• Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
Honlap Évfordulónaptár
Évforduló és eseménynaptár 2014 - Május PDF Nyomtat Email
Cikk tartalomjegyzék
Évforduló és eseménynaptár 2014
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December

Május

1914. május 5.

100 éve halt meg DEMKÓ György (Nagyida, 1856. febr. 15. — Balatonfüred, 1914. máj. 5.) r. k. teológus, egyházi író. Bécsben végezte teológiai tanulmányait, 1878-ban szentelték pappá, 1880-ban egyháztörténelemből és egyházjogból tett szigorlatot. 1882-ben a budapesti egyetemen teológiadoktori oklevelet szerzett. 1879-ben Törökszentmiklóson káplán, 1880-tól az Egri Papnevelő Intézet tanára, 1883 és 1898 között történelmet és egyházjogot tanított. 1907-ig a budapesti egyetemen az egyházjog tanára, közben 1903-1904-ben rektor, 1906-1907-ben a hittudományi kar dékánja. 1907-től egri kanonok, az Érseki Joglíceum igazgatója.

1864. május 11.

150 éve született DARNAY Kálmán, 1884-ig Dorner Kálmán, 1916-tól szentmártoni (Sümeg, 1864. máj. 11. — Sümeg, 1945. júl. 2.) író, történész, régész. Sümegi és grázi tanulmányok után vaskereskedőként kezdte pályáját, de igazi szenvedélye a régészet volt. Sümeg környékén jelentős ásatásokat folytatott, az ő műve a csabrendeki és a somlói urnatemető feltárása. A leletek képezték gyűjteményének alapját, amelyet 1907-ben az államnak ajándékozott. Így jött létre az Állami Darnay Múzeum. Később kizárólag az irodalmi munkásságnak, és az általa alapított múzeumnak (amelynek igazgatója is volt) szentelte életét. Elsőként végzett régészeti ismeretterjesztést. Sokat foglalkoztatta Kisfaludy Sándor élete, közreműködött levelezése kiadásában, múzeumában gazdag gyűjteményt hozott össze a költőre vonatkozó dokumentumokból. 1897-ben a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta Kisfaludy Sándor 3600 kötetes könyvtárát. Két regényének is a költő élete a témája. A bujdosó gyöngysor c. munkájában a Balaton- és a Bakony-vidéki várak történetének regényes feldolgozását, a Kaszinózó táblabírákban pedig szülőföldje anekdotáit gyűjtötte csokorba. A sümegi gyűjtemény jelentős részét 1938-ban a Keszthelyi Balatoni Múzeumba szállították. A Darnay Múzeum ingyen naptára 1905 és 1914 között jelent meg. Sümeg városa 1927-ben díszpolgárává választotta, a róla elnevezett utca 30. sz. házán, a Kossuth L. u. 24. sz. alatti szülőházán, valamint a Sümegi Panteonban emléktábla figyelmezteti az utókort. A temetőben lírai hangulatú síremléke, a múzeum udvarán pedig műkőből készült mellszobra (Istók János alkotása) áll.

1914. május 11.

100 éve született RADNAI Lóránt (Bp., 1914. máj. 11. — 1991) építészmérnök. Radnai Béla szobrásznak, a Képzőművészeti Főiskola tanárának fia. Budapesten a Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségizett, majd a József Nádor Műegyetemen szerzett építészmérnöki diplomát. Ugyanitt nyert Wellisch-pályázatot és Alpár-érmet. Wälder Gyula tanár irodájában kezdett dolgozni, s az ő ókori tanszékén lett tanársegéd. Két évig hallgatta Alföldi András ókori régészeti előadásait. Doktori oklevelét is a görög építészettörténet tárgyköréből írta. Számos városrendezési tervpályázat résztvevője volt, több magánépületet és néhány középületet is tervezett. Több budavári lakóépület helyreállítása, a várpalotai várat környező épületek tervezése is munkásságának része. Számos építészeti szakcikket írt. Társszerzője is illusztrátora az 1956-ban megjelent Várpalota című kötetnek.

1864. május 14.

150 éve született BALOGH Jenő (Devecser, 1864. máj. 14. — Bp., 1953. febr. 15.) tanár, jogász, miniszter. A győri jogakadémián, a berlini és a budapesti egyetemen tanult, az utóbbi intézményben, 1885-ben államtudományi doktori oklevelet szerzett. 1888-ban a budapesti egyetem magántanára. Igazságügy-minisztériumi tisztviselő, ítélőtábla-bíró, 1910-től közoktatásügyi államtitkár. 1913-1917-es években igazságügy-miniszter, ezután a politikai élettől visszavonult. Közben országgyűlési képviselő, 1927-től felsőházi tag. 1920 és 1935 között az MTA főtitkára, 1940-1943-ban pedig másodelnöke. Betöltötte a ref. konvent világi elnöke tisztét. 1921 és 1953 közötti években a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka. A magyar büntetőjog-tudomány kiemelkedő művelője, nevéhez fűződik az 1. világháború idejére eső és az azt megelőző törvények jelentős részének előkészítése.

1864. május 15.

150 éve hunyt el MÓROCZA Dániel, vámosi (Alsóörs, 1792. nov. 11. — Felsőörs, 1864. máj. 15.) táblabíró. A gimnáziumot és a teológiát a Pápai Református Főiskolán végezte. Két évig tanító Pápán, majd Pozsonyba ment jogot tanulni. Pesten királyi táblai titkár, később Batthyány Fülöp herceg uradalmi ügyvédje. A Körmendi Levéltár őre, utána uradalmi kormányzó. A 1840-es években több megye táblabírája, a Veszprémi Református Egyházmegye segédgondnoka és a Dunántúli Református Egyházkerület tanácsbírája. 1842-1843-ban a Dunántúli Református Egyházkerület levéltárosa, a Veszprémi Gazdasági Egyesület elnöke. Gazdasági és történelmi tárgyú írásai jelentek meg.

1964. május 20.

50 éve halt meg PINTÉR Károly (Ajka, 1890. ápr. 15. — Ajka, 1964. máj. 20.) gazdálkodó, községi bíró. Iskolái elvégzése után apja mellett földművesként 16. k. hold földjükön dolgozott. Az 1. világháborúból kisezüst vitézségi éremmel tért vissza. 1922 után önállóan gazdálkodott, és még ugyanabban az évben megválasztották községi bírónak, 1946-ig töltötte be ezt a tisztséget. 1931-ben megyebizottsági taggá, majd a Hangya Szövetkezet felügyelő-bizottságának tagjává választották. Huszonnégy év alatt bővítették a katolikus iskolát, felépült a községháza, a r. k. templom és a Hitelszövetkezet székháza, Ajka nagyközségi rangot kapott, villamosították. Megépült a Bakonygyepes-Ajka-Csingervölgy közötti műút, felépült az Erőmű és a Timföldgyár. 1955-ben már 65 évesen lett tagja a szerveződő Jó Szerencsét Termelőszövetkezetnek.

1914. május 25.

100 éve hunyt el KOSSUTH Ferenc, udvardi és kosutfalvi (Pest, 1841. nov. 16. — Bp., 1914. máj. 25.) mérnök, politikus. Kossuth Lajos idősebb fia. A szabadságharc bukása után a Kossuth-gyermekeket egy ideig Óbányán, a Marton-Zámory-kastélyban bújtatták. Ennek emlékét 1994 óta tábla őrzi. 1850-ben vitték ki édesapjához, emigrációban nőtt fel. Műszaki tanulmányainak befejezése után Angliában és Olaszországban dolgozott. A vasút-, az alagút- és hídépítésben sok tapasztalatot és nemzetközi elismerést szerzett. Részt vett az emigráció politikai tevékenységében. 1894-ben hazakísérte apja holttestét és végleg hazaköltözött. 1906 és 1910 között a Wekerle-kormány kereskedelmi minisztere, majd a 48-as Kossuth Párt vezetője. 1895-ben ellenzéki programmal a tapolcai választókerület országgyűlési képviselővé választotta. Kezdeményező szerepe volt a Balaton-vidéki vasút megépítése és Tapolcának vasúti csomóponttá történő fejlesztése érdekében. 1907-ben Tapolca díszpolgára címet kapta. Kiadta atyja iratainak egy részét.

1914. május 26.

100 éve született LENGYEL Sándor (Bp., 1914. máj. 26. — Bp., 1990. szept. 6.) vegyészmérnök, kémikus. 1936-ban budapesti műszaki egyetemen vegyészmérnöki oklevelet szerzett. A kémiai tudományok kandidátusa (1956), doktora (1960). 1936-1938-ban a budapesti műszaki egyetem Vegyészmérnöki Osztályán az Elektrokémiai Tanszék tanársegéde. Két évig a Metallochemia Vegyészeti Gyár laboratóriumi mérnöke, 1939 és 1943 között az Alkaloida Vegyészeti Gyár Rt. büdszentmihályi gyártelepe kutatólaboratóriumának vezetője, 1943-1944-ben az Egger-gyógyszergyár kutatómérnöke és kutatólaboratóriumának vezetője. A világháború után a Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete titkára, főtitkárhelyettese, majd 1949-ig alelnöke. Közben a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem igazolási bizottságának elnökeként a műegyetemi igazolások vezetője. 1947-1948-ban az MKP Központ Értelmiségi Osztályán a műszaki értelmiség referense, két évig az Iparügyi Minisztérium Vegyi-, Textil- és Bőripari Főosztályán a vegyipari osztály vezetője, 1951-ig a műegyetem Vegyészmérnöki Kar Elektrokémiai Tanszék intézeti tanára. 1951-től 1954-ig a Veszprémi Vegyipari Egyetem Vegyészmérnöki Kar Elektrokémiai Iparok Tanszék tanszékvezető egy docense; közben két évig a kar tudományos dékán-helyettese. 1954 és 1958 között a budapesti tudományegyetem Matematikai-Fizikai-Kémiai Kar, ill. TTK Fizikai Kémiai és Radiológiai Tanszék tanszékvezető egyetemi docense, 1974-ig tanszékvezető egyetemi tanára; közben 1955-1958-ban a kar dékán-helyettese, 1961-ig dékánja. A magyarországi vegyipar országos irányítójaként jelentős szerepet vállalt az iparág, elsősorban a nehézvegyipar fejlesztési terveinek kidolgozásában, a nagy állami vegyipari vállalatok megszervezésében. Kutatóként az elektrolit-oldatok szerkezetének és egyensúlyi tulajdonságainak vizsgálatával, egy komponensű olvadék-elektrolitok szerkezetének feltárásával foglalkozott. 1948 és 1950 közötti években a Magyar Kémikusok Egyesülete ügyvezető elnöke. Az MTA Korróziós és Fizikai Kémiai Bizottságának tagja, 1953 után titkára. Az MTESZ választmányi tagja, 1956-tól a végrehajtó-bizottság tagja. A Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat (TIT) tudományos titkára. — Akadémiai Jutalom (1950). A Magyar Technikai Műszaki és Gazdaságtudományi Folyóirat szerkesztője (1947—1948). A Magyar Kémiai Folyóirat, az MTA Kémiai Tudományok Osztálya Közleményei és az Acta Chimica szerkesztőbizottságának tagja. 1950-ben, Akadémiai Jutalomban részesült.

1514. május 28.

500 éve halt meg CSÁKI Miklós (Bihar megye, 1465 körül— Nagylak, 1514. máj. 28.) r. k. püspök. 1491-ben II. Ulászló nagybányai plébánossá nevezte ki, de a város kiváltságaira hivatkozva a kinevezést elutasította. 1495 és 1498 között szerémi püspökként a padovai egyetemen tanult. 1499-ben veszprémi, 1500-tól haláláig csanádi püspök, de még 1504-ben sem szenteltette fel magát. 1514-ben legyőzte Dózsa György egyik alvezére, Balogh István által vezetett parasztsereget. A csanádi vár ostroma alkalmával azonban elfogták, és Dózsa György karóba húzatta. A királyi udvarban elsősorban a cseh humanistákkal tartott kapcsolatot.



 

Honlapunk a TÁMOP-3.2.4-08/1-2009-0017 számú pályázat támogatásával jött létre. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap (ESZA) társfinanszírozásával valósul meg.