• Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
Honlap
Emlékezünk... PDF Nyomtat Email
nagy_balint100 éve született 

 

Nagy Bálint

(Bakonyszentkirály, 1914. szept. 3. —Bakonyszentkirály, 1998. jún. 4.)

földműves, parasztköltő

Életrajza

 

 

Bakony, te szép hazám

 

Hogy imádjalak, hogy szeresselek,

Nincs elég húr, lélek a múzsafán.

Hol az ősfák dallal köszöntenek,

Fogadj fiadnak, Bakony, szép hazám!

Szűkebb hazámnak édes kebelén

Édes álomra fejem hajtom én.

 

Mikor a tavasz ontja illatát,

Fakad a rügy, kíséri lágy zsongás,

Ezer madár zengeti szép dalát,

Édesen cseng a patak-csobogás,

A nagy csodás Természet átizen,

Erdők lelke szól – pihen a szívem.

 

Vagy, amikor jön a nagy Hervadás,

Zúgva, mintha minden fa menne el,

Nagy hegyek ormán nagy a jajgatás,

Leszáll az ősz vad, tépő szelekkel,

Elnézem fájón, örökké talán

Tépett koronád, Bakony, szép hazám.

 

Jártam Kárpát, Alpesek tájait,

Odaát a nagy székely hegyeket,

Szedtem a havasok virágait,

Lobogni láttam pásztortüzeket,

De egy fa se zúg sehol oly szépen,

Mint szép Bakony-hazám sűrűjében.

 

Letűnt idők drága emlékeként

Ódon vár roskad vén sziklatetőn.

Bús századok zivataros egét

Hányszor látta zokogva, szenvedőn.

Most ifjak bújnak itt – csók és virág -,

Mindenem vagy, szép bakonyi világ!

 

Ledőlt oltárkövek forrás felett,

Hol Istent imádták pogányhiten,

Vadnak adnak most nyugvó helyet,

Ha szomjat olt csörgedező vízen.

Valaha rég, ha feljött a holdfény,

Lovát itatta itt Koppány vezér.

 

Bár lenne sorsom könnyes, alázott,

Nem, nem mennék innen sehova.

Bölcsőmre ősrengeteg vigyázott,

Nem lehetnék hűtlen soha, soha.

Itt érjen el utolsó éjszakám,

Karjaidban, Bakony, te szép hazám.

 

 

Honlapunk a TÁMOP-3.2.4-08/1-2009-0017 számú pályázat támogatásával jött létre. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap (ESZA) társfinanszírozásával valósul meg.