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
Évforduló és eseménynaptár 2013 - Március PDF Nyomtat Email
Cikk tartalomjegyzék
Évforduló és eseménynaptár 2013
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December

Március

1603. március

410 éve halt meg HUSZÁR Péter, berenhidai (16. század közepe-1603. márc.) végvári kapitány. Dunántúli köznemesi család sarja, híres törökverő vitéz, 1570-től veszprémi, 1578-tól pápai vicekapitány, a következő évben Pápán főkapitány. Nevéhez számos sikeres portyázás és merész rajtaütés fűződik. 1587-ben visszafoglalta Koppány várát, 1593-ban részt vett Székesfehérvár ostromában. 1594-ben Báthori Zsigmond hívására Erdélybe ment. Több csatában vett részt, 1602-ben pedig Basta tábornagy oldalán harcolt. 1603-ban Lugos városában fogságba esett és a török segédcsapatok kivégezték.

 

1848. március 1.

165 éve született EÖTVÖS Lajos, ráczkevi, (Mezőszentgyörgy, 1848. márc. 1.-Bp., 1872. márc. 6.) irodalomtörténész, bibliográfus. Eötvös Károly testvére. 1858  októberétől a Pápai Református Kollégium tanulója. Annak elvégzése után 1866-tól Pápán, majd Kolozsvárott joghallgató, később Budapesten könyvtáros. Fiatalon, 24 éves korában, tüdőbajban halt meg. A Veszprém megyei nyomdák történetének és írók életművének feltárásával, az 1866-ban indult Veszprém c. újságnál kifejtett tevékenységével beírta nevét a megye irodalomtörténetébe. Bodó Lajos álnéven is írt.

 

1868. március 1.

145 éve született KOZMA Kálmán (Tapolca, 1868. márc. 1.-Kisgörbő, 1925. okt. 24.) tanár, r. k. lelkész. Veszprémben érettségizett és hallgatott teológiát 1886-1887-ben. Felsőfokú tanulmányokat a budapesti tudományegyetemen végzett, ahol doktorrá avatták. 1891-ben szentelték pappá. Káplán Felsőörsön, 1892-től a szentírástudomány tanára és szemináriumi tanulmányi felügyelő Veszprémben. 1901 után káplán több községben, köztük Halimbán, majd Gógánfán, 1915-től lelkész Kisgörbőn. 1894 után helyettes szerkesztője, 1898. november 2 és 1901. június 9 között felelős szerkesztője és főszerkesztője a Veszprémi Hírlap c. újságnak. Politikai, társadalmi cikkei és elbeszélései is megjelentek a lapban.

 

1888. március 1.

125 éve született VIGYÁZÓ János, Büttel János (Bp., 1888. márc. 1.-Bp., 1962. okt. 13.) jogász, turisztikai szakértő. Közel negyedszázadig szerkesztette a Turistaság és Alpinizmus c. folyóiratot. Az 1. világháború után ugyancsak Turistaság és Alpinizmus néven kiadóvállalatot alapított. Önállóan vagy másokkal együtt több mint 50 turistakalauzt írt vagy szerkesztetett. A pannonhalmi apátsággal közösen 1922-ben létrehozták a Tihany Fürdő- és Gyógy-telep Rt.-t, ezzel lerakták a tihanyi turisztikai élet alapját.

 

1898. március 1.

115 éve halt meg PERLAKY József (Felcsút, 1830?-Veszprém, 1898. márc. 1.) városi tiszti főorvos. A pesti egyetem orvosi karán szerzett általános orvosi oklevelet. Diákként vett részt a szabadságharcban, ahol előbb őrmesteri, majd hadnagyi rangot, a komáromi vár feladásakor menlevelet kapott. A kiegyezés után a Komárom Megyei Honvédegylet, majd a veszprémi szervezet tagja volt. 1881-ben került Veszprémbe és a veszprémi kerülethez tartozó tizenegy község körorvosaként dolgozott. 1887. december 28-tól Veszprém város tiszti főorvosa., és hivatalánál fogva a közgyűlés és a városi tanács tagja.. Az Alsóvárosi temetőben nyugszik, ahol ma is látható síremléke. Veszprém város közgyűlése 2000-ben Perlaky-díjat alapított.

 

1903. március 1.

110 éve született DANIELISZ Ernő (Bp., 1903. márc. 1.-Veszprém, 1981. ápr. 6.) orvos.Pozsonyban érettségizett, 1929-ben Pécsett szerzett szemész-orvosi diplomát. Három évig a Pécsi Szemészeti Klinikán, majd a Ceglédi Egészségvédő Intézetben dolgozott. 1941-től 1965-ig a veszprémi OTI és a városi kórház első szemész szakorvosa. Közben a 2. világháborúban katonai orvos. 1945-ben megszervezte Veszprémben az orvosok szakszervezetét. Sírja a veszprémi Vámosi-úti temetőben van.

 

1953. március 1.

60 éve született SZILÁGYI Erzsébet (Újfehértó, 1953. márc. 1.-Bp., 2000. febr. 18.) népművelő-könyvtáros, nemzetközi menedzser.. 1974-ben a Debreceni Tanítóképző Főiskola népművelés-könyvtár szakán, 1983-ban a budapesti tudományegyetem népművelés szakán oklevelet, 1995-ben az Euro-Contact Open Business School budapesti intézetében nemzetközi menedzser diplomát szerzett. 1974-től 1988-ig a Veszprém Megyei Művelődési Központ művészeti előadója. 1988 és 1992 között a Városi Művelődési és Ifjúsági Ház művészeti csoportvezetője, igazgatója. 1993-tól 1994-ig Polgármesteri Hivatal, Veszprém EXPO-iroda vezetője. 1995-től a Kollázs 2000 Művészeti Stúdió ügyvezetője. 1995-1996-ban a Veszprém Megyei Önkormányzati Hivatal kulturális referense. 1996-tól 2000-ig művészeti főtitkár a Veszprémi Petőfi Színházban. 1974 és 1976 között az Aréna Együttes tagja Veszprémben. Az 1970-es 1980-as években a megyei színjátszó-mozgalom szervezője, később az Ifjúsági Házban a drogmegelőzés úttörője. Komplex rendhagyó órák kidolgozója, működtetője, megyei művészeti táborok szervezője, kiadványok szerkesztője. 1980-ban Kiváló Munkáért, 1982-ben Miniszteri Dicséret kitüntetéseket kapott.

 

1998. március 2.

15 éve hunyt el PÁLDY Róbert (Gyergyóalfalu, 1912. szept.-Bp., 1998. márc. 2.) tanár, könyvtáros, szerkesztő. Erdélyi születésű, akit a két háború zivatarai, és az azokat követő bizonytalanságok sodortak családjával együtt egyik városból a másikba, először az Alföldre, majd a Dunántúlra. Kapcsolatba került a falukutató mozgalommal, maga is végzett ilyen vizsgálódásokat. A Kelet Népe 1938-ban közölte a Délzala c. szociográfiáját. 1945-ben szüleihez Balatonfüredre költözött és bekapcsolódott a Nemzeti Parasztpárt Veszprém megyei szervezésébe, egy ideig annak megyei alelnöke is volt. Még az évben megbízták a megye szabadművelődésének újraindításával és új elvek szerinti megszervezésével. E munka egyik tükre volt az 1848-as magyar szabadságharc centenáriumára megjelent Bakony-balatoni kalendárium. Az ötvenes évek elején rövid ideig Balatonfüreden tanított, majd Székesfehérvárott igazgatóhelyettese, 1955-től Veszprémben a megyei könyvtár igazgatója. Az ötvenes évek második felében vállalta helytörténeti kutatások ösztönzését és támogatását, kiadványok szerkesztését és megjelentetését. 1957-ben szerkesztője volt a négy számot megért Veszprémi Szemle c. folyóiratnak. 1961-ben a Könyvtáros c. országos szakmai folyóirat szerkesztőjévé nevezték ki. Kapcsolatai Veszprém megye kulturális közéletével haláláig nem szakadtak meg: bevezető előszót írt a Bakony-balatoni kalendárium 1998. évi számában is.

 

1853. március 3.

160 éve halt meg NOSZLOPY Gáspár (Újvárfalva, 1820. aug. 27.-Pest, 1853. márc. 3.) szolgabíró, honvédtiszt. Somogy vármegyei szolgabíró, a megyei népfelkelés egyik szervezője. Csurgón, Kaposvárott és Pesten tanult. 1839-től a Pápai Református Főiskola joghallgatója, Bocsor István és Tarczy Lajos tanítványa. 1845-ben ügyvédi vizsgát tett, 1846-ban szolgabíróvá választották. 1848-ban nemzetőr tisztként harcolt Jellašics ellen. 1849. februárjában Antal bátyjával együtt tervet dolgozott ki a Dél-Dunántúl felszabadítására. A tervet elfogadták és a két testvér 1849. áprilisában hozzáfogott annak kivitelezéséhez. Három hónapra felszabadították Somogy vármegyét, Noszlopyt Dél-Dunántúl teljhatalmú biztosává nevezték ki. 1849. július végén Komárom felé vonultak vissza. A Kisfaludy-gőzhajó segítségével 3 ezer emberével sikeresen átkelt a Balatonon és Veszprémben táborozott. Katonáinak egy része eljutott Komáromba. A fegyverletétel után bujdosott, 1850. áprilisában elfogták és Pesten hadbíróság elé állították. Az ítélethozatal előtt megszökött. A Bakonyban szabadcsapatokat szervezett, de 1852. november 16-án ismét elfogták, és Pesten kivégezték. A Somogy megyei Újvárfalván, a szülőházában múzeumot létesítettek. Balatonfüreden emléktábla jelzi azt a helyet, ahol 1849. augusztus 9-én szabadcsapataival partra szállt. Utca, kilátó, völgy és forrás viseli nevét. Noszlopon a temetőben kopjafa őrzi emlékét.

 

1918. március 3.

95 éve született TÖRÖK József (Dáka, 1918. márc. 3.-Pápa, 1983. dec. 13.) mérnök, repülőtiszt. Édesapja a Dákai Református Iskola igazgatója. Az elemi iskolát helyben, a középiskolát Pápán a Református Kollégiumban végezte, ahol 1936-ban érettségizett. A Ludovika Akadémiát 1939-ben, hadnagyi rangban fejezte be. Részt vett az erdélyi, a délvidéki bevonulásokban, majd 1941-1942-ben felderítő repülőként a keleti fronton szolgált. Beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol kapcsolatba került a Magyar Függetlenségi Mozgalom katonai szárnyának vezetőivel. Utasításukra 1944. március 13.-án, Székesfehérvárról, a frontvonalon át Szegedre repült a mozgalom vezetőivel. Itt kapcsolatba léptek a szovjet hadsereg vezetőivel s utána Bukarestből Moszkvába vitte a küldöttséget, ahol találkoztak a Horthy Miklós által küldött delegációval. Moszkvából az emigránsokkal jött vissza Debrecenbe. Itt részt vett az új magyar hadsereg megszervezésében. 1945. március 3.-án, Kéri Kálmánnal, Simonffy-Tóth Ernővel és másokkal, mint összeesküvőt letartóztatták, de a vádat rövidesen elejtették. Ezután kilépett a hadseregből. 1947. január 18.-1948. július 20.-a között vizsgálati fogságban volt, mely után közel egyévi internálás következett Kistarcsán. Szabadulása után öt évig rendőri felügyelet alatt tartották. 1950-ben költözött Pápára, ahol különböző vállalatoknál épületgépészként, villanyszerelőként dolgozott. Végül a Vasipari Szolgáltató Vállalatnál volt osztályvezető 1978-ig, nyugdíjazásáig. A második világháborúban számos kitüntetést kapott, 1943-ban a Vitézi Rend tagja lett.

 

1998. március 5.

15 éve hunyt el RAB Zsuzsa (Pápa, 1926. júl. 3.-Bp., 1998. márc. 5.) költő, műfordító. Pápán érettségizett 1946-ban, majd a budapesti tudományegyetem orosz szakán végzett. 1949 után szellemi szabadfoglalkozású, 1971 és 1984 között az Élet és Irodalom munkatársa. Első versei a Pápai Hírlapban és a Kollégiumi Lapokban jelentek meg. Első verseskönyve 1943-ban került az olvasók kezébe, a következőre negyedszázadot várni kellett. Verseit műfordítói tapasztalatainak kamatoztatása jellemzi. Az orosz költők verseinek fordításival tűnt ki. Költői indítatásában nagy szerepe volt a szelíd és békés pannóniai tájnak, a Bakonynak, Pápa iskolavárosi légkörének. Verseiben megjelennek gyermekkori emlékek, a Tapolca-parti régi malmok.

 

1823. március 7.

190 éve született VAS Gereben, Radákovics József (Fürged, 1823. márc. 7.-Bécs, 1868. jan. 26.) író. A Veszprémi Piarista Gimnáziumban tanult. 1848-ban Arany Jánossal együtt szerkesztette a Nép Barátja c. lapot. Világos után bujdosott, majd bebörtönözték. Kiszabadulása után csak az irodalomnak élt. Regényei, amelyeknek témáját a reformkorból vette, nagyon népszerűek voltak. A dunántúli tájat és az itt élő embereket ábrázolta a legsikerültebben. Szívesen tartózkodott Balatonfüreden.

 

1948. március 9.

65 éve született KOVÁTS Sebestyén (Balatonfüred, 1948. márc. 9.-Veszprém, 2000. júl. 14.) műszaki igazgató, villamosmérnök, vitorlázó. 1968-ban a Pannonhalmai Bencés Gimnáziumban érettségizett. 1978-ban a budapesti műegyetem villamosmérnöki karán szerzett oklevelet. 1975 és 1994 között a Veszprém Megyei Tejipari Vállalatnál energetikus, tejüzemvezető, műszaki vezető, 1994-től 2000-ig a Veszprémtej Rt műszaki igazgatója. 1957-től a Balatonfüredi Vasas Sport Club tagja, 1992-től vezetőségi tagja. 1988-tól a Vitorlázó Szakosztály vezetőségi tagja, 1998-tól gazdasági vezetője. 1990-től 1992-ig az önkormányzat egészségügyi és sportbizottságának tagja. Sporteredményei: 1969-ben a Magyar Honvédelmi Szövetség Magyar Bajnokságának 1. helye síelésben. Vitorlázásban 1. hely: 1969, 1971, 1973 Kék Szalag. 1971 Magyar Nemzeti Bank, Tihany. 1975 Soling Bajnokság. 1976 Vasas Soling. 1980, 1981 Országos Bajnokság. 1993 Horváth Balázs-emlékverseny. 1996 Vilati Csillagtúra. 1998 Mihálkovics Kupa 2. hely. 1999 Mihálkovics Soling 3. hely. 2000-ben Díszoklevéllel ismerték el többéves kiváló sportmunkáját.

 

1913. március 10.

100 éve született RÁCZ Miklós (Csepreg, 1913. márc. 10.-Veszprém, 1998. márc. 15.) jogász, tornász. Az elemi és a polgári iskolába Csepregen járt, 1932-ben, Sopronban érettségizett. A debreceni tudományegyetemen szerzett jogi diplomát. A 2. világháborúban katona, majd a Szovjetunióban hadifogoly. 1945 őszétől ismét Balatonalmádiban élt és ügyvédként dolgozott. 1950-1967 között a Veszprémi Magasépítő Vállalat, majd a Balatonkenesei Mezőgazdasági Termelőszövetkezet jogtanácsosa. 1933-ban Kelet-Magyarország, 1935-ben Budapest tornászbajnoka, és a világbajnok főiskolai csapat tagja. 1938-ban, Veszprémben, ügyvédjelöltként kezdte a tornászutánpótlás nevelését. 1950-től az Építők Torna Szakosztályánál dolgozott. 1957-ben először megszervezte a Balaton tornászbajnokságot, a következő évben a magyar tornasport országos elnökségének tagjává választották. 1964 után a Veszprém Megyei Torna Szövetség elnöke.

 

2003. március 10.

10 éve halt meg JÓZSA János (Bicske, 1927. jún. 20.-Veszprém, 2003. márc. 10.) politikus, igazgató. 1949-ben a Székesfehérvári Mezőgazdasági Középiskolában érettségizett. 1961-ben a Budapesti Társadalomtudományi Főiskolán végzett. 1949-től 1952-ig a Külsővati Állami Gazdaság agronómusa, 1952-1954-ben a Városlődi Állami Gazdaság igazgatója. Az 1954-1964-es években az MSZMP Veszprém Megyei Bizottságán mezőgazdasági osztályvezető, 1964 és 1971 között mezőgazdasági titkár. 1971-től 1990-ig a Badacsonyi Állami Gazdaság igazgatója, Balatonvilágoson. 1954-től TIT-tag, 1946-től MEDOSZ-tag, 1950 után a Pápai Járási és a Veszprém Megyei Tanács tagja. A Vinum Vulkánum Borrend alapító tagja. Nevéhez fűződik 1978-ban a KOFUNA, 1972-ben a Traubiszóda magyarországi gyártásának megvalósítása, szőlő-szaporítóanyag telepítése és előállítása Badacsonyban. Badacsonyi Szőlő és Bortermelési Rendszer megvalósításában közreműködött.

 

1883. március 11.

130 éve született PEREMARTONI NAGY Sándor (Temesvár, 1883. márc. 11.-Balatonfüred, 1978. dec. 13.) Selmecbányán, az Erdészeti Főiskolán, Budapesten és Berlinben a Kereskedelmi Akadémián szerzett oklevelet, majd a Berlini Tischlerschule elvégzésével megszerezte a faipari mérnöki képesítést is. Ennek birtokában négy éven át egy német cég oroszországi fűrészüzemeit vezette, majd három évig Romániában erdőkitermeléseket irányított. Hazatérése után Budapesten megalapította és vezette a Nagy és Kéky Asztalosipari Szerszámgyárat. Az 1. világháborúban három évig az orosz és szerb frontokon küzdött, tartalékos tüzérfőhadnagyként szerelt le. 1917-től az Állami Faértékesítő Hivatal szakértője, 1921-1927-es években a Veszprémi Faipari Rt. (ma Balaton Bútorgyár) vezérigazgatója. Később az Erdőbirtokosok Országos Szövetségénél szaktanácsadó, 1938-tól m. kir. kormányfőtanácsos, 1939 és 1944 között a Magyar Fa Rt. ügyvezető igazgatója. Súlyos betegsége miatt 61 éves korában állásáról lemondott és végleg Balatonfüredre költözött. Itt még 1920-ban kisebb földbirtokot vásárolt és nyaralót épített. Ettől kezdve szenvedélyes buzgalommal fáradozott Balatonfüred fejlesztésén. 1924-1925-ben a sétány keleti végén, saját költségén töltést építtetett. Kezdeményezésére a létesített kis-sétány végén megépült az Esterházy-strand. 1925-ben a vitorlássport fellendítésére megalapította a Balatoni Yacht Club balatonfüredi osztályát, vízparti ingatlant szerzett, azon felépítette a klubházat (később vízirendőrség). 1926-ban megalapítója és ügyvezető elnöke a Balaton Művészkolónia Egyesületnek. Ennek révén számos neves festő- és szobrászművész települt nyaranta, vagy végleg Balatonfüredre. Bekapcsolódott Füred területrendezésébe, mérnöki irodája révén fellendítette a ház- és nyaralóépítéseket. 1931-ben Balatoni Figyelő címmel újságot alapított, amelynek kiadója és szerkesztője volt. A Van-e jövője Balatonfürednek? című röpiratában felvetett elképzelései jórészt megvalósultak. Életének 96. évében hunyt el. A balatonarácsi katolikus temetőben nyugszik.

 

1938. március 11.

75 éve hunyt el ÓVÁRI Ferenc (Veszprém, 1858. május 3.-Veszprém, 1938. márc. 11.) jogász.Középiskolai tanulmányait szülővárosában és Székesfehérvárott végezte, 1882-ben, a budapesti tudományegyetemen szerzett jogi diplomát. 1884-ben ügyvédi vizsgát tett, majd Veszprémben ügyvédi irodát nyitott. Törvényhatósági bizottsági tagként főként a közigazgatási viszonyok javítását és a tűzoltás ügyeinek szervezettebb kezelését szorgalmazta. 1887-től a veszprémi önkéntes tűzoltóegylet örökös főparancsnoka, az országos és a vármegyei Tűzoltó Szövetség elnöke. 1892-ben szabadelvű programmal a nagyvázsonyi kerület országgyűlési képviselőjévé választották. Hat ciklusban a nagyvázsonyi, négyben pedig a veszprémi kerületet képviselte. 1904-ben megalapította a Balatoni Szövetséget, amelynek elnöke és közlönyének szerkesztője. Munkásságának eredménye a veszprémi színház és a balatonalmádi fürdő. Az országos politikától 1918-ban, az őszirózsás forradalom idején vonult vissza. 1927-től a Felsőház tagja. Ajka községnek Kossuth Lajos szobrát, Holló Barnabás alkotását adományozta. Életében és közéleti tevékenységében kiemelt hely jutott a Balatonnak és Balatonalmádinak. 1909-ben a Veszprém díszpolgárává választották.

 

1958. március 11.

55 éve halt meg GAÁL Sándor (Noszlop, 1875. okt. 26.-Veszprém, 1958. márc. 11.) tanár, zeneszerző, karnagy. Középiskolába Pápán járt, Győrben szerzett tanítói oklevelet. Egy hónapig Devecserben tanított, majd Veszprémbe került, ahol élete végéig működött. A középiskolai énektanári képesítést a Zeneakadémián szerezte. 1903-ban alapította Veszprémben a Kuruc Dalkört, amely később Veszprémi Dalegyesületté alakult át. A kórus népszerűsége rohamosan nőtt. Sikeresen szerepelt Székesfehérvárott, Kecskeméten és Budapesten. 1925-ben, Sopronban aranyérmet, 1927-ben Szegeden Király-díjat kapott. 1916-ban megszervezte a városi zeneiskolát, amelynek 15 évig igazgatója. 1928-ban a veszprémi elemi iskolák igazgatójává nevezték ki. Zeneszerzőként is ismert volt, kórusműveit országszerte énekelték. 1928-ban az Országos Magyar Dalszövetség aranyérmével díjazták. Az Iskola u. 3. sz. ház (ahol élt) kapualjában emléktáblája van.

 

1693. március 13. vagy 15.

320 éve halt meg ZICHY István (Veszprém, 1616. szept. 18.-Oroszvár, 1693. márc. 13. vagy 15.) vicegenerális, tárnokmester, főispán. 1635-ben a bécsi egyetemen tanult, 1636-ban Zrínyi Miklós kíséretében Itáliában járt. 1638-ban a győri vár lovasságának parancsnokává nevezték ki, 1641-től a tatai vár kapitánya, 1646-tól a győri vár vicegenerálisa. 1655 és 1671 között a Magyar Kamara elnöke (Zrínyi Péterhez való kapcsolatai miatt 1672-ben felmentést kapott), 1655-ben báróságot és királyi tanácsosi címet kapott, 1661-ben I. Lipót koronaőrré nevezte ki. 1679-ben grófi címet nyert, 1681-től Moson vármegye főispánja. Bécs 1683-as ostroma idején egyike volt azoknak, akik a koronát külföldre menekítették. 1690-ben tárnokmesteri kinevezést kapott, az ország zászlósurainak egyike lett.

 

1848. március 13.

165 éve halt meg KERKÁPOLY István (Balatonudvari, 1789. máj. 26.-Kővágóörs, 1848. márc. 13.) alispán. A Pápai Református Gimnázium elvégzése után ügyvédi oklevelet szerzett és egy ideig a szigligeti uradalom ügyésze. 1828-tól 1834-ig a Tapolcai járás főszolgabírója. Zákonyi Ferenc szerint az 1830-as években, a Balatonfüredi járásban is főszolgabíró. Segített Kisfaludynak a színház építésében. A Balatonarácsi Téglaégető létesítése neki köszönhető. Három évig Zala megye másodalispánja, majd 1837 és 1848 között alispánja. Két alkalommal volt országgyűlési követ, 1830-ban és 1843-1844-ben, amikor egyedül képviselte Zala megyét. Munkája során Deák Ferenc liberális reformpolitikáját támogatta. Jelentős szerepet vállalt a balatonfüredi Színház létrehozásában.

 

1883. március 15.

130 éve született EGRY József (Újlak, 1883. márc. 15.-Badacsonytomaj, 1951. jún. 19.) festőművész. Festészeti tanulmányait Korcsek Jánosnál Budapesten kezdte, majd Münchenben folytatta. 1905-ben, Párizsban a modern festői törekvéseket tanulmányozta. Visszatérve 1906-1908-as években a Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly és Szinyei Merse Pál tanítványa. Az 1. világháború után Badacsonyban telepedett le, számtalan helyen és témában festette meg a Balatont. Berlinben, Drezdában, Hamburgban és Szicíliában járt tanulmányúton. 1938-ban a Képzőművészek Új Társasága (KUT) elnökévé választották. A 20-as évektől csaknem kizárólagos témája a Balaton. Először az expresszionizmus formanyelvén fejezi ki magát, majd egyéni stílust teremt. Olajpasztell festésű képei szuggesztív látomásban egyesítik az embert és a természetet. Számos képét a Magyar Nemzeti Galériában őrzik, munkái megtalálhatók veszprémi, pécsi és keszthelyi múzeumokban, valamint magángyűjteményekben. Az Ernst-díjat 1924-ben, a Szinnyei-tájképdíjat 1926-ban nyerte el. 1948-ban elsők között kapta meg a Kossuth-díjat. Badacsonyban az emlékmúzeuma udvarán álló bronz mellszobrát Borsos Miklós, a kikötő bejáratánál lévő egészalakos szobrát, Marton László készítette. Emléktáblája van a múzeum, a Szőlőhegy u. 9. sz. ház (ahol 1918-1938 között élt és alkotott), valamint a Római úti szakszervezeti üdülő falán.

 

1908. március 15.

105 éve született RAINPRECHT Antal ifj. (Veszprém, 1908. márc. 15.-Bécs, 1986. dec. 22.) főispán. Kisgazdapárti politikusként 1945 tavaszán megválasztották Veszprém megye főispánjának, de néhány hónap múltán eltávolították. 1947-ben letartóztatták és Recskről csak 1954-ben szabadult. 1956 novemberében Ausztriába távozott, ahol a bécsi magyar emigráció egyik vezetőjeként kiadta a magyarországi Páneurópai mozgalomra vonatkozó dokumentumokat és édesapja parlamenti beszédeit.

 

1998. március 15.

15 éve hunyt el RÁCZ Miklós (Csepreg, 1913. márc. 10.-Veszprém, 1998. márc. 15.) jogász, tornász. Az elemi és a polgári iskolába Csepregen járt, 1932-ben, Sopronban érettségizett. A debreceni tudományegyetemen szerzett jogi diplomát. A 2. világháborúban katona, majd a Szovjetunióban hadifogoly. 1945 őszétől ismét Balatonalmádiban élt és ügyvédként dolgozott. 1950-1967 között a Veszprémi Magasépítő Vállalat, majd a Balatonkenesei Mezőgazdasági Termelőszövetkezet jogtanácsosa. 1933-ban Kelet-Magyarország, 1935-ben Budapest tornászbajnoka, és a világbajnok főiskolai csapat tagja. 1938-ban, Veszprémben, ügyvédjelöltként kezdte a tornászutánpótlás nevelését. 1950-től az Építők Torna Szakosztályánál dolgozott. 1957-ben először megszervezte a Balaton tornászbajnokságot, a következő évben a magyar tornasport országos elnökségének tagjává választották. 1964 után a Veszprém Megyei Torna Szövetség elnöke.

 

1763. március 16.

250 éve született MÁRKUS József, Eőri Márkus József (Veszprém, 1763. márc. 16.-Veszprém, 1834. márc. 10.) katonatiszt. Fiatalkoráról nincsenek adatok. 1780-ban kezdte katonai pályáját, a Pállfy János gyalogezredben. Péterváradon, Belgrádban, majd ismét Péterváradon szolgált. Az 1790-es évek elején hadnagyi rangot kapott. Az 1797. évi nemesi felkelés idején már századosi rangot viselt. 1805-ben az itáliai fronton harcolt a franciák ellen, az 1809. évi háborúban a Veszprém vármegyei nemesi felkelő gyalogos-zászlóalj parancsnoka. 1813-ban, ezredesként (obester) vonult nyugalomba és Veszprémben telepedett le. 1824-ben, saját költségén lépcsőt építtetett a Szent Anna kápolnától, a mai Óváros térre. Síremléke a veszprémi Alsóvárosi temetőben található.

 

1943. március 17.

70 éve hunyt el MOLNÁR Mária (Várpalota, 1886. szept. 11.-Pápuaföld, 1943. márc. 17.) misszionárius. Elemi iskoláit Várpalotán végezte, majd a család Budapestre költözött. Itt ismerkedett meg a Bethániai Egylettel, jelentkezett diakonisszának. Polgári iskolát végzett, anatómiát tanult, kisebb műtéteknél segédkezett. Műtősnővérként kórházakban (1915-1916-ban hadikórházban) vállalt állást. 1923-1924-ben gyülekezeti diakonissza Győrben, majd két évig Németországban dolgozott. 1927-ben Ravasz László püspök avatta misszionáriussá, ezután indult az Új-Guineához tartozó Mánusz szigetre. Útjáról, munkájáról, a pápuák között szerzett tapasztalatairól 15 éven át levelekben számolt be a Hajnal c. külmissziós folyóirat olvasóinak. Hazatért és 1935-1936-ban előadói körutat tett Erdélyben és Felvidéken, majd visszatért Új-Guineába. 1943. március 17-én a japánok, misszionárius társaival együtt kivégezték. Mánusz szigetén két fekete márványtáblán őrzik nevét és emlékét. Várpalotán a ref. templomban van emléktáblája.

 

1938. március 19.

75 éve született KVÁRI SINKÓ Zoltán (Kolozsvár, 1938. márc. 19.-Veszprém, 2002. okt. 19.) újságíró, tanár. 1961-ben a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen végzett. 1961-1962-ben tanár Diósadi község általános iskolájában. 1965-től 1988-ig újságíró az Igazság (Románia), 1990 és 1998 között a Napló című újságoknál. A Négylábú kacsa c. bohózatát 1974-ben mutatta be a Kolozsvári Állami Magyar Színház. Helyi és országos lapokban, irodalmi és egyéb folyóiratokban számtalan karcolata és egyéb írása jelent meg.

 

1983. március 19.

30 éve halt meg NÉMETH István (Káptalanfa, 1915. nov. 7.-Ajka, 1983. márc. 19.) üvegfúvó, költő, üzemtörténet kutató. A káptalanfai elemi iskola elvégzése után Ajkán üveggyári munkás. 1937 óta írt verset. 1940-ben kötete jelent meg, a Rádió Újság pályázatán dicsérő oklevelet nyert, szerepelt az Őstehetségek c. lírai antológiában. 1941-ben a Múzsa országos irodalmi és zenei pályázatán kitüntetésben részesítették. Később a Vörös Szikrák című Veszprém megyei antológiában is közölték írását. Közben elvégezte az általános iskola 7-8. osztályát. Az 50-es évek második felétől tudósítója a Veszprém megyei újságnak, amely nemcsak riportjait, hanem verseit is rendszeresen közölte. Nyugdíjazása után üzemtörténet-kutatással, írással foglalkozott.

 

1988. március 20.

25 éve halt meg SEBESTYÉN Gyula (Selye, 1922. jan. 14.-Tapolca, 1988. márc. 20.) termelőszövetkezeti elnök. Szegényparaszt szülők gyermeke, fiatalon maga is másoknak szolgált. Alkalmi munkákat vállalt, a háború idején katona. 1950-1954 között földműves-szövetkezeti elnök, majd két évig tanácselnök. 1955-ben az öt évvel előbb alakult Kővágóörsi Béke Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnökévé választották. Néhány év alatt a termelőszövetkezetet mintagazdaságává fejlesztette. Különösen a szőlő- és a bortermesztés, valamint az állattenyésztés eredményei voltak kiválóak. 1974-ben a környék 6 községének csatlakozása után kialakult a korszerű nagyüzem. A szövetkezet sokat áldozott az egyes községek fejlesztésére, a fiatalság megtelepedését építési telkekkel és kedvezményes kölcsönökkel segítette. 1963 és 1971 között, két ciklusban a választókerület országgyűlési képviselője volt. Több magas kitüntetést, 1962-ben Kossuth-díjat kapott.

 

1893. március 21.

120 éve született KOCSI Lajos (Balatonfőkajár, 1893. márc. 21.-Balatonfőkajár, 1966. júl. 18.) földműves, kereskedő. Módosabb paraszti családból származott. A gazdálkodás mellett 1920-tól állatkereskedéssel is foglalkozott, 1924-ben malmot vásárolt. A FKgP-nek alapítástól tagja, a helyi szervezet elnöke, tagja az országos nagyválasztmánynak is. 1944. április 6-án internálták, de a falu népe kiállt mellette, így szabadlábra helyezték. 1945-ben községi bíró és a Nemzeti Bizottság tagja. 1945 őszétől, 1947 júliusáig országgyűlési képviselő, a pártcentrum híve. Gazdálkodott, 1959-től a helyi tsz tagja és brigádvezetője.

 

1953. március 21.

60 éve halt meg KECSKÉS Lajos (Pápa, 1890. dec. 13.-Bp., 1953. márc. 21.) tanító, szerkesztő. A gimnáziumot és a tanítóképzőt szülővárosában végezte, 1910-ben Balatonfüreden kántortanító. 1911-ben a Budapesti Zeneművészeti Főiskolán énektanári oklevelet szerzett. 1913-ban visszakerült Pápára, ahol több dalárdát szervezett és vezetett, köztük a Perutz Szövőgyár vegyes karát és a tanítóképző zenekarát. 1920-ban elnyerte a veszprémi székesegyház kántori és tenorista munkakörét. Tanított a Veszprémi Szemináriumban és a Davidikumban. Rövid ideig igazgatója volt a városi zeneiskolának, karnagya a Polgári Dalegyesületnek, később az Iparos Dalárdának. 1924-ben elvégezte a Zeneművészeti Főiskola karnagyi szakát. 1941-ben (Ritter Lőrinc karnagy halála után) Czapik Gyula püspök megbízta a székesegyház karnagyi teendőinek ellátásával. 1943-ban Czapik püspök egyházzenei igazgatói címmel tüntette ki, de karnagyi kinevezést akkor sem kapott. 1922 után felelős szerkesztője a Veszprémi Hírlapnak. A húszas évek elején szerkesztette a Balatonfüredi Hírlapot, 1914-1915-ben, valamint 1919-1920-ban a Pápa és Vidéke c. lapot is. Betegsége miatt 1945 júliusában lemondott a karnagyi megbízásáról és orgonista munkájáról. Irt több egyházi és műdalt. Közülük csak három jelent meg nyomtatásban. Világi művei Rózsaszirmok címmel jelentek meg.

 

1998. március 21.

15 éve halt meg BALÁZS István (Veszprém, 1930. máj. 8.-Veszprém, 1998. márc. 21.) újságíró. 1962 és 1973 között a békéscsabai Volán-lap munkatársa, majd négy esztendeig a Volán Vállalat budapesti sajtótitkára. 1978-1984-es években, nyugdíjazásáig a Volán Hírlap szerkesztője.

 

1763. március 24.

250 éve halt meg RIEGER Kandid (Neisse, 1706. aug. 22.-Henrichau, 1763. márc. 24.) ciszterci apát. Zirci apát 1749 és 1763 között. 1750. június 19-én érkezett Zircre, megáldotta az új templom három harangját, a régi főoltár helyére állított keresztet és a Szent Imre-szobrot. Augusztus 8-án indult vissza Sziléziába. Befejezték a templom építését, amelyet az apát jelenlétében 1752. június 4-én Padányi Bíró Márton püspök szentelt fel. 1755-ben látogatott utoljára Zircre. A hétéves háború miatt csak levelekből értesült a zirci eseményekről. Rieger az apáti jogok egy részét átengedte a perjelnek, mivel a politikai viszonyok és a nagy távolság miatt egyre nehezebbé vált a kapcsolattartás a zirci és a henrichaui apátság között. Ez fontos tény Zirc történetében, ezután az apát teljes jogú megbízottjaiként vesznek részt a megye- és az országgyűlésen. Az apátság környékén megkezdték a lelkészi tevékenységüket és elemi iskolai oktatást is, végeztek. A megyénél és a helytartótanácsnál felmerült Zirc függetlenítése.

 

1888. március 25.

125 éve halt meg KERKÁPOLY Mór (Balatonudvari, 1820. okt. 4.-Szenttamáspuszta, 1888. márc. 25.) katonatiszt. Kerkápoly István fia. Jogot végzett, majd hadapród. 1840-ben felvették a magyar királyi testőrséghez, 1848 júniusában főhadnagyként a 8. huszárezredhez került. A szabadságharc alatt századosként vett részt a délvidéki harcokban. A hegyesi ütközetben tanúsított vitézségéért Bem őrnaggyá nevezte ki. A császári hadbíróság először halálra, majd tízévi várfogságra ítélte. 1854-ben, kegyelemmel szabadult. 1869-ben a tapolcai kerület országgyűlési képviselőjévé választották. Haláláig Szenttamáspusztán lakott. Sírja a bucsuszentlászlói temetőben álló kápolnában található.

 

1818. március 26.

195 éve halt meg GÖBÖL Gáspár (Szentkirályszabadja, 1745. jan. 1.-Kecskemét, 1818. márc. 26.) költő, műfordító, ref. lelkész. Debrecenben és a genfi akadémián tanult. Hazatérve Pápán, 1772-ben Adásztevelen tanár, majd Dunavecsén és Kecskeméten ref. lelkész, 1792-től a Kecskeméti Egyházmegye esperese. Nevezetesek franciából átültetett versei. Színdarabokat is írt és fordított. A Keresztyén katekizmus c. műve több kiadást ért meg. Kelkésia c. kéziratos munkája regényes formában mondja el az eklézsia történetét. A csopaki ref. templom falán tábla őrzi emlékét. (Egyes források szerint Csopakon született.)

 

1888. március 26.

125 éve született BÁNÓCZI Dezső (Veszprém, 1888. márc. 26.-Bp., 1958. okt. 13.) színész, rendező. Jogász korában a Thália Színházhoz csatlakozott, annak felbomlása után Kolozsvárra szerződött. A két háború között budapesti színházaknak volt tagja és rendezője. Közben 1926-tól rendszeresen rendezett a rádióban, a 30-as években divatrevük rendezését is vállalta. A 2. világháború után a rádiónál, később az Állami Faluszínháznál dolgozott. Elsősorban epizódszerepeket játszott, árnyalt eszközökkel, hitelesen. A kabarében parasztnótáival műfajt teremtett. A rendezéseihez maga tervezte a színpadi berendezést.

 

1928. március 27.

85 éve halt meg ÁDÁM Iván (Nagymarton, 1844. jan. 3.-Veszprém, 1928. márc. 27.) r. k. kanonok, tanár, történész. A középiskolát a soproni bencéseknél végezte, a veszprémi szemináriumba 1863-ban vették fel. 1867-ben pappá szentelték. Először Noszlopon, és még az évben Sümegen káplán, tanár, később iskolaigazgató, 1888. szeptember 26-án nyugdíjba vonult. Később lelkész Akán és a cseszneki kerület tanfelügyelője. 1894-től plébános Pápakovácsiban, ugyanakkor a pápai középiskolák püspöki biztosa. 1902-től veszprémi kanonok, később segesdi, majd pápai, 1908-tól somogyi főesperes, 1924-től pápai prelátus. Foglalkozott a pálos templomépítés történetével, hazai és külföldi szaklapokban jelentek meg írásai. Elsőként rajzolta le és így örökítette meg a tüskevári kolostort. Nevéhez fűződik a veszprémi Szent Vince Egylet megszervezése. Felkarolta a régészetet, festegetett és rajzpedagógiával is foglalkozott. A Sümeg környéki Berki-malomnál feltárta a római castrum és ókeresztény bazilika alapjait. Műtörténeti ismereteinek gazdagítására sokat utazott. A veszprémi székesegyház restaurálásakor a templom stílusadatait a Veszprémi Hírlapban írta meg 1912-ben. E műve A veszprémi székesegyház címen önálló kötetben is megjelent. Pápakovácsi plébánossága idején Kupon, Nórápon és Kéttornyúlakon iskolát, tanítói lakást építtetett. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik. A városban utcanév őrzi emlékét. 1924-ben Veszprém Város Díszpolgára címet kapott.

 

1868. március 28.

145 éve született RITTER Lőrinc (Máriacell, 1868. márc. 28.-Veszprém, 1941. márc. 28.) székesegyházi orgonista és karnagy. Szülővárosában zongora- és hegedűtanulmányokat folytatott, Bécsben orgonát és zeneszerzést tanult és 1879-ben államvizsgát tett. 1884-től a veszprémi székesegyház orgonistája, 1910 után karnagy, megtartva orgonista tisztségét is. 1917-től két évtizedig a városi zeneiskolában zongorát tanított. Hornig Károly püspök engedélyével 50 évig volt a veszprémi zsinagóga orgonistája. Munkásságának 50 éves jubileuma alkalmából XI. Pius pápától Pro Ecclesia et Pontific érdemkeresztet kapott. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik.

 

 

1883. március 28.

130 éve született CZEGLÉDY Sándor (Nádasdladány, 1883. márc. 28.-Cegléd, 1944. dec. 23.) tanár, ref. lelkész, műfordító. Tanulmányait Gyönkön és Pápán végezte. 1895-től középiskolás, 1901-től teológus a Református Kollégiumban, Pápán 1908-ban magántanári képesítést szerzett, itt jelent meg 1903-ban a Fordított és eredeti költemények c. kötete is. 1914-ben ismét ide költözött, amikor kinevezték a teológia akadémia tanárának. 1920-tól már ismét más városokban lelkészkedett. 1927-ben a Pápai Református Kollégium gondnokává választotta. Verseket, regényeket, egyházi műveket fordított. Hamar Istvánnal és Kállay Kálmánnal kiadta Sylvester bibliai lexikonát. Felelős szerkesztője volt a Dunántúli Protestáns Lapnak.

 

1938. március 28.

75 éve született ZENTAI Pál (Tapolca, 1938. márc. 28.-Szombathely, 1987. nov. 14.) festőművész, grafikus. Vasutas családból származott. 1956-ban Tapolcán érettségizett. A Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett, helyhiány miatt nem vették fel. Bányász Halimbán, majd egyik munkahelyről másikra vándorolt. 1964-ben az Egri Tanárképző Főiskolán Jakuba László és Platty György tanítványaként szerzett földrajz-rajztanári képesítést. Néhány hónapi tapolcai tanítás után a Vas Népe c. napilap munkatársa. Újságíróként igényes művészeti kritikus. Festőként elutasította a sematizmust, az éppen aktuális művészeti irányzatokat. Viszonylag gyorsan rátalált saját kifejezési módjára, lenyűgöző színvilága magas szintű grafikai tudással párosult. Tapolcán 1962-ben volt először kiállítása. Ezt a tárlatok sora követte, a budapesti Csók István Galériában, a dunántúli városokban és másutt.



 

Honlapunk a TÁMOP-3.2.4-08/1-2009-0017 számú pályázat támogatásával jött létre. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap (ESZA) társfinanszírozásával valósul meg.