• Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
Évforduló és eseménynaptár 2013 - Június PDF Nyomtat Email
Cikk tartalomjegyzék
Évforduló és eseménynaptár 2013
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December

Június

2003. június 1.

10 éve halt meg CZIRÁKI Lajos (Hegyeshalom, 1917. jan. 6.-Győr, 2003. jún. 1.) festőművész. 1936-ban Pápán a Bencés Gimnáziumban érettségizett, majd 1944-ben, az Állami Tanítóképzőben végzett. 1937-1944-ben az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola, festészeti szakán tanult. 1942-1943-ban a Római Collegium Hungaricumban ösztöndíjas. 1944-ben az Apponyi Collegium, tanári szakán szerzett oklevelet. Pedagógusi pályájának egy részét a Pápai Tanítóképzőben töltötte. 1959-től 1967-ig a Felsőfokú Tanítóképző, majd a Révai Miklós Gimnázium tanára, Győrött. A festészeten kívül grafikával és szobrászattal is foglalkozott. 1962-től a Képzőművészeti Alap és a Magyar Képzőművészek Szövetsége tagja, az Észak-Dunántúli Tagozat elnöke. 1990-től tagja a Magyar Alkotóművészek Szövetségének, a Szőnyi- és a Mednyánszky Társaságnak. Az alábbiakban felsorolt helyeken találhatók festményei, reliefjei: Pápa: Szent István-templom, Zeneiskola, volt Állami Tanítóképző. Balatonszemes, Bágyogszob, Nemeshetés, Bakonyszentlászló, Vaszar temploma.. Díjak és kitüntetések: 1940 Szinyei Társaság Nemes Marcell-díj. 1941 Balló Ede festészeti díj. 1986 Munkácsy-díj. Szőnyi-emlékplakett. 1993 Kormos István-díj. 1996 „In memoriam ‚56” országos festészeti pályázat 1. díja. 1998 Magyar Köztársasági Elnök Emlékérme. 1999 Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje.

 

1933. június 2.

80 éve halt meg STEPHANECK János (Beő, 1857. márc. 30.-Bp., 1933. jún. 2.) tanító, községi bíró. Iskoláit Sopronban és Kőszegen végezte. Pedagógusi pályafutását Zircen kezdte, majd a veszprémi iskolaszék hívta meg tanítónak. 1882-től a Tapolcai Római Katolikus Elemi Fiúiskola tanítója, később igazgatója. A Községi Iparos Tanonciskolának 31 évig igazgatója. 1895-ben állami ösztöndíjjal Svédországban kézimunka tanfolyamon vett részt. 1908-ban a Tapolca-Balatonfüredi és Monostorapáti Tanítói Kör elnökévé választották. Nyugdíjasként is a kör elnöke. Haláláig betöltötte a nagyközség bírói tisztét. A Tapoczai Újság egyik alapítója, elnöke a település Keresztény Társaskörének, karmestere a Keresztény Dalkörnek. Írásai jelentek meg a Tapolcza és Vidéke c. lapban.

 

1903. június 3.

110 éve halt meg FENYVESSY Ferenc (Eger, 1855. szept. 9.-Veszprém, 1903. jún. 3.) újságíró, főispán, jogász. Elemi és középiskoláit szülővárosában járta, jogi tanulmányokat Bécsben és Budapesten végzett. A jogi diploma megszerzése után Pápára került, az Esterházy családban jogot tanított. Tagja volt a város képviselőtestületének és törvényhatósági bizottságának. Megválasztották Veszprém megye tiszteletbeli ügyészének. 1879 és 1892 között a Pápai Lapokat szerkesztette. 1891-ben több publicistával megalapította a Magyar Újság c. politikai napilapot, és azt megszűnéséig szerkesztette. 1898-tól Veszprém vármegye főispánja. 1881-től 1894-ig az ugodi választókerület, a következő négy esztendőben Pápa város országgyűlési képviselője. Parlamenti beszédeiben sokat foglalkozott az oktatásügy kérdéseivel. Felfigyelt a kivándorlás veszélyeire, és a megyében rendelettel próbálta szabályozni azt. Mikszáth Kálmán politikai karcolatainak egyik kedvelt figurája. 1894-ben Veszprém városától Díszpolgári Oklevelet kapott.

 

1998. június 4.

15 éve halt meg NAGY Bálint (Bakonyszentkirály, 1914. szept. 3.-Bakonyszentkirály, 1998. jún. 4.) földműves, parasztköltő. Háromgyermekes parasztcsalád legfiatalabb tagjaként született. A háborús éveket leszámítva mindvégig szülőfalujában élt és földművesként dolgozott. Tizenhat éves korában kezdett verseket írni. Fiatalon még egy színdarabot is írt, Itt hagyom a falutokat címmel. A harmincas évek közepén az Ifjúság c. lap és az 1935-ben megjelent Tavaszi szántás c. antológia közölte írásait. Első verseskötetét 1936-ban Pápán, Bakonyerdő címmel, Drach Márton könyvnyomdája jelentette meg. Ezt életében csak három követte. Több alkalommal vett részt, nyert díjat országos verspályázaton. Alkotásaiból több alkalommal szerveztek irodalmi estet, a Veszprémi Irodalmi Színpad is néhányszor műsort adott verseiből. Írásaiban elsősorban a haza sorsa, a Bakonynak és szűkebb környezetének, Csesznek-Bakonyszentkirály környékének szépsége, a falusi élet, és a költészetet mindenkor megtermékenyítő szerelem jelenik meg

 

1918. június 6.

95 éve született DÉRI Márta (Nagyvárad, 1918. jún. 6.-Bp., Érd? 2000. júl. 5.) vegyész, egyetemi tanár. 1939-ben a budapesti tudományegyetemen vegyész diplomát, 1940-ben egyetemi doktori, 1951-ben a budapesti műegyetemen műszaki doktori címet szerzett. 1939-1941-ben tanársegéd a Pázmány Péter Tudományegyetem Kémiai Tanszékén. 1941 és 1950 között a Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparművek-Kőbányai Porcelángyár mérnöke, majd vezetője. 1950-től 1952-ig adjunktus, az 1952-1962-es években egyetemi docens a Budapesti Műszaki Egyetem kémiai technológia tanszékén. 1961-től 1963-ig egyetemi docens, 1963 és 1982 között tanszékvezető egyetemi tanár a Veszprémi Vegyipari Egyetem szilikátkémia tanszékén. 1983-tól nyugdíjas egyetemi tanár, 1995-től professor emeritus a Veszprémi Egyetemen. A hazai szilikátipari szakemberképzés meghatározó személyisége volt, mérnökgenerációk nőttek fel a keze alatt. Számos tisztséget töltött be tudományos és kulturális egyesületekben, az MTA különböző bizottságaiban. Az Építőanyag folyóirat szerkesztőbizottságának volt tagja. 1965-1969 oktatási rektor-helyettes a Veszprémi Vegyipari Egyetemen. Tudományos munkássága elsősorban a kerámiákra, azon belül a műszaki kerámiákra terjedt ki. Tudományos eredményeit közvetlenül hasznosította az egyetemi képzésben. Élete során számos szakmai díjban, kitüntetésben volt része. A Magyar Tudományos Akadémiától az Eötvös József Koszorú kitüntetést kapta. Több kézikönyv társszerzője és szerkesztője. Száznál több közleménye jelent meg szakmai folyóiratokban és egyéb kiadványokban, valamint több mint 200 előadás szerzője. Több szabadalom társfeltalálója.

 

1923. június 8.

90 éve született HADNAGY László (Gyulafirátót, 1923. jún. 8.-Gyulafirátót, 1995. júl. 12.) tanár, muzeológus, szerkesztő. Apja MÁV-pályamester volt. Szülőfalujában, Keszthelyen és Győrben végezte tanulmányait, majd a háború után Budapesten szerzett tanári oklevelet. Néhány évig Gyulafirátóton iskolaigazgató, 1954-1956-os években az akkori Veszprémi járás általános iskoláit irányító járási tanács osztályvezetője. Az 56-os forradalom idején a járási forradalmi tanács elnöke, azután több mint tíz évig a falujában tanított. 1969-ben kinevezték a Veszprémi Bakonyi Múzeum népművelési csoportvezetőjének, majd igazgatóhelyettesnek, később a Pápai Helytörténeti Múzeum igazgatójának. Egyik kezdeményezője a Veszprém megyei földrajzinév-gyűjtésnek. Több évig szerkesztette a veszprémi múzeum helytörténeti tájékoztatóját, valamint a TIT által kiadott Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok c.sorozatot, amelynek köteteiben több tanulmánya is megjelent. Számtalan írását közölte a Veszprém megyei újság. Honismereti előadásokat tartott, tanfolyamokat szervezett. Elnöke volt az 1991-ben megalakult Veszprém Megyei Honismereti Egyesületnek. A megyében nevéhez fűződik a Kossuth-kultusz ápolása. Munkásságát többek között a Vajda Péter-díjjal és a Gyermekekért Érdeméremmel ismerték el.

 

1943. június 12.

70 éve született SEBESTYÉN Attila (Zálnok, Románia 1943. jún. 12.-Veszprém, 2001. okt. 26.) vegyészmérnök, egyetemi docens. A kémiai tudományok kandidátusa (1990). 1961-ben a nagykőrösi Arany János Gimnáziumban érettségizett, 1966-ban a Veszprémi Vegyipari Egyetemen szerzett oklevelet. 1966-1967-ben vegyészmérnök a Diósgyőri Gépgyárban. Az 1967-1971-es években klinikai vegyész a Veszprém Megyei Kórházban. 1970-1972-ben a Veszprémi Egyetemen tanársegéd, 1972 és 1991 között adjunktus, 1992-től docens az Általános és Szervetlen Kémia Tanszéken, az 1992-1998-es években dékán-helyettes a Tanárképző Karon, 1998-tól rektor-helyettes. 1995-től az International Council of Association for Science Education levelező tagja. 1973 és 1984 között a veszprémi Liszt Ferenc Vegyeskar, 1984-től a Veszprémi Hóvirág Énekegyüttes tagja. Kutatási területei: molekula-spektroszkópia, normálkoordináta-analízis. Infravörös és Raman-spektroszkópiai vizsgálatok. 1983-ban Miniszteri Dicséret és Veszprém Megyéért Érdemérem arany fokozata, 1989-ben Kiváló Munkáért, 1995-ben Pro Universitate Vesprimiensis ezüst-, 1997-ben Pro Meritis arany fokozata (Veszprém város önkormányzata) kitüntetést kapta. Negyvennyolc közleménye jelent meg. Társfeltalálója hat szabadalomnak, két nyertes pályamű szerzője.

 

1873. június 15.

140 éve született ISTÓK János (Bácsfalu, 1873. jún. 15.-Bp., 1972. febr. 22.) szobrászművész. A hosszúfalui fafaragó iskolában kezdte művészi tanulmányait, majd a müncheni akadémián folytatta. Budapesten Stróbl Alajos volt a mestere. Fiatalon megbízást kapott a Magyar Nemzeti Múzeumot alapító Széchényi Ferenc szobrának elkészítésére, amit 1902-ben avattak fel. E munkájáért királyi arany érdemrenddel tüntették ki. 1905-ben a Ramasetter Vince szoborpályázat első díját nyerte. A szobrot 1908-ban állították fel Sümegen. Készítette Szegedy Róza reliefjét Kisfaludy Sándor sírján (1905), és a Városi Múzeum udvarán álló Darnay Kálmán mellszobrot. A két világháború közötti években az egyik legtöbbet foglalkoztatott köztéri szobrász hazánkban. Számos hadi emlékműre kapott megrendelést. Műveiben realisztikus és naturalista elemek keverednek akadémikus megoldással. Leginkább emlékmű- és portrészobrászattal foglalkozott. Művészetét nagy szakmai műgond, érzékeny mintázás jellemezte. Legismertebb alkotása Bem József monumentális hatású emlékszobra. A sümegi temetőben is látható alkotása, Luiszer Karolina (Darnay Kálmánné) síremlékének női alakja. 1963-ban Érdemes művész, 1970-ben Kiváló művész címet kapott.

 

1913. június 15.

100 éve született MOLNÁR Lajos (Kislédec, 1913. jún. 15.-Ajka, 1989. márc. 20.) r. k. plébános. A polgári iskolát és a gimnáziumot Sopronban, a teológiát Veszprémben végezte. 1939-ben szentelték pappá. Káplán Zalaszegváron, majd Halimbán. 1944-től haláláig Padrag és Csékút első plébánosa. 1962-ben egyházmegyei tanácsossá léptették elő. Halimbán iskolát és tanítói lakást, Padragon, a szénbánya terjeszkedése miatt elbontott templom helyett 1968-l969-ben, valamint Csékúton  új templomot építtetett.

 

1993. június 15.

20 éve hunyt el KAPÁS Dezső (Debrecen, 1940. okt. 24.-Bp., 1993. jún. 15.) író, rendező.1963-ban rendezői diplomát szerzett, majd egy évig a Miskolci Nemzeti Színházban, később a Vígszínházban rendező. 1991-1992-ben a Veszprémi Petőfi Színház főrendezője. Számos televíziós és filmforgatókönyv, valamint színházi adaptáció szerzője. 1970-től a Színház és Filmművészeti Főiskolán színészi játékot tanított. Prolifilm és Vereség c. alkotását bemutatta a televízió. M.: Emberrablás magyar módra. (Forgatókönyv.) 1972. - Anyám halálai. (elb.) Bp., 1979. - Papírkosár. (nov. karc.) Bp., 1986.

 

1903. június 18.

110 éve született CSAJÁGHY Gábor (Balatonfüred, 1903. jún. 18.-Bp., 1972. júl. 23.) vegyészmérnök. A föld- és ásványtani tudományok kandidátusa. A budapesti műegyetemen tanult, majd vegyipari üzemekben dolgozott. 1935-ben a Földtani Intézethez került, ahol 1943-1970 között az intézet vegyi laboratóriumát vezette. Kiváló elemző vegyészként vált ismertté. Legfőbb munkaterülete a vízkémia volt. Rendszeresen elemezte a hazai gyógyvizeinket, a magyar gyógyiszapok minősítésével alapvető jelentőségű munkát végzett. Publikációiban elsősorban vegyelemzési kérdésekkel foglalkozott. A Magyarhoni Földtani Társulatnak tisztségviselője és emlékgyűrűjének tulajdonosa, a Magyar Hidrológiai Társaságnak alelnöke és a Bogdánfy Ödön Emlékérem tulajdonosa. Aktív tagja volt az Akadémia Geokémiai Bizottságának. A balatonfüredi ref. temetőben nyugszik.

 

1903. június 18.

110 éve született NAGY Jenő (Tapolca, 1903. jún. 18.-Sümeg, 1999. máj. 18.) tanár, helytörténeti kutató. Elemi és polgári iskoláit szülővárosában végezte. 1934-ben bölcsészdoktori, 1935-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett a pécsi tudományegyetemen. Tapolca településföldrajzáról készített diplomadolgozata később nyomtatásban is megjelent. Tanítói pályáját Monostorapátiban kezdte, 1924 és 1941 között Tapolcán tanított. 1941 után Veszprém megyei tanulmányi felügyelő, 1947-ben néhány hónapig a székesfehérvári Ybl Miklós Gimnázium tanára, majd 1966-ig, nyugdíjba vonulásáig Tapolca iskoláiban földrajzot és történelmet tanított. A tapolcai Batsányi-kultusz egyik mozgatója, Haláláig a Batsányi Emlékbizottság tiszteletbeli elnöke. Tagja a Magyar Földrajzi Társaságnak, tevékeny tagja a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak. Közleményei múzeumi évkönyvekben, pedagógiai és ismeretterjesztő folyóiratokban, újságokban jelentek meg. 1996-ban Tapolca Városért kitüntetést kapta.

 

1923. június 18.

90 éve halt meg SIPOSS Antal (Ipolyság, 1839. jan. 17.-Révfülöp, 1923. jún. 18.) zeneszerző,zongoraművész. A Nemzeti Zenedében Thern Károly tanítványa, 1858-ban tanítói oklevelet szerzett. Már tanítványként, hangversenyeken feltűnést keltett egyéni zongorajátékával. 1858-ban Liszt Ferenc magával vitte Weimarba, ahol két esztendeig tanította. Hazatérve, 1861-ben Szirákon zenetanárként helyezkedett el a Degenfeld grófi családnál. 1874-ben magán-zeneiskolát létesített. A zenei élet vezető egyénisége volt. A Droppler fivérekkel hangverseny-utakon vett részt, amelyeken a korabeli magyar zenét népszerűsítette. Az Országos Dalár Egyesület egyik megalapítója, A Zenetanárok Nyugdíjegyesületének elnöke. Népdalátiratokat, zongoraműveket írt. 1896-tól a révfülöpi üdülők névsorában találjuk nevét. Feltételezések szerint az 1880-1890-es években Czigány Károly szőlőjét (rajta kis épülettel) vásárolta meg, ahol nyaranta folyamatosan lakott. A budapesti Kerepesi temetőben nyugszik.

 

1863. június 19.

150 éve született LIGÁRT Mihály (Csiz, 1863. jún. 19.-Pápa, 1940. júl. 21.) tanító, tankönyvíró. 1886-ban Losoncon szerzett tanítói oklevelet. 13 évig Gyomán tanított, 1898-ban a Pápai Állami Tanítóképző gyakorlóiskolájához nevezték ki. Mindkét városban egyesületi és egyéb társadalmi tisztségeket vállalt. Pápán az Általános Tanító Egyesület megyei szervezetének főtitkára. 1913 után, nyugdíjba meneteléig a Budai Tanítóképző gyakorló iskolájának igazgatója. Nyugdíjasként Pápán telepedett le, itt a családi kriptába temették. Több tucat elemi iskolai tankönyvet és vezérkönyvet írt. Tanulmányai a szakfolyóiratokban jelentek meg.

 

1918. június 19.

95 éve halt meg VIRIUS Vince, 1904-től lesencetomaji (Topol, 1847. júl. 20.-Balatonszepezd, 1918. jún. 19.) jószágkormányzó. A gazdasági iskola elvégzése után 1867-ben került Lesencetomajra Deym gróf szőlőbirtokára írnoknak, 1878-tól tiszttartó, 1902 után jószágkormányzó. A filoxéravész után egyik kezdeményezője a Balaton-felvidéki szőlők újratelepítésének. 1890-ben Tapolcán megalakult a filoxéra elleni védekező egyesület, amely Tapolcza és Vidéke címmel lapot indított. Az egyesületben meghatározó szerepet vállalt, a lap pedig sok teret szentelt a Deym-féle szőlőtelepek növényvédelmének és a Virius által kísérletezett mohaoltásnak. Balatonszepezd melletti erdőterületen amerikai módra telepített szőlőt és konyakgyárat építtetett, parcelláztatott, és ezzel kialakította a későbbi Virius-telepet. Szepezdfürdőn anyagilag is támogatta a vasútépítést. Saját költségén építette a Virius-telepi vasúti megállót és váróhelyet. A telephez hajókikötőt és építtetett, ahol 1912 és 1918 között megállt a gőzhajó. Ugyanott 1935-ben emlékművet állítottak, amelyet 1988-ban felújítottak.

 

1978. június 20.

35 éve hunyt el MAJDIK Ferenc (Sárospatak, 1925. okt. 1.-Veszprém, 1978. jún. 20.) vegyészmérnök, tanár. A kémiai tudományok kandidátusa (1966). 1947-ben a budapesti műegyetemen vegyészmérnöki oklevelet szerzett. 1946-1947-ben a műegyetem Technológiai Tanszékén asszisztens, majd két évig tanársegéd. Az 1948-1949-es években az Albus Növényolaj- és Szappangyár laboratóriumvezető üzemmérnöke. 1949-től a veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézet (NEVIKI) alapító tagjaként két évig a Szervetlen Kémiai Osztály, 1951-től 1954-ig az Üzemkísérleti Osztály tudományos munkatársa, ill. osztályvezető helyettese, 1954 és 1963 között a Szervetlen Kémiai Osztály tudományos főmunkatársa, osztályvezető-helyettese, osztályvezetője, 1963-tól 1972-ig az intézet igazgatója. 1972 és 1978 között a balatonfűzfői Nitrokémiai Ipartelepek műszaki tanácsadója. 1951-től 1978-ig a Veszprémi Vegyipari Egyetemen a Szervetlen Kémiai, ill. Szervetlen Kémiai Technológiai Tanszék tanársegéde, adjunktusa, docense. 1966-ban, az USA-ban járt hosszabb tanulmányúton. Az ásványi foszfátok salétromsavas feldolgozásával, ill. műtrágyakutatással és -előállítással, később a szervetlen polimerek előállításával foglalkozott. 1964-ben Akadémiai Jutalomban részesült.

 

1928. június 21.

85 éve született THIERY Árpád (Bp., 1928. jún. 21.-Bp., 1995. máj. 9.) író, újságíró, szerkesztő. Egyetemi tanulmányait abbahagyva 1949-ben újságírói pályára lépett. 1957-1959-ben Veszprémben a Középdunántúli Napló munkatársa. Szerkesztője volt a Veszprémben megjelent Vörös szikrák c. antológiának. Veszprémről írt könyve Királynék városa címmel a Magyarország felfedezése c. sorozatban látott napvilágot. A Balaton mellett játszódnak az Isten veled háború és a Hosszú szökés c. művei. 1971-ben József Attila-díjat, 1994-ben Nagy Lajos-díjat kapott.

 

1873. június 23.

140 éve született BECK ÖTVÖS Fülöp (Pápa, 1873. jún. 23.-Bp., 1945. jan. 31.) szobrász, érem- és plakett-művész. A modern magyar szobrászat egyik úttörője. Tanulmányait Budapesten kezdte, Párizsban és Münchenben folytatta. Ötvösnek készült, de Lóránfi Antalnál mintázást is tanult. 1895-ben megbízást kapott az ezredévi kiállítás egyik jutalomérmének mintázására, ezzel első díjat nyert. Ekkor hazatért és Budapesten telepedett le. Első művei főként használati tárgyak, erősen szecessziós jellegűek. Sokszor utazott Olaszországba, az ott tanultak nagy hatással voltak művészetére. Nagyméretű szobrokat is készített, de érem és plakett alkotásai voltak a legelismertebbek, amelyek közül sokat a nagy európai gyűjtemények is megszereztek. A régi mesterek módjára 1908-tól maga faragta kőszobrait, és érmeinek negatívját is saját kezűleg véste gipszbe. Jelentősebb alkotásai: Korányi Frigyes, János bácsi, Balassa Bálint, Petőfi Sándor, Gyulai Pál stb. A pápai Köztársaság-ligeti szoborparkban bronzból készült mellszobra, önportréja van, amelyet a Beck-család ajándékozott a városnak.

 

1828. június 24.

185 éve született SZLADIK János (Pápa, 1828. jún. 24.-Pápa, 1893. dec. 12.) postamester. Fiatalkorában kőművesként dolgozott. 1848 nyarán jelentkezett nemzetőrnek, tüzér kiképzést és őrmesteri rangot kapott. Világos után postai szakképzettséget szerzett és a pápai postahivatal főnökeként dolgozott. Még életében adományokat tesz szociális intézmények javára. Végrendeletében házát a városra hagyta, az épület ma is szociális célokat szolgál. Pápán utcanév őrzi emlékét.

 

1833. június 24.

180 éve halt meg OROSZY Pál (Tótvázsony, 1763-Tótvázsony, 1833. jún. 24.) táblabíró, földbirtokos.  Elemi iskolát szülőfalujában, a középiskolát Pápán végezte, jogot feltehetően Győrött tanult. Magánpraxist folytatott és gazdálkodott is. 1793-ban szolgabíróvá választották, de 1798-ban már nem indult a választásokon. Táblabíróként vállalt aktív szerepet a vármegye politikai életében, meghatározó tagja volt a ref. egyházközségnek. Nemzedéke művelt, széles látókörű, felvilágosult köznemesei közé tartozott. Gazdag könyvtári gyűjteménnyel rendelkezett, amelyet már diákkorában gyűjteni kezdett. Csak rövid ideig vállalt hivatalosan szerepet a közéletben, de megtalálta szerepét a környék művelt köznemesei között

 

1893. június 26.

 

120 éve hunyt el HANTKEN Miksa (Jablunka, Szilézia, 1821. szept. 26.-Bp., 1893. jún. 26.) bányamérnök, geológus, paleontológus, tanár. Középiskolát Teschenben, főiskolai tanulmányait Bécsben és a Selmecbányai Bányászati Akadémián végezte. Dolgozott Bécsben, Dorogon, Szerbiában. 1858-ban Pesten telepedett le, és őslénytannal foglalkozott. Vizsgálódásait kiterjesztette az ország összes barnakőszén előfordulási helyeire. Ajkán Puzdor Gyula őt kérte fel az ajkacsingervölgyi birtokán előforduló szénkibúvások megvizsgálására. 1866 áprilisában Hantken ellátogatott Ajkára, tanulmányozta és értelmezte az ajkai felsőkréta korú barnakőszén-kifejlődés tereptani viszonyait, és bányanyitásra bátorított. Ennek alapján indultak meg az első aknamélyítések. Emlékét Ajkán a Bányászati Múzeum mellett létesült Őslény- és Kőzettár Hantken Terme őrzi.

 

1843. június 28.

170 éve halt meg LAKOS János (Ajka, 1774. márc. 20.-Eszék, 1843. jún. 28.) író, hadtudós, tábornok. Sopronban és Pozsonyban tanult. Pályafutását katonaként kezdte, 1811-ben vitézségéért és hadtudományi ismereteiért nemességet kapott. 1835-ben dandárparancsnok és vezérőrnagy, végül eszéki várőrparancsnok. Mária Teréziától bárói rangot kapott. 1819-ben Ausztria és Tirol feltérképezésével bízták meg. A Magyar Tudós Társaság 1832-ben tiszteletbeli tagjává választotta. Barátság fűzte Kazinczy Ferenchez és Kis Jánoshoz. Hadtudományi dolgozatai német folyóiratokban jelentek meg. Hunyadi Lászlóról szóló, öt-felvonásos tragédiáját Pesten és Kolozsváron adták elő. Nyomtatásban nem jelent meg. Ajkán a szülőháza ma Városi Múzeum, amelynek falán tábla őrzi emlékét.

 

1793. június 29.

220 éve született EDVI Illés Pál (Réti, 1793. jún. 29.-Bp., 1871. jún. 22.) ev. lelkész, költő, pedagógiai író. Tanulmányait itthon és külföldön is elvégezvén több előkelő családnál nevelősködött. 1815-től a jénai egyetem hallgatója. Először segédlelkész Rétiben, azután segesdi, 1823 és 1831 között vanyolai lelkész. Itt tanította Vajda Pétert. Vanyoláról Dömölkre ment, tíz év múlva pedig a Kemesaljai Egyházmegye esperese. 1845-től 1852-ig a pápai ev. esperesi kerület esperese. 1863-ban megvakult, lemondott hivataláról és Pestre költözött. 1835-től az MTA levelező tagja. Munkáinak nagyobb része az egyházi, és a pedagógiai irodalom körébe tartozik, az ifjúság és a nép vallásos nevelésére irányul. A népköltészetet a nemzeti költészet megújuló mintájának tartotta, sürgette az eredeti népköltők megjelenését. Szorgalmazta a népdalok, népszokások, néphagyományok gyűjtését. Kéziratban maradt a szabadságharc és az abszolutizmus éveiről írt négy kötet Dömölki krónika. Vanyolán az ev. templomban tábla őrzi emlékét.

 

1963. június 30.

50 éve halt meg PAPP Károly, szentkirályszabadjai (Tápióság, 1873. okt. 4.-Tápióság, 1963. jún. 30.) geológus, tanár. Egyetemi tanulmányait Budapesten és külföldi tanintézetekben végezte, 1898-ban középiskolai tanári, 1900-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Fiatalon részt vett a Balaton tudományos tanulmányozásával foglalkozó kutatómunkában, amelyet Lóczy Lajos vezetett. Tanulmányozta a bakonyi triász korallok, az alginit és a perlit keverék hatását a termő közegben. Tanulmányt írt a veszprémi Jeruzsálem-hegyen talált triász kori tabullatákról.



 

Honlapunk a TÁMOP-3.2.4-08/1-2009-0017 számú pályázat támogatásával jött létre. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap (ESZA) társfinanszírozásával valósul meg.