• Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
Honlap
Nagy Bálint életrajz PDF Nyomtat Email

NAGY Bálint

(Bakonyszentkirály, 1914. szept. 3. —Bakonyszentkirály, 1998. jún. 4.) földműves, parasztköltő

 

Háromgyermekes parasztcsalád legfiatalabb tagjaként született. A háborús éveket leszámítva mindvégig szülőfalujában élt és földművesként dolgozott. Tizenhat éves korában kezdett verseket írni. Fiatalon még egy színdarabot is írt, Itt hagyom a falutokat címmel. A harmincas évek közepén az Ifjúság c. lap és az 1935-ben megjelent Tavaszi szántás c. antológia közölte írásait. Első verseskötetét 1936-ban Pápán, Bakonyerdő címmel, Drach Márton könyvnyomdája jelentette meg. Ezt életében csak három követte. Több alkalommal vett részt, nyert díjat országos verspályázaton. Alkotásaiból több alkalommal szerveztek irodalmi estet, a Veszprémi Irodalmi Színpad is néhányszor műsort adott verseiből. Írásaiban elsősorban a haza sorsa, a Bakonynak és szűkebb környezetének, Csesznek-Bakonyszentkirály környékének szépsége, a falusi élet, és a költészetet mindenkor megtermékenyítő szerelem jelenik meg.

 

 

Művei:

Bakonyerdő. Versek. Pápa, 1936., (Reprint. Pápa, 2000.) - Bakony, te szép hazám. - válogatott versei. Bp., 1985. - Hol van már a paraszt? Bp., 1990. - Alkonyati séta a Bakonyban. - versei. hén.

Róla szóló irodalom :

TATAY Sándor: A szentkirályi kalendárium. = ÉI, 1987. febr. 13. - KÖNTÖS László: Parasztköltők. = Ref. L. 1988. márc. 13. - BAJOR NAGY Ernő: Vannak még parasztköltők. = Szabad Föld, 1994. szept. 20. - MÜLLER Anikó: Mint vadon termett virág. ~ a bakonyszentkirályi parasztköltő életéről vall. = Napló, 1995. júl. 22.

 

„Az első világháború vérzivataros idején születtem, a vadregényes bakonyi hegyek, erdőségek mélyén zúgó és lágy csendű ölében, ebben a kis tiszta, álmodó faluban, Bakonyszentkirályon” – írja  Bakony,te szép hazám… című verseskötetének előszavában.  Szülőföldje iránti szeretetét fogalmazza meg e verseskötet címadó versében.

 

Bakony, te szép hazám

 

Hogy imádjalak, hogy szeresselek,

Nincs elég húr, lélek a múzsafán.

Hol az ősfák dallal köszöntenek,

Fogadj fiadnak, Bakony, szép hazám!

Szűkebb hazámnak édes kebelén

Édes álomra fejem hajtom én.

 

Mikor a tavasz ontja illatát,

Fakad a rügy, kíséri lágy zsongás,

Ezer madár zengeti szép dalát,

Édesen cseng a patak-csobogás,

A nagy csodás Természet átizen,

Erdők lelke szól – pihen a szívem.

 

Vagy, amikor jön a nagy Hervadás,

Zúgva, mintha minden fa menne el,

Nagy hegyek ormán nagy a jajgatás,

Leszáll az ősz vad, tépő szelekkel,

Elnézem fájón, örökké talán

Tépett koronád, Bakony, szép hazám.

 

Jártam Kárpát, Alpesek tájait,

Odaát a nagy székely hegyeket,

Szedtem a havasok virágait,

Lobogni láttam pásztortüzeket,

De egy fa se zúg sehol oly szépen,

Mint szép Bakony-hazám sűrűjében.

 

Letűnt idők drága emlékeként

Ódon vár roskad vén sziklatetőn.

Bús századok zivataros egét

Hányszor látta zokogva, szenvedőn.

Most ifjak bújnak itt – csók és virág -,

Mindenem vagy, szép bakonyi világ!

 

Ledőlt oltárkövek forrás felett,

Hol Istent imádták pogányhiten,

Vadnak adnak most nyugvó helyet,

Ha szomjat olt csörgedező vízen.

Valaha rég, ha feljött a holdfény,

Lovát itatta itt Koppány vezér.

 

Bár lenne sorsom könnyes, alázott,

Nem, nem mennék innen sehova.

Bölcsőmre ősrengeteg vigyázott,

Nem lehetnék hűtlen soha, soha.

Itt érjen el utolsó éjszakám,

Karjaidban, Bakony, te szép hazám.

 

„Nagy Bálint életének rendje, összhangja és szépsége nem kozmikus titkok és csodák összefüggéseit adja, mindössze egyetlen kis nép egyetlen tagjának véletlenekből és törvényszerűségekből szövődő sorsát. Nagy Bálint szemre ugyanolyan parasztember, mint más, úgy öltözik, lakik, dolgozik, ugyanolyan szokásrend szabja meg életét. És mégis különbözik. Volt alkalmam őt többször is megfigyelni közössége, egy bakonyszentkirályi egyesület körében. Döntés nem születik, míg ő meg nem szólal. S ha ezt magától nem teszi, kérdő tekintetek és csend kéri őt szólásra. S szava útmutatás. Kimondja azt, amit mások csak érezni tudnak, megfogalmazni nem. Véleménye felismerés és megkönnyebbülés. Döntés. Olyan ember ő, aki tudja, hogy mi történt és történik vele; akit érdekel a dolgok miértje, háttere, oka; aki megfejteni igyekszik a titkokat.” (Vercseg Ilona  in: Nagy Bálint: Hol van már a paraszt?  Bp. 1990.)

 

„Mit őseim hagytak örökségül

Rám, én azon a nyelven beszélek.

Ízetlen szavaktól fejem szédül.

Ítéljenek el, de én így élek.

Én gyűlölöm az ál-modernséget,

Engemet még tisztán visz az Élet.”

(Nagy Bálint: Tisztán megyek)

 

 

 

Honlapunk a TÁMOP-3.2.4-08/1-2009-0017 számú pályázat támogatásával jött létre. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap (ESZA) társfinanszírozásával valósul meg.