• Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
Évforduló és eseménynaptár 2013 - Október PDF Nyomtat Email
Cikk tartalomjegyzék
Évforduló és eseménynaptár 2013
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December

Október

 

1828. október

185 éve született MANGOLD Henrik (Vágújhely, 1828. okt.-Bp., 1912. febr. 5.) orvos, balneológus. Fürdőorvos, a Balaton gyógytényezőinek neves kutatója. Az orvosi egyetemet Bécsben végezte. 1855-től Veszprém megyében körorvos. Balatonfüredre 1858-ban került, ahol nem hivatalos fürdőorvosként dolgozott. A balatoni gyógyfürdők egészségügyi jelentőségével tudományosan foglalkozott, erről számos közleményt írt. 1860-ban, a szanatóriumban rendszeres szőlőkúrát vezetett be. 1865-ben megindította az Ungarische Medizinische-Chirurgische Presse (Magyar Orvosi Sebészeti Sajtó) című lapot, amelynek szerkesztője volt. 1913-ban tisztelői a füredi sétányon helyezték el szobrát, amelyet 1944-ben leromboltak. 1986-tól a Vasutas Üdülő előtt tábla őrzi emlékét.

 

1803. október 1.

210 éve született HAISZLER Károly (Veszprém, 1803. okt. 1.-Veszprém, 1860. jún. 8.) orvos. Haiszler György fia. Középiskolába Szombathelyen járt, 1833-ban, Bécsben szerzett orvosi oklevelet. 1837 és 1941 között a Veszprémi Városi Kórház vezető főorvosa, majd megválasztották vármegyei másod-főorvosnak. Értekezései nem jelentek meg, viszont elsőrangú gyakorló orvos volt. Az 1860-as években több epeműtétet hajtott végre. Apa és fiú közötti ellentétek miatt nem a Haiszler György által építtetett kápolnába temették. A veszprémi Alsóvárosi temetőben csak később állítattak számára sírkövet, amit beépíttettek a kápolna nyugati falába.

 

1873. október 4.

140 éve született PAPP Károly, szentkirályszabadjai (Tápióság, 1873. okt. 4.-Tápióság, 1963. jún. 30.) geológus, tanár. Egyetemi tanulmányait Budapesten és külföldi tanintézetekben végezte, 1898-ban középiskolai tanári, 1900-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Fiatalon részt vett a Balaton tudományos tanulmányozásával foglalkozó kutatómunkában, amelyet Lóczy Lajos vezetett. Tanulmányozta a bakonyi triász korallok, az alginit és a perlit keverék hatását a termő közegben. Tanulmányt írt a veszprémi Jeruzsálem-hegyen talált triász kori tabullatákról.

 

1963. október 4.

50 éve hunyt el GUTHEIL Jenő (Kaposvár, 1887. febr. 12.-Veszprém, 1963. okt. 4.) r. k. kanonok, író, történész, tanár. A középiskolát szülővárosában, a teológiát Veszprémben és Budapesten végezte. 1910-ben szentelték pappá, 1911-1913-as években káplán volt Felsőörsön. Veszprémben 1914-től töltött be különféle egyházi feladatköröket: teológiai tanár, szemináriumi aligazgató, a Szent Anna-templom igazgatója, tanfelügyelő, pápai prelátus, kanonok. Számos cikke, tárcája és karcolata jelent meg a Veszprémi Hírlapban. Veszprém történetét, műemlékeit és egyházi művészetét kutatta. Sírja a kaposvári temetőben van.

 

1993. október 7.

20 éve halt meg KRALOVÁNSZKY Alán (Bp., 1929. nov. 13.-Bp., 1993. okt. 7.) történész, muzeológus, régész. A Budapesti Érseki Katolikus Főgimnáziumban érettségizett. 1955-ben a budapesti tudományegyetem régészet szakán szerzett diplomát, majd két évig a debreceni Déri Múzeumban dolgozott. 1957-ben a tatai Kuny Domokos Múzeum igazgatójának nevezték ki. Az év végén koholt vádak alapján nyolc hónapi börtönbüntetésre ítélték. 1958 és 1962 között a Magyar Nemzeti Múzeumban, az MTA Régészeti Intézetében, és a székesfehérvári múzeumban szak-, illetve segédmunkás. 1962-től 1964-ig a Mezőgazdasági Múzeumban régész, majd 1973-ig Székesfehérváron az István Király Múzeumban régész, tudományos titkár, később osztályvezető. 1974-től 1982-ig a Veszprémi Bakonyi Múzeumban először igazgató, majd tudományos főmunkatárs. 1983-tól haláláig a Nemzeti Múzeum Régészeti Adattárának főosztályvezetője és 1993-ban néhány hónapig főigazgatója. Fő kutatási területei a magyar honfoglalás és államalapítás korának régészete, a régészeti-antropológiai rekonstrukció módszertana és a középkori magyar várostörténet. Kimagasló eredményekre a székesfehérvári koronázó templomnál és a középkori városrészeknél, valamint a veszprémi várban (székesegyház, Gizella-kápolna stb.) folytatott ásatásai és kutatásai vezettek. Az 1989-1992 közötti években a budapesti Új Köztemető négy parcellájában régészeti módszerekkel ő exhumálta az 50-es évek és az 1956-os forradalom 65 áldozatát, köztük Brusznyai Árpádot. Mintegy száz publikációja jelent meg.

 

1913. október 8.

100 éve született PUSZTAI Ferenc, Poller Ferenc (Jánosháza, 1913. okt. 8.-Tapolca, 1986. ápr. 26.) tanító. Polgári iskolai tanulmányait magánúton kezdte, majd a szombathelyi árvaházban fejezte be. Árvaházi segéllyel került a Pápai Tanítóképző Intézetbe, ahol 1935-ben kapott tanítói oklevelet. Három évig alkalmi munkákat végzett és katonai szolgálatát töltötte. 1938-tól osztály- és kántortanító Monostorapátiban. 1940 májusában behívták katonának, 1942-ben a frontra vitték, 1945-ben tért haza. 1947 és 1950 között szaktanítói tanfolyamra járt. 1950-től Káptalanfán tanított, majd 1957-től ugyanott igazgató. 1955-1957-ben a Sümegi Járási Tanács oktatási osztályán szakfelügyelő, illetve osztályvezető. 1954-ben az Apáczai Csere János Főiskola levelező tagozatán matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett. 1974-ben vonult nyugdíjba. A káptalanfai, bodorfai, gyepükajáni és nemeshanyi önkormányzatok képviselőtestületeinek döntése alapján a káptalanfai közös fenntartású iskola 1994. június 12-én felvette Pusztai Ferenc nevét. Az iskola a kiemelkedő munkát végző tanulók és nevelők megbecsülésére az óta Pusztai Emlékérmet adományoz. Az intézmény előcsarnokában emlékfal örökíti meg a névadó életútját. A jánosházi temetőben nyugszik.

 

1918. október 8.

95 éve született KESZLER Sándor (Tapolca, 1918. okt. 8.-Bp., 1996. dec. 7.) gépészmérnök.Elemi és polgári iskolába Tapolcán járt, majd Keszthelyen érettségizett. A budapesti műegyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1945 előtt fővárosi üzemekben dolgozott, a háború után Tapolcán létesített gyapjúfonó üzemet, de azt hamarosan államosították. Ezt követően először Kőszegen gépészmérnök, majd Zalahalápon, később Uzsán, a kőbányában főmérnök. Utolsó munkahelye a Nehézipari Minisztérium Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézete volt. 1974 után még tíz évig dolgozott műszaki-gazdasági tanácsadóként. Hazai üzemek több technológiai újítását valósították meg. Hazai szaklapokban több írása jelent meg. Az 1970-es években Tapolca áramellátásának, közművesítésének és temetőjének történetét kutatta. Munkásságát több kitüntetéssel ismerték el. 1996-ban megkapta szülővárosa Tiszteletbeli Polgára kitüntető címet.

 

1813. október 9.

200 éve született SOMHEGYI Ferenc, Schröck Ferenc (Bánd, 1813. okt. 9.-Bp., 1879. júl. 1.) piarista tanár, történész, író. Veszprémben végezte a gimnáziumot, 1832-ben lépett a Piarista-rendbe. 1837-ben a pesti egyetemen bölcsészdoktorrá avatták. Diplomája megszerzése után Tatán, Budán, Vácon és Pesten piarista gimnáziumokban tanított. Hazafias szellemű előadásai miatt 1849-ben eltiltották a tanítástól, de egy évvel később Szegeden elfoglalhatta a katedrát, nem sokkal később gimnáziumi igazgató. 1865-ben Pestre helyezték, egy évvel később egyetemi tanárrá nevezték ki, 1867-ben pedig rendfőnökké választották.

 

1993. október 11.

20 éve halt meg LŐRINCZE Lajos (Szentgál, 1915. nov. 24.-Bp., 1993 okt. 11.) nyelvész, tanár. A Pápai Református Kollégium diákja, a Képzőtársaság aktív tagja. Első írásai az iskola évkönyveiben és a Kollégiumi Lapokban jelenek meg. A budapesti tudományegyetemen Eötvös-kollégistaként szerzett tanári oklevelet. Két évig, 1943-1945-ben Pápán tanított. Szentgál határnevei adtak indítékot doktori értekezéséhez (Földrajzi neveink élete) is. Az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1954-től a Magyar Nyelvőr felelős szerkesztője. Ebben a munkában a veszprémi születésű Simonyi Zsigmond utóda. 1952-től az Édes Anyanyelvünk műsor szerkesztője a rádióban, 1979 után a szerkesztőbizottság elnöke. 1963-tól hasonló műsora volt a televízióban is. Előadásainak nagy szerepe volt a nyelvi műveltség és az anyanyelvi ismeretek terjesztésében. Felbecsülhetetlen értékű az a munka, amelyet a Magyarok Világszövetségében az anyanyelvi konferenciák szervezésével, a határon kívül élő magyarok összefogásáért, nemzettudatuk ápolásáért, nyelvi ízlésük nemesítéséért végzett. Szentgálon az általános iskola falán emléktábla, a lépcsőházban bronz dombormű, Domokos Béla alkotása őrzi emlékét. Munkássága elismeréseként 1970-ben Állami-díjat, 1981-ben Apáczai-díjat, 1992-ben Pais Dezső-díjat, 1992-ben Kosztolányi-díjat kapott.

 

1983. október 12.

30 éve halt meg SZIJJ Miklós (Devecser, 1936. aug. 31.-Bp., 1983. okt. 12.) filmrendező. Iskoláit Pápán végezte, 1954-1955-ben Budapesten szakmunkásnak tanult, majd a Ganz Mávag motorszerelője. 1965-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán végzett, majd a MAFILM-nél, többek között Szabó István forgatócsoportjában asszisztens. 1966 után rövidfilmeket forgatott, végzett dramaturgiai munkát és színészként is megjelent filmekben. 1963-ban a Számadás c. filmjével megnyerte a Miskolci Rövidfilm Fesztivál nagydíját. 1972-ben az V. Madridi Építészeti Fesztiválon Búvó Örökség c. filmje nyert nagydíjat. Rövidfilmjeiből: Hajókovácsok. 1962 - Kettős szólam. 1966. - Győr város megvételéről való ének. 1971. - Búvó örökség. 1971. - Dübörgő csend. 1976. - A szomjúság határai. 1979.

 

1908. október 13.

105 éve született SÜLE Sándor (Kerta, 1908. okt. 13.-Révfülöp, 1996. dec. 12.) pedagógus, helytörténész. Pápán a Református Kollégiumban és az Állami Tanítóképzőben tanult, 1928-ban, Sopronban szerzett tanítói oklevelet. Egy évig Nagyvázsonyban, 1929-től nyugdíjba vonulásáig Kertán tanított. 1946 után körzeti tanfelügyelő, 1951-től a kertai iskola igazgatója. Nyugdíjasként Révfülöpön élt. Aktív résztvevője volt a szakmai szervezetek munkájának, és Kerta község közéletének. 1937-től rendszeresen jelentek meg írásai és tanulmányai, amelyekben az iskolai nevelés és a helytörténeti kutatás legfontosabb kérdéseivel foglalkozott. Országos és megyei pályázatokra benyújtott munkáival a díjak sorát nyerte. Példaértékűek a Somló-vidékhez és a Káli-medencéhez kötődő kutatásai. A tapolcai járás földrajzi nevei kötet munkatársa. Helytörténeti gyűjteményeinek jelentős részét a kertai iskolának ajándékozta, amelyet állandó kiállításon mutatnak be. Hagyatékát a Veszprém Megyei Levéltár őrzi, kézirata az országos és a megyei közgyűjteményekben kaptak helyet.

 

1958. október 13.

55 éve halt meg BÁNÓCZI Dezső (Veszprém, 1888. márc. 26.-Bp., 1958. okt. 13.) színész, rendező. Jogász korában a Thália Színházhoz csatlakozott, annak felbomlása után Kolozsvárra szerződött. A két háború között budapesti színházaknak volt tagja és rendezője. Közben 1926-tól rendszeresen rendezett a rádióban, a 30-as években divatrevük rendezését is vállalta. A 2. világháború után a rádiónál, később az Állami Faluszínháznál dolgozott. Elsősorban epizódszerepeket játszott, árnyalt eszközökkel, hitelesen. A kabarében parasztnótáival műfajt teremtett. A rendezéseihez maga tervezte a színpadi berendezést.

 

1888. október 14.

125 éve született BÁNÁSS László (Pozsony, 1888. okt. 14.-Bp., 1949. ápr. 20.) r. k. püspök.Budapesten a piaristáknál érettségizett, majd Innsbruckban és Rómában tanult. Jogi doktor volt, aki diplomatának készült. Nagyváradon 1912-ben szentelték pappá. Tábori lelkész, 1919-től 14 éven át Nagyváradon az orsolyita apácák lelkésze és iskolájuk igazgatója. Pápai titkos kamarás, 1925-től egyházmegyei tanfelügyelő, 1926-tól karnagy. A harmincas évek elején az Erdélyi Lapok kiadói bizottságának tagja. Főként zenei tárgyú cikkeket írt romániai magyar lapokba. 1944 decemberében tagja a Debreceni Nemzeti Bizottságnak, majd az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek. 1945. augusztus 16-ától veszprémi apostoli kormányzó, 1946. szeptember 4-étől püspök. Kihelyezett káplánságot létesített Dákán, Nagyacsádon és Gézaházán. Lelkészséget hozott létre Nagygyimóton és Pápán, plébániát állított fel Veszprémben a Világ Királynője-templomnál. Átszervezte a pápai egyházkerületet. Az Ő idejében premontrei apácák telepedtek le Bakonyoszlopon és Nyárádon. A vallásközi béke megteremtésén fáradozott. A veszprémi székesegyház altemplomában nyugszik.

 

1993. október 15.

20 éve halt meg HORVÁTH Tibor (Nagykálló, 1944. okt. 16.-Tapolca, 1993. okt. 15.) orvos.1968-ban, Debrecenben szerzett orvosi diplomát, majd ugyanott a Belgyógyászati Klinikán dolgozott. 1976-ban került a tapolcai kórház barlangterápiás részlegének élére. Kidolgozta a barlangi klíma gyógyászati felhasználásának elméleti és gyakorlati módszereit és a gyógy-barlanghasznosításának lehetőségeit. Közel száz közlemény és előadás jelzi tudományos tevékenységét. Jelentős szerepet vállalt a természetgyógyászat hazai elismertetésében, a hagyományos orvoslással történő összekapcsolásában és a barlangterápia önálló ágazatként történő elfogadásában. Tapolcán megszervezte és vezette az orvos-klubot. 1990-ben a városi önkormányzat tagjává választották. Elsők között kapta meg a Tapolca Városért kitüntetést, nevét a kórházbarlangban márványtábla őrzi. A tapolcai temetőben nyugszik.

 

1803. október 17.

210 éve született DEÁK Ferenc (Söjtör, 1803. okt. 17.-Bp., 1876. jan. 28.) államférfi, politikus. A magyar történelem legnagyobb alakjainak egyike, a haza bölcse. A 19. századi magyar reformmozgalom egyik vezetője, az 1867-es kiegyezés előkészítője és megvalósítója. Az 1811-1812. tanévben Keszthelyen, a premontreieknél, 1812-1813-ban a pápai Bencés Gimnáziumban tanult. Jogi tanulmányait 1823-ban fejezte be, utána vármegyei szolgálatba lépett. Részt vett az 1832/36-os országgyűlésen, 1840-ben közreműködött az udvar és az ellenzék által megkötött kompromisszumban. 1848-ban az első felelős magyar kormány igazságügy-minisztere, de szeptemberben lemondott, visszavonult családi birtokára. 1854-ben Pestre költözött. A Deák-párt vezéreként irányította az 1867-es kiegyezés tárgyalásait. 1830-tól gyakori vendége volt Balatonfürednek, ahol barátaival találkozott és beteg szívét gyógyíttatta. A Gyógy-téri Zsolnai-kerámia emléktáblán (Fürtös György alkotása) az ő neve is szerepel. Pápán a Korona u. 45. sz. ház (egykori lakása), valamint a Türr István Gimnázium előcsarnokában tábla őrzi emlékét.

 

1893. október 17.

120 éve született HORVÁTH Szaléz István (Hosszúpereszteg, 1893. okt. 17.-Pannonhalma, 1965. aug. 7.) tanár, r. k. áldozópap. Horváth Cirill veszprémi egyházmegyei főzeneigazgató legfiatalabb öccse. A gimnáziumot Szombathelyen és Egerben végezte. 1911-ben belépett a Ciszterci Rendbe. 1918-ban pappá szentelték Zircen. Teológiát 1918-1920-ban az innsbrucki egyetemen tanult. 1923-ban ott szerzett oklevelet és doktori diplomát. 1920-tól teológiai tanár, és tanulmányi felügyelő a Budapesti Bernardinumban. 1922 és 1941 között lelkész, majd teológiai tanár Zircen. 1934-1938-ban lelkész Magyarpolányban. Szerkesztette a Zirc és Vidéke c. lapot, cikkeket írt a katolikus lapokba. 1941-től szentgotthárdi, 1947-től 1960-ig, nyugdíjazásáig bakonykoppányi plébános. Magyarpolányi plébánossága alatt, 1937-ben épült fel a második iskola.

 

1788. október 18.

225 éve halt meg FEKETE György galánthai (Pápa, 1711. márc. 13-Pest, 1788. okt. 18.) jogász, földbirtokos, országbíró. Jogi tanulmányait Bécsben végezte, a diploma megszerzése után visszavonult Pápára, ahol először ügyvédként dolgozott, majd családja és felesége birtokán gazdálkodott. Az 1741. évi országgyűlésben Somogy vármegye képviselőjeként ellenzékiségével, és szónoki tehetségével tűnt ki. A 18. sz. közepén Magyarország legtekintélyesebb földesurai közé tartozott. 1752-ben királyi tanácsnok 1758-ban Mária Teréziától grófi címet nyert. 1762-ben vicekancellár, 1763-ban országbíró, 1770-ben alkancellár. A tanügyi reform munkájában, 1774-ben a helytartótanács tanügyi bizottmányának elnöke. 1768-1780-as években a Nagyszombati Főiskola főigazgatója. Az iskolát 1777-ben, tiltakozása ellenére Budára helyezték. Mária Terézia halála után visszavonult a politikai közéletből.

 

1908, október 18.

105 éve született TÓTH Lajos (Egyházashollós, 1908, okt. 18.-Tapolca, 1984. jan. 2.) tanító, helytörténész. Körmenden járt polgáriba, majd Szombathelyen gimnáziumba. Oklevelét a Kőszegi Tanítóképzőben kapta. 1933-tól Szentlénárton tanított, 1941-ben Muraszombaton, 1942-ben Balatonhenyén kapott kántortanítói állást. Harcolt a Don mentén, 1945-1947-ben, szovjet hadifogságban volt. Tanított Balatonhenyén és Köveskálon, 1954-től a Tapolcai Járási Tanács művelődési osztályának vezetője. 1957-ben rövid ideig a Tapolcai Járási Könyvtár igazgatója, még az évben Nemesgulácson, 1958-tól Tapolcán volt iskolaigazgató.

 

1968. október 18.

45 éve halt meg HAIDEKKER Nándor (Ercsi, 1893. máj. 5.-Bp., 1968. okt. 18.) orvos. 1911-ben, Veszprémben érettségizett. Másodéves egyetemistaként egy évig katona, majd három évig orvos egy oroszországi hadifogolytáborban, amelynek feloszlatása után Szentpétervárra utazott, majd Finnországba ment. 1921-ben jött haza és 1923-ban szerzett általános orvosi diplomát. Először a budapesti Szent László Korházban segédorvos, 1925-1929-es években uradalmi orvos. 1929-től Balatonfőkajáron szolgált, 1936-ban veszprémi városi, és járási tiszti orvosnak nevezték ki. 1945-től 1947-ig ellátta a megyei tiszti főorvosi teendőket is. 1954-től a KÖJÁL higiénikus orvosa, 1955 és 1959 között igazgató főorvosa volt. A háború alatti és utáni veszprémi tevékenységének elismerését a város tanácsa 1946-ban, jegyzőkönyvben örökítette meg. Nyugdíjasként Budapesten élt. A Farkasréti Temetőben nyugszik.

 

1923. október 19.

90 éve született HARMATH István (Pula, 1923. okt. 19.-Veszprém, 1986. máj. 8.) tanár,irodalomtörténész. Veszprémben, a Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd a budapesti tudományegyetemen, magyar-német szakon tanári oklevelet szerzett. A veszprémi Lovassy László Gimnázium tanára, a megyei tanácson a középiskolák szakfelügyelője, majd a megyei múzeumi szervezet igazgatóhelyettese volt. Szenvedélyes helyismereti kutatóként elsősorban a táj irodalomtörténetével foglalkozott. Népszerűsítő tanulmányai, írásai rendszeresen megjelentek a helyi újságban, folyóiratokban és évkönyvekben. Tanulmányozta a megyébe telepített németek nyelvi és néprajzi sajátosságait. Szülőfalujában, a pulai temetőben nyugszik. 1998-tól a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban tábla őrzi emlékét.

 

1898. október 20.

115 éve született BERTALAN Árpád (Pozsony, 1898. okt. 20.-Veszprém, 1941. ápr. 12.) katonatiszt. A bécsújhelyi hadapródiskola elvégzése után zászlósként az olasz frontra került, ahol kitűnt bátorságával. 1938-ban ejtőernyős kísérleti csoport létrehozásával bízták meg. Egy év múlva kinevezték a pápai ejtőernyős század parancsnokának. Egységet 1940-ben zászlóaljjá fejlesztették. 1941-ben bácskai bevetésre indulván a Veszprém melletti repülőtéren a szállítógép lezuhant, Bertalan Pál is életét veszítette. Nemesvitán egy tér neve és az ott elhelyezett kopjafa, Pápán a Huszár-lakótelepen emlékmű figyelmezteti az utókort.

 

1878. október 21.

135 éve született KRÚDY Gyula (Nyíregyháza, 1878. okt. 21.-Bp., 1933. máj. 12.) író. Anyakönyvi bejegyzések szerint apja 1850-ben Várpalotán született, de fiatalon Nyíregyházára költözött, ahol ügyvédi irodát nyitott. Nagyanyja, Radics Mária Várpalotán élt, itt ismerkedett meg az író nagyapjával. 1850-ben itt született fiúk, az ifjabb Krúdy Gyula. A család hamarosan Nyíregyházára költözött. A nagyszülők válása után Radics Mária a fiához költözött, az unoka, a legifjabb Krúdy Gyula az ő meséin, történetein nőtt fel. Országos hírű íróként is gyakran megfordult nála. Műveiben megörökíti a múlt századi és a század eleji Palota világát, életét, romantikáját és valóságát, a Bakony erdeinek zúgását, a táj varázsát és hangulatát. Utolsó palotai útja 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején lehetett, amikor Veszprémből jövet feleségével járt Várpalotán. Ennek emlékét az Útinaplómból, A betyárok országútján és a Bakony bujdosói c. művei idézik fel. Nagyanyja elbeszéléseiből, illetőleg személyes élményeiből rajzolta több művének hőseit. Palotai vonatkozású írásai 1904-től jelentek meg. Az öreg városról kapunk képet az író fantáziájával kiszínezve az Ál-Petőfi, a Palotai álmok, az Öreg idő, a Sobriék, a Vadmacska c. műveiből. De e táj leírását találjuk a Mákvirágok kertje, az Asszonyság díja, az Aranykéz utcai szép napok, A templárius, a Dunántúli-Tiszántúlinál c. műveiben és az álomlátó nagyanyja segítségét gyümölcsözteti az Álmoskönyv lapjain is. Várpalotán utcát neveztek el róla, a városi könyvtár felvette nevét, s az intézmény külső falán Ligeti Erika domborműve, az olvasóteremben pedig Szabó Iván: Szindbád c. alkotása látható az íróról. A művelődési központ mellett áll bronz szobra, Borbás Tibor alkotása. 1913-1918 között Siófokról jutott el Balatonarácsra, Balatonfüredre, Tihanyba és Kisörsre. Balatonfüreden gyógykezeltette magát 1927 tavaszán. Művei között számos balatoni, füredi vonatkozású írás olvasható. Pl. Holdas est Füreden, a XIX. sz. vizitkártyái, stb. Balatonfüreden utcanév és a Balatoni Panteonban tábla őrzi emlékét.

 

1913. október 21.

100 éve született ELSŐ Keresztély (Városlőd, 1913. okt. 21.-Ajka, 1995. jún. 28.) üvegművész. Asztalos szakmát tanult, de 18 éves korában az Ajkai Üveggyárba ment üvegcsiszoló tanulónak. Hamarosan mintacsiszoló, 1950 után szakoktató, az üvegcsiszolás elismert művésze. A hatvanas évektől már az általa írt könyvekből tanultak az üvegcsiszolók az egész országban. 1978 után nyugdíjasként vállalta a tanműhely vezetését, csak 76 éves korában hagyta abba az üvegcsiszolást és a tanítást. Munkásságát és művészetét több kitüntetéssel ismerték el. Alkotásaiból 1990-ben, Győrben rendeztek tárlatot.

 

1858. október 22.- 1918. október 22.

155 éve született HAJDÚ (Vendel) Tibor (Pakod, 1858. okt. 22.-Pannonhalma, 1918. okt. 22.) bencés szerzetes, főapát. A Szent István Akadémia tagja (1916). Középiskolába Kőszegen és Szombathelyen járt, teológiát már Innsbruckban hallgatott, ahol hittudományi doktorátust nyert. A Szent Benedek-rendbe 1874. szeptember 8-án lépett, 1881-ben szentelték pappá. Huszonhárom évig a Pannonhalmi Főiskolán tanított. 1905-től főmonostori perjel és a rendi levéltár őre, 1910. január 10-én főapáttá nevezték ki. Sokat foglalkozott Balatonfüred fejlesztésének ügyével, nevéhez fűződik a gyógyfürdő újjáépítése. 1913-ban elkészült a Tibor-fürdő, az addig különálló épületek összekapcsolásával kialakult az Erzsébet Szanatórium mai formája. Az először 1943-ban, másodszor 1993-ban felavatott tábla, Fülöp Elemér alkotása őrzi emlékét a Szívkórház falán.

 

1878. október 22.

135 éve halt meg KUN Géza (Nemesvámos, 1814-Gyepes, 1878. okt. 22.) honvédtiszt, gazdálkodó. Iskoláit szülőfalujában kezdte, később bölcseletet hallgatott Pécsett. Az 52. császári hadseregben hadapródként szolgált, nyolc évet töltött Olaszországban. 1841-ben hazatért és 1843-ban Veszprém vármegyei esküdtté választották. 1848. szeptemberében belépett a veszprémi önkéntes nemzetőr zászlóaljba, amelynek kapitányává nevezték ki, majd helytállásáért őrnaggyá léptették elő. 1849-ben, a komáromi várban, a megyesi és az apácaszakállasi csatákban harcolt. Később a komáromi várőrségnél szolgált, katonáival többször meglepte a császári csapatokat. Sikeres ácsi rajtaütése után Klapka alezredessé nevezte ki, majd 3. osztályú katonai érdemjellel tüntette ki. A komáromi vár kapitulációja után Bécsben a császári haditörvényszék elé került, hat hónapig tartották fogva. Kiszabadulása után egy ideig állást vállalt, vármegyei főszolgabíró és a honvédsegélyegylet elnöke. A kiegyezés után visszavonult családi birtokára Gyepesre, ahol haláláig élt.

 

1918. október 22.

95 éve született MÓROCZ György (Bán, 1918. okt. 22.-Várpalota, 1985. okt. 23.) vájár, tanácselnök. Iskolái elvégzése után 1935-től a várpalotai szánbányáknál vájár. 1941-1945-ös években több évig katonai szolgálatot teljesített, néhány hónapig szovjet hadifogságban volt. 1949-től a várpalotai szénbányák ellenőrzési osztályának vezetője. 1950 és1954 között a Veszprémi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának első elnöke. Lemondott és 1957-ig a Várpalotai Beszálló-akna munkaügyi osztályának vezetőjeként dolgozott. 1957-től 1970-ig Várpalotán tanácselnök-helyettes. 1967-ben a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát. 1977-ben a Közép-dunántúli Szénbányák munkaügyi vezetőjeként ment nyugdíjba.

 

1733. október 23.

280 éve született HAJAS István (Veszprém, 1733. okt. 23.-Veszprém, 1798. aug. 28.) lelkész, egyházi író. Gyermekkorát Peremartonban töltötte. Református volt, de 1748-ban áttért a katolikus hitre, 1754-től a jezsuita rend tagja. Többfelé tanított az országban, a rend feloszlatása után pedig a Veszprémi Egyházmegyébe költözött. Először Várpalota lelkésze, 1779-től Veszprém plébánosa, később esperese. Sok szentbeszédet írt, amelyek közül öt kötet összegyűjtve, több alkalmi beszéde pedig Veszprémben és Győrött önállóan jelent meg.

 

1873. október 23.

140 éve született LAMPÉRTH Géza (Mencshely, 1873. okt. 23.-Bp., 1934. nov. 18.) író, költő. Középiskoláit a Pápai Református Kollégiumban végezte, Budapesten pedig jogot tanult. 1898 és 1922 között az Országos Levéltár munkatársa, igazgatója. Két évig a Nemzetgyűlési Könyvtárban is dolgozott. Alig volt 17 éves, amikor Tihanyi álnéven írt verseit a Vasárnapi Újság közölte. Pápán részt vett a Pápai Független Hírlap szerkesztésében. Irodalmi munkássága korának hivatalos ízlését, konzervatív szemléletet, erkölcsi idealizmust és az áhítatos hazafiságot követi. A Petőfi Társaság tagja, 1926 után főtitkára. 1927-ben költői pályájáért a társaság Petőfi-nagydíját kapta. 1923-ban vonult nyugalomba és csak az irodalomnak szentelte életét. Költemények és elbeszélő művek mellet írt történelmi regényeket, irodalomtörténeti tanulmányokat, sőt színműveket is. Legerősebben a Balaton és a kuruc-kor ihlette. Kuruc világ c. színműve a Rákóczi szabadságharc idején, Pápán játszódik. A Pápai Református Könyvtárban égetett cserépből készült mellszobra látható.

 

1863. október 24.

150 éve született HULLÁM József, Wellner József (Veszprém, 1863. okt. 24.-Veszprém, 1892. dec. 26.) író, szerkesztő. Már fiatalon, 1885-ben segédszerkesztője, a következő esztendőben szerkesztője volt Kompolthy Tivadar lapjának, a Veszprémi Független Hírlapnak. A lapszerkesztés mellett főleg a lírai költeményeket írt. Három verseskötete (Hullámok, Virághervadás, Az én világom) és egy elbeszéléskötete (Amiket titkolnak) jelent meg.

 

1923. október 24.

90 éve született PINTÉR László (Szentimrefalva, 1923. okt. 24.-Sümeg, 2003. febr. 11.). tanár, iskolaigazgató, helytörténész. 1944-ben a Pápai Tanítóképző Intézetben, 1952-ben a Budapesti Pedagógiai Főiskola matematika-fizika-kémia szakán szerzett oklevelet. Az 1946-1949-es években vezetőtanító Somlójenő, 1949-1950-ben iskolaigazgató Nemesszalók, 1950 és 1954 között Bakonycsernye községekben. 1954-től 1958-ig tanulmányi felügyelő a Zirci Járási Tanács művelődési osztályán. 1958 és 1984 között igazgató a sümegi Ramassetter Vince Általános Iskolában. 1950-től 1954-ig tanácsi végrehajtó bizottsági tag Bakonycsernyén, 1954-től 1958-ig járási tanácstag Zircen, 1958-1962, 1966 és 1974 között tanácstag Sümegen. 1974-től 1988-ig Sümegen tanácsi bizottsági elnök, az 1988-1998-as években a Városvédő Egyesület elnökségének tagja, 1984-től 1998-ig a Városi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Egyesületének elnöke. 1945-ben Vitézségi Érdemérem bronz fokozata és a Tűzkereszt Sebesülési Érem kitüntetést kapta. Pedagógusként az alábbi kitüntetésekben ismerték el munkásságát: 1952 Miniszteri Dicséret. 1963 Veszprém Megyéért bronz, 1967 ezüst, 1985 arany. 1970 Haza Szolgálatáért Érdemérem arany. 1980 Tanácsi Munkáért Érdemérem. 1981 Szocialista Kultúráért. 1982 TIT Aranykoszorús Jelvény. 1984 Munka Érdemrend bronz. 1984 Pedagógus Szolgálati Emlékérem. 1986 Úttörővezetői Érdemérem. Mintegy 80 pedagógiai, ill. közéleti tárgyú cikke, tanulmánya jelent meg a különböző szakmai folyóiratokban, helyi és területi újságokban.

 

1898. október 25.

115 éve született PÉRELY Imre, Herz Imre (Pápa, 1898. okt. 25.-Bajorország, 1944. okt. 26.) grafikus-, festőművész. Az Iparművészeti Főiskolán, majd a Képzőművészeti Főiskolán, később pedig Iványi Grünvald Bélánál Kecskeméten tanult. Főleg újságok számára dolgozott. Kötetekben megjelent, írókat, művészeket, társadalmi személyiségeket ábrázoló portréi és illusztrációi révén vált ismertté. Rajzai expresszív törekvésekről tanúskodnak.

 

1803. október 26.

210 éve született TARÁNYI Ferenc, 1868-ig Oszterhuber Ferenc, nyírlaki, (Nyírlak, 1803. okt. 26.-Veszprém, 1887. ápr. 3.) r. k. nagyprépost. Középiskolába Pápán és Kőszegen járt, a filozófiát Győrben, a teológiát az 1821-1825-ös években Pesten tanulta. 1825-ben, Veszprémben szentelték pappá. Veszprémben karpap, 1827-től karkáplán, 1832-től szemináriumi igazgató. 1835-től plébános Csabrendeken, két év múlva Peremartonban. 1848 után a várpalotai kerület esperese. 1854-től a Veszprémi Dávid Árvaház főigazgatója, 1857-től székesegyházi esperes és hantai prépost. 1870-től kanonok, 1886 után nagyprépost. Peremartonban és Veszprémben sokat áldozott az egyházi épületekre. Nyírlakon családi sírboltban nyugszik.



 

Honlapunk a TÁMOP-3.2.4-08/1-2009-0017 számú pályázat támogatásával jött létre. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap (ESZA) társfinanszírozásával valósul meg.