• Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
Évforduló és eseménynaptár 2010. év - Május-Június PDF Nyomtat Email
Cikk tartalomjegyzék
Évforduló és eseménynaptár 2010. év
Január-Február
Március-Április
Május-Június
Július-Augusztus
Szeptember-Október
November-December
100 éve írták Veszprémről

 

 

Május

 

1930. május

80 éve először szervezték meg a Virágos Veszprémért mozgalmat

 

1990. május 1.

20 éve hunyt el SZALAI Miklós, Sperlinger Miklós (Békés, 1902. okt. 24.-Halimba, 1990. máj. 1.) r. k. lelkész, természetgyógyász. A középiskolát és a teológiát Budapesten végezte, 1927-ben filozófiai doktorátust szerzett. 1926-ban szentelték pappá. Egy évig szemináriumi felügyelő, teológiai tanár a Veszprémi Hittudományi Akadémián. 1931 és 1941 között plébános Balatoncsicsón és Bakonyoszlopon. 1941-től 1962-ig, nyugdíjazásáig plébános Halimbán. Országszerte ismertté vált gyógynövénykeverékeivel. Az ebből származó adományokat jótékony célokra fordította. Sok beteg emberen segített. Fölgyűjtötte és meghatározta Halimba tágabb környezetének növényeit, s jelentős lokálflorisztikai herbáriumot hozott létre, amelyet a hetvenes évek második felében a Zirci Természettudományos Múzeumnak ajándékozott. Tapasztalatai alapján összeállított gyógynövénykönyvét a megjelenés után, 1973-ban bezúzták, de stencilezett másolatban terjedt, csak halála után jelent meg ismét. Nevét 1996. június 16-án vette fel Halimba általános iskolája. Az iskola előtt fából készült szobor őrzi emlékét.

 

1920. május 4.

90 éve született NYÁRÁDY GULYÁS Jenő (Bp., 1920. máj. 4.-Bp., 1970 nov. 2.) festőművész. Patkó Károlytól, Aba Novák Vilmostól kezdett tanulni, majd a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán Kandó László és Burghardt Rezső tanítványa volt. A főiskola elvégzése után egy ideig Budapesten élt, 1938 és 1942 között tanulmányúton járt Hollandiában, Olaszországban és Franciaországban. Egy ideig dekorációs munkát végzett, majd Csopakon, a régi családi házban telepedett le, és a Balatonfüredi Hajógyárban dolgozott. 1950-től a Veszprém Megyei Tanács munkatársa, 1952-ben visszatért választott hivatásához. 1953 után rendszeresen részt vett országos és nemzeti kiállításokon, 1963-ban, Veszprémben, 1964-ben Budapesten volt önálló tárlata. Lírai hangvételű, gazdag koloritú, a nagybányai hagyományokhoz kapcsolódó figurális kompozíciókat, csendéleteket, tájképeket és portrékat festett. Kedvelte Csopak és Balatonarács dombos tájait. Portréiban gyakran szerepelt a Balaton-felvidéken élő parasztemberek arca. Több művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.

 

1910. május 6.

100 éve született TATAY Sándor (Bakonytamási, 1910. máj. 6.-Bp., 1991. dec. 2.) író. Gyermekkorát Bakonytamásiban töltötte, középiskoláit a Pápai Református Kollégiumban végezte. Változatos életpályája során tanult teológiát és bölcsészetet, volt gyári munkás és tisztviselő, bejárta majdnem egész Európát. Nyitott kölcsönkönyvtárt és papírkereskedést, elvállalta a badacsonyi turistaház gondnokságát. Budapesten Szabó Pállal szerkesztette a Kelet Népe c. folyóiratot. 1945-ben Badacsonyba költözött. Rokoni szálak fűzték Várpalotához, testvére volt Benkő Béla ev. tanító felesége. Több művének szereplője Várpalota, és az ott élő emberek: pl. a Simeon család: Kenyér és virág, a Szülőföldem a Bakony (a Vár a pusztában c. fejezetben). Nyolcvanadik születésnapján életműve elismeréseként a Magyar Köztársaság Babér-koszurúval Ékesített Zászlórendjével tüntették ki és elnyerte Veszprém Megye Tanácsa Művészeti Díját. 1991-ben Kossuth-díjat kapott. Bakonytamásiban temették, ahol síremlékét 1997. május 6-án avatták.

 

1925. május 10.

85 éve készült el a MOVE pálya

 

1760. május 11.

250 éve született PÁLÓCZI HORVÁTH Ádám, Horváth Ádám, pálóczi (Kömlőd, 1760. máj. 11.-Nagybajom, 1820. jan. 28.) költő, jogász, mérnök. Református papi családból származott. Már 13 éves korától a debreceni kollégiumban tanult. A papi pályához nem érzett kedvet, 1780-ban kimaradt a kollégiumból és még abban az évben ügyvédi és mérnöki vizsgát tett. Somogy és Zala megyében gazdálkodott, majd Pápán telepedett le, ahol mérnökként dolgozott. Keresett földmérő, akit tagjai közé fogadott a városban élő, irodalmi érdeklődésű társaság, a Pápai Pindus. Verssel köszöntötte a Református Kollégium újjáépülését, köszöntők és búcsúztatók írására kérték fel. 1782-ben megnősült, feleségül vette Oroszi Pál tótvázsonyi birtokos Julianna nevű lányát. Feleségének birtoka volt Balatonfüreden, hamarosan ide költöztek. 1783-ban Pomázon vállalt földmérői munkát és több dunántúli birtokon is dolgozott. 1785-ben elkészítette Füred első részletes térképét, amelyen már szerepel saját háza is. Műveivel népszerűvé tette a Balatont az irodalomban. A korszak minden számottevő folyóirata közölte írásait, részese a felpezsdülő irodalmi vitáknak. Kapcsolatai folytán Balatonfüred irodalmi központtá vált. 1785-ben kibérelte a tihanyi kamara szántódi birtokait is. Gazdálkodó poéta, mint később Berzsenyi és Kisfaludy. A Holmi c. kötete számos versében énekelte meg a Balatont, amelyet Ő nevezett először Magyar Tengernek. Első nagy irodalmi sikerét Hunnias, avagy Magyar Hunyadi c. eposzával aratta (1787). Levelezett Kazinczyval, aki 1789 őszén és 1819 tavaszán meglátogatta, majd a Kassai Magyar Múzeum c. folyóirat megalapításakor meghívta munkatársának. Rokonszenvezett a nyelvújítás ortológus irányzatával, mert féltette a nyelvet a romlástól. Jó kapcsolatai voltak a Balaton környékén élő írókkal. Révai Miklós a költő barát 1790-ben a tudós társaság tagjának is jelölte. Gyakran ellátogatott Tótvázsonyba, ahonnét első felesége származott, és ahol akkor Somogyi Gedeon és Fábián József élt. Magyar asszonyok prókátora c. röpiratában a nők egyenjogúságát követeli. Hatása Dukai Takács Judit költészetében is érződik. 1798-ban Nagybajomba költözött, ahol találkozott Csokonaival. 1812-ben már ismét Zalában volt, ahol Göcseji Helikon néven irodalmi kört szervezett. 1814-ben németellenes versei miatt feljelentették és csak nehezen menekült meg a börtönbüntetéstől. Legjelentősebb alkotása a hatalmas dalgyűjtemény, az Ötödfélszáz énekek, amely 1813-ban és 1953-ban, Énekes poézis címen 1979-ben jelent meg. Célja a nemzeti hagyományok és a népköltészeti értékek megmentése. Rendszeresen részt vett a keszthelyi helikoni ünnepségeken. Balatonfüreden emléktáblája látható a református templom és a zeneiskola (általa tervezett és építtetett épület) falán, valamint - Biharival, Csermákkal és Ruzitskával együtt - a Balatoni Panteonban. Utcanév is őrzi emlékét.

 

1960. május 11.

50 éve fedezték fel a Csatár –hegyi barlangot

 

1900. május 13.

110 éve született KAKAS Aladár János (Magyarbél, 1900. máj. 13.-Székesfehérvár, 1985. jan. 7.) r. k. plébános. 1919-ben, Pozsonyban érettségizett, 1923-ban pappá szentelték. 1928-ban Ajkára helyezték, ahol a reformáció óta az első lelkész. 1942-től Pápateszéren és Mesztegnyőn esperes-tanfelügyelőként dolgozott. Babócsán kultúrházat, óvodát, szövetkezeti boltot, Ajkán (a lelkészség megszervezése után) 1933-1934-ben plébániatemplomot, majd plébániaházat, kultúrházat építtetett. Ajkacsingervölgyben lelkészséget, tanítói állást szervezett. Bakonytamásiban a templomépítést, Mesztegnyőn a plébániát, az apácazárdát és az iskolát fejezte be. Az ajkai temetőben nyugszik.

 

1920. május 13.

90 éve hunyt el LÓCZY Lajos, id., Lóczi Lajos (Pozsony, 1849. nov. 4.-Balatonfüred, 1920. máj. 13.) geológus, földrajzi író. Az MTA rendes tagja. Aradon, majd Zürichben tanult, 1874-ben mérnöki oklevelet szerzett. Hazatérve a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott, 1877-től Széchenyi Bélával kelet-ázsiai expedícióban vett részt. 1889 és 1908 között a budapesti egyetemen tanított, 1900-tól 1914-ig a Földrajzi Társaság elnöke, 1908-ban kinevezték a Földtani Intézet igazgatójának, az intézményt 1919-ben helyettes államtitkárként irányította. A Kárpát Egyesület, a későbbi Magyar Turista Egyesület egyik alapítója. 1891-től a Balaton-bizottság elnöke. Életéből több mint két évtizedet a Balaton-kutatásnak szentelt. A Balaton tudományos tanulmányozása c. monográfia 32 kötetben jelent meg. A Balaton környékének geológiája c. művével az MTA nagyjutalmát nyerte. A Bakonnyal kapcsolatos tudományos kutatásai összekapcsolódnak a Balaton-felvidékkel. A Bakony földtani szerkezete c. tanulmánya 1910-ben, a Földtani Közlönyben jelent meg. Balatonfüreden a róla elnevezett gimnázium falán tábla és az intézmény előtt bronz mellszobra, Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása áll. Sírköve a balatonarácsi református temetőben, emléktáblája a Balatoni Panteonban, a róla elnevezett barlang bejáratánál és Zircen a Bakonyi Panteonban van. Utcát neveztek el róla Csopakon, Balatonfüreden és Veszprémben.

 

1910. május 19.

100 éve hunyt el SZEGLETHY György (Devecser, 1854. ápr. 20.-Veszprém, 1910. máj. 19.) jogász, polgármester. Jogi tanulmányok befejezése után Pápán rendőrfogalmazó. 1884-ben a vármegyéhez került: árvaszéki jegyző, 1893-tól árvaszéki ülnök. 1899 és 1910 között Veszprém város polgármestere. Ebben az időszakban épült a balatoni vasút, a városban a postapalota, állami óvodák is létesültek. Rendezték a piacot és néhány utcát, bevezették a villanyvilágítást. A Vámosi úti temetőben nyugszik. A városban utcanév őrzi emlékét.

 

1890. május 20.

120 éve született VÁRNAI Zseni (Nagyvázsony, 1890. máj. 25.-Bp., 1981. okt. 16.) költő, író. Nagyvázsonyban töltötte kora gyermekéveit. Apja eredetileg szabómester volt, majd kaszinót nyitott Nagyvázsonyban. Az elemi iskola első osztályát végezte szülőfalujában. Utána a család (mivel a kaszinó megbukott és mindenüket elárverezték) Budapestre költözött. 1908-ban diplomát szerzett az Országos Színészegyesület Színiiskolájában, de színpadon nem lépett fel. Várnai Zseni férjével, Peterdi Andorral is többször járt Nagyvázsonyban. Születtem a Bakonyban című versében állított emléket szülőfalujának. Egykori lakóházukat (Kinizsi u. 39) emléktáblával jelölték meg 1990-ben, születésének 100. évfordulóján és ekkor vette fel a helyi általános iskola Várnai Zseni nevét

 

1710. május 22.

300 éve halt meg SZÉCHÉNYI Pál (Gyöngyös, 1645. jún. 28.-Sopron, 1710. máj. 22.) r. k. püspök, tanár. Tanulmányai nagyobb részét Nagyszombatban végezte, ahol 1660-ban a Pálos-rendbe lépett, 1668-ban, mint a filozófia magiszterét a teológia babérkoszorúsává avatták. Az 1667-1671-es években, Rómában tanult. Hazatérve a rend Mária-völgyi kolostorában újoncmester, és a rend 1673-ban megnyílt főiskoláján teológiai tanár. A fogadalma alól királyi felmentést kapott 1676-ban. Később szentgotthárdi apát, győri nagyprépost, Pécsett püspök. Veszprémi püspökké 1687. április 26-án nevezték ki, 1696-ban pedig már kalocsai érsek, de haláláig megtartotta a Veszprémi Egyházmegye kormányzását is. Veszprémben, 1702-ben rendezte a püspökség és az egyház jogviszonyát, és még ugyanazon év június 24-én elfogatta a protestáns prédikátort. Az Ő püspöksége alatt történt, hogy Heister tábornok csapatai, a Rákóczi-szabadságharcban tanúsított magatartás miatt 1704. május 31-én feldúlták a várost. Az 1700 utáni években sokat tartózkodott Sümegen. Nevéhez fűződik a püspöki palota építésének második szakasza. Több alkalommal is közvetítést vállalt a bécsi udvar és Rákóczi Ferenc között. Levelezését (Sz. Györggyel) kiadta MILLER Jakab Ferdinánd. 1-2. Köt. Bécs, 1807.

 

1990. május 23.

20 éve hunyt el KÖNCZÖL Imre (Füle, 1918. nov. 11.-Veszprém, 1990. máj. 23.) irodalomtörténész, könyvtáros. A gimnáziumot Székesfehérvárott, a tanítóképzőt Nagykőrösön végezte, a könyvtárosi képesítést Budapesten szerezte. A falukutató írókkal és a Márciusi Fronttal fiatalon kapcsolatba került. Enying és Veszprém után 1940-ben a szárszói országos parasztifjúsági konferencia elnöke. Két évig népművelési felügyelő Veszprém megyében, Pápán és környékén. 1948-ban, néhány hónapig Budapesten az MDP központban dolgozott. 1949-ben költözött Székesfehérvárra, osztályvezetőként a megye kulturális életét irányította. 1951-től városi, 1953-tól a Fejér megyei könyvtár igazgatója. Az 1956-os forradalom idején és rövid ideig annak leverése után a Szabad Vörösmarty Rádiónak is igazgatója. 1957-ben letartóztatták, bebörtönözték, 1959-ben szabadult. Néhány évig biztosítási ügynök. 1963-ban kinevezték a várpalotai Krúdy Gyula Városi Könyvtár igazgatójának. Néhány év alatt kulturális központtá fejlesztette az intézményt. Különösen sikeresek voltak a Könyvtári esték címmel szervezett találkozók írókkal, költőkkel, művészekkel. Intenzív helytörténeti kutatásokat végzett. Sírja a várpalotai protestáns temetőben van. 1988-ban Székesfehérvár díszpolgárává választották

 

1880. május 25.

130 éve született RUPERT Rezső (Devecser, 1880. máj. 25.-Szentes, 1961. jan. 20.) politikus, jogász, újságíró. Tanulmányait Egerben és Budapesten végezte. 1909-ben, Veszprémben nyitott ügyvédi irodát és szerkesztője volt a Veszprémi Hírlapnak. Az őszirózsás forradalmat rokonszenvvel fogadta, a Tanácsköztársasággal viszont szembefordult, ezért letartóztatták. Ausztriába szökött, csatlakozott az ellenforradalomhoz. A Tanácsköztársaság bukása után Veszprémben ismét újságszerkesztéssel foglalkozott és szervezte a Nagyatádi-féle kisgazdapártot, megválasztották országgyűlési képviselőnek. 1921-ben kilépett a Kisgazdapártból. Síkraszállt a politikai szabadságjogok kiterjesztéséért, a földreformot, az általános és titkos választójogot, a rendszer demokratizálását követelte. Írásai a Világ és a Pester Lloyd hasábjain jelentek meg. 1926-ban a parlamentből kibuktatták, de az 1935-ös választásokon Bajcsy Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártjával szövetségben ismét mandátumhoz jutott. Hevesen támadta a fasizmust, szembeszállt az antiszemitizmussal. Veszprémben városi képviselő és a megyei törvényhatósági bizottság tagja. A megszállás után illegalitásban élt. 1945-ben részt vett a Polgári Demokrata Párt budapesti szervezésében, 1945. június 24-étől a Dunántúl képviseletében tagja az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek. 1947-ben kizárták a Polgári Demokrata Pártból, a közélettől végleg visszavonult.

 

1940. május 27.

70 éve hunyt el KERTÉSZ Kálmán, Kollarik Kálmán (Zétény, 1878. aug. 7.-Kassa, 1940. máj. 27.) r. k. lelkész, író, újságíró. Gimnáziumba Kassán járt, majd a veszprémi és a budapesti szeminárium hallgatója. 1901-ben pappá szentelték. 1907 és 1910 között szerkesztője a Veszprémi Hírlapnak. A háborúban tábori lelkész. 1923-tól hitoktató Balatonfüreden, ahol 1928-tól átvette a Balatonfüred c. lap szerkesztését. A helyi lapokon kívül írásai jelentek meg az Egyházi Közlönyben és a Magyar Nyelvőrben is. Érdekes műve az 1791 nyelven kiadott Miatyánk, amelyhez 30 évig gyűjtötte az anyagot. Ő írta az első aviatikai regényt is, A fehér Turul címen. Írt mesejátékokat, allegóriákat és bohózatokat, hogy a fiatalokat segítse a műkedvelő színjátszásban. Lefordított több francia regényt is.

 

1910. május 28.

100 éve hunyt el MIKSZÁTH Kálmán (Szklabonya, 1847. jan. 16.-Bp., 1910. máj. 28.) író, újságíró. 1904 júniusában Balatonfüreden töltött néhány napot. Élményei hatására kritikus hangú cikket jelentetett meg a Leghíresebb magyar fürdő címmel a Pesti Hírlap június 30.-i számában. 1890. június 8-án Láng Lajos meghívására, két képviselőtársa kíséretében Pápára utazott képviselői beszámolóra. A Griff szálló nagytermében tartott vacsorán humorral fűszerezett pohárköszöntőt mondott a városra, idézve Petőfi, Jókai és Kerkároly pápai kötődését. Másnap a Somlóra utaztak és felsétáltak a várromhoz. Ekkor keresték fel Szvoboda Vencel pápai tanácsnok hírneves somlói pincéjét. Éjszakai vonattal utaztak vissza Budapestre. A látogatás emléke a Noszty fiú esete Tóth Marival című regényének a pápai iparosok somlói szüreti mulatságát bemutató része. Várpalotán játszódik részben a Szelistyei asszonyok, és Palotát említi még egy 1882-ben írt karcolatában a Hoszter-féle ügy kapcsán. Képviselőként sok Veszprém megyei barátja volt, köztük Fenyvessy Ferenc képviselőtársa, akit szép megemlékezéssel búcsúztatott a Vasárnapi Újság 1903. június 7-i számában.

 

2000. május 30.

10 éve halt meg EXNER István (Marcaltő-Ihászpuszta, 1927. nov. 13.-Vaszar, 2000. máj. 30.) pedagógus, iskolaigazgató. 1947-ben a Pápai Állami Tanítóképzőben tanítói, 1954-ben a Budapesti Tanárképző Főiskola testnevelés szakán, 1964-ben a Pécsi Tanárképző Főiskola történelem szakán tanári oklevelet szerzett. Az 1948-1951-es években tanító, 1954-től 1956-ig iskolaigazgató-helyettes, 1956 és 1987 között igazgató Vaszaron. A község, a Pápai járás és Veszprém megye társadalmi és művelődési közéletének aktív tagja volt: népművelő, kultúrház-igazgató, színjátszószakkör-, zenekar-vezető, sportköri elnök, edző. Kutatta Vaszar község történetét. Számos kitüntetés birtokosa: 1954 Munka Érdemérem. 1956 Szocialista Kultúráért. 1968 Veszprém Megyéért Érdemérem. 1970 Oktatásügy Kiváló Dolgozója. 1974 Vajda Péter Művelődési Díj. 1978 Kiváló Pedagógus. 1983 Apáczai Csere János-díj. 1987 Pedagógus Szolgálati Emlékérem. Cikkei jelentek meg a Horizontban (1976, 1980), a Könyvtárosban (1976), a Megyei Pedagógiai Híradóban (1978, 1979, 1980) és a Pápai Hírlapban (1992).

 

1910. május 31.

100 éve halt meg PILLITZ Benő (Veszprém, 1825. jún. 25.-Veszprém, 1910. máj. 31.) orvos, botanikus. Műszaki pályára készült, de 1849-1856-os években orvosi tanulmányokat folytatott Bécsben. Veszprémben 17 évig kórházi főorvos és megyei tiszti-főorvos. Botanikusként megyéje növényvilágát kutatta és írta le. Herbáriumát a Veszprémvármegyei Múzeumra hagyta. A veszprémi izraelita temetőben van a síremléke, Csikász Imre bronzplakettjével.

 

 

Június 

 

1910. június 1.

100 éve született BÁRDOSI Jenő (Gecse, 1910. jún. 1.-Pápa, 1985) ev. lelkész. Apja Bárdosi Aladár iskolaigazgató. Pápán, a Református Gimnáziumban, majd Sopronban, az Evangélikus Hittudományi Karon tanult, ahol a teológián lelkészi oklevelet szerzett. Több gyülekezetben volt segédlelkész, majd Csöglén, 1941 és 1951 között Sopronkőhidán lelkész, ahol 1944. december 24-én éjszaka órákat töltött Bajcsy-Zsilinszky Endre börtöncellájában, gyóntatta, feloldozta és vigasztalta a kivégzés előtt álló mártírt. Az ötvenes évek elejétől több helyen volt segédlelkész, majd Dabronyba került, ahol 23 évig szolgált. Nyugdíjas éveit Pápán töltötte, kisegítő lelkészként és a Református Gyűjtemény munkatársaként dolgozott

 

1880. június 6.

130 éve halt meg ORLAI PETRICH Soma, Petrics Soma (Mezőberény, 1822. okt. 22.-Bp., 1880. jún. 6.) festőművész, emlékiratíró. Petőfi másod-unokatestvére. Először Ostffyasszonyfán tanult együtt a két rokon, 1841-1842-ben a Pápai Református Kollégium tanulója, Petőfi és Jókai iskolatársa. 1849-ben Petőfi Mezőberényben családjával náluk töltötte utolsó heteit. Történelmi kompozíciókat és arcképeket festett, biedermeier stílusban. Négy képet festett Petőfiről, ezek közül az egyik az 1960-as években, a veszprémi püspökség tulajdonába került. Petőfi pápai tartózkodására vonatkozóan forrásértékű visszaemlékezéseket írt.

 

1860. június 8.

150 éve halt meg HAISZLER Károly (Veszprém, 1803. okt. 1.-Veszprém, 1860. jún. 8.) orvos. Haiszler György fia. Középiskolába Szombathelyen járt, 1833-ban, Bécsben szerzett orvosi oklevelet. 1837 és 1941 között a Veszprémi Városi Kórház vezető főorvosa, majd megválasztották vármegyei másod-főorvosnak. Értekezései nem jelentek meg, viszont elsőrangú gyakorló orvos volt. Az 1860-as években több epeműtétet hajtott végre. Apa és fiú közötti ellentétek miatt nem a Haiszler György által építtetett kápolnába temették. A veszprémi Alsóvárosi temetőben csak később állítattak számára sírkövet, amit beépíttettek a kápolna nyugati falába.

 

1910. június 24.

100 éve született LÓRÁND Imre (Bp., 1910. jún. 24.-Bp., 1976. febr. 10.) újságíró. Érettségi után a Fegyvergyárban majd az Újság c. lap szerkesztőségében dolgozott. 1938-tól részt vett a szociáldemokrata mozgalomban. A háború végén munkaszolgálatos Erdélyben, majd Vácon. 1946-tól az Igazság c. lap főszerkesztője Egerben, 1948-1952-es években a Veszprém Megyei Népújság szerkesztője. Kizárták a MDP-ből. Rövid ideig a Városi Könyvtár vezetője, majd bérelszámoló Veszprémben. 1956-ban a Veszprém Megyei Forradalmi Tanács elnökévé választották. 1957-ben hatévi börtönbüntetésre ítélték, 1960-ban amnesztiával szabadult. Egy budapesti könyvesboltban dolgozott. Élete utolsó évtizedeiben a Világosság, a Jelenkor, a Tiszatáj, a Helikon és a Könyvbarát c. lapokban jelentek meg írásai

 

 


 

Honlapunk a TÁMOP-3.2.4-08/1-2009-0017 számú pályázat támogatásával jött létre. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap (ESZA) társfinanszírozásával valósul meg.