• Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
  • Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
Évforduló és eseménynaptár 2010. év - November-December PDF Nyomtat Email
Cikk tartalomjegyzék
Évforduló és eseménynaptár 2010. év
Január-Február
Március-Április
Május-Június
Július-Augusztus
Szeptember-Október
November-December
100 éve írták Veszprémről
 

 

November

 

1905. november 2.

105 éve halt meg KEMENES Ferenc, Csácsinovits Ferenc (Bögöte, 1829. szept. 20.-Veszprém, 1905. nov. 2.) r. k. kanonok, költő. A gimnázium első négy osztályát Kőszegen végezte, majd 1845-ben felvették a Piarista Rendbe. A szabadságharcban honvédként szolgált és súlyosan megsebesült. A bukás után folytatta tanulmányait és 1851-ben a veszprémi kispapok közé lépett. A teológiát Pesten végezte, 1855-ben szentelték pappá. 1855-ben káplán Szentbékállán, egy évvel később Kaposvárott. Még ez évben püspöki levéltáros és iktató, majd titkár, később irodaigazgató. 1859-től szentszéki jegyző. 1870-től veszprémi kanonok, 1896-tól püspöki helynök, két év múlva nagyprépost. A Veszprémi Káptalan uradalmait mintagazdaságokká fejlesztette. Létrehozta az Alapítványi Hivatalt. 1860-ban Kemenes költeményei címmel verses kötete jelent meg. A mű első bírálója Arany János volt. Nyelvészként is figyelemre méltó munkásságot fejtett ki: éveken keresztül tanulmányozta a magyar nyelv életét és gazdag szókincset gyűjtött össze. Veszprémben, az Alsóvárosi temetőben nyugszik.

 

1900. november 5.

110 éve született NAGY Károly (Tapolca, 1900. nov. 5.-Tapolca, 1987. aug. 30.) nyomdász, papírkereskedő. Tapolcán polgárit végzett és lakatosmesterséget tanult. Az 1. világháborúban az olasz fronton harcolt, betegen tért haza. 1921-ig lakatossegéd, egy évig ismét katona, majd Budapesten, később Európa különböző országaiban vállalt munkát. 1927-ben hazatérve testvére tapolcai nyomdájában kitanulta ezt a szakmát is. 1932-től (testvére halála után) működtette a Hungária Nyomda és Papírkereskedést. 1936-1939 között szerkesztőbizottsági tagként kiadta a Tapolcai Újságot, 1939 és 1944 között szerkesztője és kiadója a Tapolca és Vidéke c. hetilapnak. 1949-ben államosították és megsemmisítették a nyomdát. 1950-től 1963-ig a Tapolca és Vidéke Kiskereskedelmi Vállalat dolgozója volt.

 

1940. november 14.

70 éve hunyt el KISS Arnold, 1902-ig Klein Arnold (Ungvár, 1869. nov. 2.-Bp., 1940. nov. 14.) főrabbi, költő. A középiskolát Nagybecskereken végezte, egyetemi tanulmányokat Budapesten folytatott, ahol 1891-ben doktorrá avatták. Rövid ideig Zsolnán, majd Veszprémben rabbi. Nevéhez fűződik a Veszprémi Izraelita Elemi Iskola megalapítása, amelynek első igazgatója. 1901-ben került Budapestre. Számos műfordítása és verse, valamint egy költői imakönyve látott napvilágot. Tudományos munkáit folyóiratok közölték.

 

1840. november 17.

170 éve született VÁLY Mari, Peti Józsefné (Komárom, 1840. nov. 17.-Pápa, 1915. máj. 17.) emlékiratíró. Jókai Mór húgának, Eszternek és Váli Ferenc pápai, majd komáromi tanárnak lánya. Férjének és gyermekének korai halála után Jókaiékhoz költözött, háztartásuk vezetésében segédkezett. Nagybátyja életét terjedelmes emlékiratban örökítette meg, amely szemelvényes kiadásban jelent meg: Emlékeim Jókai Mórról. Bp., 1955. A kézirat az Országos Széchenyi Könyvtárban található.

 

1900. november 19.

110 éve született BOROS Ádám (Bp., 1900. nov. 19.-Bp., 1973. jan. 2.) botanikus, biológus. Elemi és középiskolai tanulmányainak elvégzése után 1918-ban iratkozott be a budapesti tudományegyetem tanári szakára. A diploma megszerzése után 1922-ben a Budapesti Gyógynövény-kísérleti Állomás volt az első munkahelye. Innen áthelyezték az Országos Fajtaminősítő Intézethez, majd később az Országos Agrobotanikai Intézet osztályvezetője. Az oktatásban végzett tevékenysége is jelentős. Az agrobotanika művelése mellett a legkiemelkedőbb eredményeket a mohakutatásban érte el. Élete fő műve Magyarország moháit tárgyalja (Bryogeografie und Bryoflora Ungarns. 1968). A Bakony növényvilágának kutatásával már régóta foglalkozott. A Bakony természeti képe programhoz hivatalosan 1963-ban csatlakozott. Legjelentősebb munkái a Bakony dolomit-, mészkő- és bazalthegyeinek, forráslápjainak, lápos tavainak és rétjeinek mohaföldrajzi tanulmányozásából születtek Mintegy félszázra tehető azoknak a tudományos szakcikkeknek és egyéb írásainak száma, melyekben kisebb-nagyobb mértékben a Bakonyt is érintik. A hegység mohaflóráját önállóan tárgyaló dolgozatait nagyrészt Vajda Lászlóval közösen írta.

 

1910. november 19.

100 éve született RADICS Ferenc (Győr, 1910. nov. 19.-Bp., 1989. szept. 10.) tanár, természettudós. 1910-ben Ajkára költöztek, így e települést tekintette szülőhelyének, itt élte gyermek- és ifjúkorát. Ajkán, Kőszegen, Pápán tanult, majd a budapesti tudományegyetemen szerzett tanári diplomát. Szakdolgozatát Ajka és környéke földtörténetéből és növényvilágának ismertetéséből készíttette. Dolgozott igazgatóként a budapesti Szt. László Gimnáziumban, tanszékvezetőként a Pedagógiai Szemináriumban, később a Természettudományi Múzeum főigazgató-helyettese. Közben kutatott és publikált. A platánokról szóló tanulmányáért nemzetközi díszdoktori címet kapott

 

100 éve született SÜMEGI TÓTH Tivadar (Sümeg, 1910. nov. 19.-Sümeg, 1942. aug. 15.) költő. Középiskolai tanulmányok után sok mindennel próbálkozott, sokáig Budapesten volt tisztviselő. Hányatott sorsáról népies ízű, fanyar hangulatú versei tanúskodnak. A Magyar Élet és a Kelet Népe közölte költeményeit. Versei terjesztésének különleges módját választotta. Előbb kézírással, majd indigós gépeléssel 5-6 versét adta közre pár oldalas kis füzetekben. A felsorolt művei ezek közé tartoznak, amelyeket a vele foglalkozó lexikonok (tévesen) önálló kötetként tartanak számon. Verseinek gyűjteményes kötete 1995-ben jelent meg Életért kiáltok címmel a Sümegi írások sorozatban (Szerk. és bev.: EGERSZEGI Ferenc.) A sümegi Városi temetőben nyugszik. A városban utca viseli nevét, a Cseh László utcában lévő szülőházán tábla őrzi emlékét.

 

1760. november 23.

250 éve született MÁNDI MÁRTON István, Márton István (Iszkaszentgyörgy, 1760. nov. 23.-Pápa, 1831. szept. 21.) nyelvész, tanár, filozófus. 1771-1774-es években Szentkirályszabadján, később Kecskeméten tanult, teológiát Debrecenben és külföldön hallgatott. Három évig Hajdúnánáson akadémikus rektor, majd 1786-tól 1789-ig Göttingenben tanult. 1790-től a Pápai Református Gimnázium rektor-professzora. Nevéhez fűződik az iskola új fellendülése. Törekvéseit siker koronázta, létrejött a kollégium. 1797-ig a pápai református egyház, majd a Dunántúli Református Egyházkerület tartotta fenn a Pápai Református Kollégiumot. Az Egyetemes Református Egyház 1804-ben a pápai iskolát a debrecenivel és a sárospatakival egyenrangúnak nyilvánította. Kidolgozta az iskola tantervét. Tankönyveket íratott. Görög, latin és német nyelvkönyvet írt. Az elemi iskolák számára is készített egy Magyar Ábécét. Pápán az Alsóvárosi temetőben nyugszik, ott van vörös márvány sírköve. A református könyvtártban márvány mellszobra, Izsó Miklós alkotása látható. A városban utcanév, az Ókollégium - Petőfi S. u. 13. - falán tábla őrzi emlékét.

 

1840. november 28.

170 éve született VÉGHELY Dezső, szentkirályszabadjai (Veszprém, 1840. nov. 28.-Abbázia, 1897. ápr. 2.) író, történész, jogász, alispán. Apja Véghely Imre 1867-1872-es években Veszprém vármegye alispánja. A középiskolát a Pápai Református Kollégiumban, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1875-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Veszprémben ügyvédi irodát nyitott. A Győri Történelmi és Régészeti Füzetekben megjelent írásaival hívta fel magára a figyelmet. 1875-ben Veszprém városa, 1878-tól Veszprém vármegye főjegyzője, 1881-ben alispánná választották, ez utóbbi funkciót haláláig töltötte be. Megbízást kapott Veszprém megye monográfiájának megírására, de betegsége miatt a nagy munkát nem tudta elvégezni. Nagy mennyiségű forrásanyagot, számos oklevelet gyűjtött a monográfiához, ezt Ő és utódai veszprémi lakásán tárolták. Az épület a második világháborúban bombatalálatot kapott és az értékes gyűjtemény megsemmisült. Más források szerint a forrásanyag nagyobb részét a család a századfordulón eladta a Nemzeti Múzeumnak. A megmaradt iratanyag a 2. világháború idején a balatonalmádi villában semmisült meg. 1884 után sok szállal kötődött Balatonalmádihoz. Háza, szőlője, a Balaton iránti vonzalma mellett aktívan részt vett a település közéletében és fejlesztésének előmozdításában. Tudományos folyóiratokban számos tanulmánya jelent meg. Több oklevélgyűjtemény kiadásában vett részt. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik, Balatonalmádiban kőből készült emlékpad (Bődy Henrik alkotása) hívogatja pihenésre az Öreg-park látogatóit.

 

 

December

 

1930. december 1.

80 éve hunyt el BORDÁN István (Pozsony, 1859. dec. 24. - Bp., 1930. dec. 1.) régész, természettudós. 1879-től a Hunyad-megyei Puj községben állomásfőnök. Huszonöt évi vasúti szolgálat után nyugdíjaztatta magát. 1908-ban visszatért Erdélybe, Petrozsénybe. 1920-ban Várpalotán telepedett le. Ifjú korától érdeklődést mutatott a biológiai és régészeti tudományok iránt. Laczkó Dezső munkatársaként közreműködött a Baláca-pusztai római kori romok feltárásában. 1924-ben a Szabó-féle homokbánya megnyitásakor felfedezte annak különleges értékeit, felhívta a figyelmet az értékes ősmaradványokra, szorgalmazta azok tudományos vizsgálatát. (Ez a homokbánya 1954-től védett terület.) Nevéhez fűződik a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum lepkegyűjteményének alapját képező anyag összegyűjtése. A Bakonyban elsőként Ő bizonyította a Sziklai fehérlepke (Pieris ergane) és a Dolomit-kéneslepke (Colias chrysotheme) jelenlétét. Írásai a Rovartani Lapokban jelentek meg.

 

1780. december 12.

230 éve hunyt el FELLNER Jakab, 1773-tól fellenthali (Nikolsburg, 1722. júl. 25.-Tata, 1780. dec. 12.) építész. Tatán telepedett le 23 éves korában és élete nagy részét ott töltötte. 1750-től főleg az Esterházy grófok számára dolgozott. Első jelentős önálló munkája a tatai plébániatemplom volt, amelynek építését 1751-ben kezdték, de a befejezés már utódjának Grossmann Józsefnek volt a feladata. Egy ideig Komárom vármegye szolgálatában állt, majd 1762-ben a Lamberg család kastélyát tervezte Móron. 1764-ben szerződést kötött Esterházy Károly püspökkel az egri püspöki építkezések tervezésére és felügyeletére. 1768 és 1774 között tervezte a veszprémi püspöki palotát, amely az európai késő-barokk számottevő emléke. 1773-ban tervezte meg és kezdte el építeni utolsó nagy alkotását, a pápai plébániatemplomot, amely klasszicizáló homlokzatával és világos, tágas belső terével a magyar templomépítés egyik típusalakító őse. Jelentős szerepe volt Veszprém, Pápa, Tata és Eger városképének kialakításában. A klasszicizáló késő barokk építészet legkiválóbb hazai mestere. A meglévő építészeti adottságok, a hely és a táj kitűnő kihasználásának egyik kiváló példája a veszprémi aggpapok háza, amely 1770 és 1778 között épült.

 

1890. december 13.

120 éve született KECSKÉS Lajos (Pápa, 1890. dec. 13.-Bp., 1953. márc. 21.) tanító, szerkesztő. A gimnáziumot és a tanítóképzőt szülővárosában végezte, 1910-ben Balatonfüreden kántortanító. 1911-ben a Budapesti Zeneművészeti Főiskolán énektanári oklevelet szerzett. 1913-ban visszakerült Pápára, ahol több dalárdát szervezett és vezetett, köztük a Perutz Szövőgyár vegyes karát és a tanítóképző zenekarát. 1920-ban elnyerte a veszprémi székesegyház kántori és tenorista munkakörét. Tanított a Veszprémi Szemináriumban és a Davidikumban. Rövid ideig igazgatója volt a városi zeneiskolának, karnagya a Polgári Dalegyesületnek, később az Iparos Dalárdának. 1924-ben elvégezte a Zeneművészeti Főiskola karnagyi szakát. 1941-ben (Ritter Lőrinc karnagy halála után) Czapik Gyula püspök megbízta a székesegyház karnagyi teendőinek ellátásával. 1943-ban Czapik püspök egyházzenei igazgatói címmel tüntette ki, de karnagyi kinevezést akkor sem kapott. 1922 után felelős szerkesztője a Veszprémi Hírlapnak. A húszas évek elején szerkesztette a Balatonfüredi Hírlapot, 1914-1915-ben, valamint 1919-1920-ban a Pápa és Vidéke c. lapot is. Betegsége miatt 1945 júliusában lemondott a karnagyi megbízásáról és orgonista munkájáról. Irt több egyházi és műdalt. Közülük csak három jelent meg nyomtatásban. Világi művei Rózsaszirmok címmel jelentek meg.

 

1920. december 15.

90 éve született PÁZMÁNY József, 1957-ig Plul József (Városlőd, 1920. dec. 15.-Balatonfüred, 1994. márc. 9.) keramikus, népi iparművész. Veszprémben és Budapesten tanult. A kerámiaipari szakmát a Városlődi Majolika Üzemben, a pécsi Zsolnai Porcelángyárban és a Budapesti Váza Kerámia Üzemben sajátította el. 1954-ben Balatonfüreden telepedett le, itt alapított műhelyt. A Balaton-felvidék és a Bakony fazekas hagyományainak megújítását tekintette legfőbb feladatának. Elsősorban a sümegi, a tapolcai és a városlődi forma- és mintakincs megőrzésére, valamint ezeknek korszerű ajándék- és dísztárgyakban történő megjelenítésére törekedett. Indira Ghandi balatonfüredi látogatásakor a város ajándékaként az általa készített, a Szívkórház látképével díszített tálat kapta. 1992 elején a műhelyét Városlődre költöztette, és itt indította újra a kerámiagyártást.

 

1720. december 19.

290 éve hunyt el VOLKRA János (Bécs, 1665. nov. 7.-Pozsony, 1720. dec. 19.) r. k. püspök. Bécsben és Pármában tanult. 1688 tavaszán alszerpappá, júniusban szerpappá szentelték, decemberben I. Lipót császár jelenlétében tartotta első miséjét. 1698-ban pozsonyi préposttá nevezték ki, két év múlva Kolonics pozsonyi bíboros általános helynökévé tette. Veszprémi püspöknek 1710. november 30-án szentelték fel. Első gondja a veszprémi plébánia volt, amit a ferencesekre bízott. A felszentelése évében elűzte Veszprémből Hódosi Sámuel református szuperintendenst. 1711-ben a városba hozta a piaristákat, rájuk bízta az iskolát és az általa létesített szemináriumban a teológia tanítását. Kedvelte a piaristákat, az 1715. évi országgyűlés az ő javaslatára honosította meg a rendet. Megvásárolta számukra Vojnovics József feleségének házát a várban, majd 1717. január 1-jén, királyi rendelet alapján, földesúri jogait érvényesítve lefoglalta a reformátusok templomát, paplakát és iskoláját. Megszüntette a protestáns vallásgyakorlást, az épületeket átadta a piaristáknak. Határozottan törekedett, hogy az idegen kézbe került plébániákat visszaszerezze, a halódókat pedig támogassa. Három szobor felállításával, Sümegen, Veszprémben és Szentgyörgyön terjesztette Nepomuki Szent János kultuszát. 1714-ben a királyhoz és a pozsonyi rendekhez intézett beadványában követelte a veszprémi püspök királyné koronázási jogának visszaállítását. Kollányi szerint III. Károly feleségét 1714. október 18-án Ő koronázta meg. A pápai reformátusok 1719-ben erősen kikeltek ellene a Kancelláriánál a földesúri jog védelmében tanúsított magatartása miatt. Győri házában, 1718. július 15-én elégtek a veszprémi püspökség és káptalan jogait és javait érintő levelek és okiratok, amelyeket másolás vagy átírás céljából helyezett el ott.

 

2000. december 24.

10 éve hunyt el BARCZA Tibor (Tapolca, 1938. nov. 27.-Tapolca, 2000. dec. 24.) tanár, festőművész. 1960-ban a tapolcai Batsányi János Gimnáziumban érettségizett. 1964-ben a Pécsi Tanárképző Főiskolán rajztanári oklevelet szerzett, majd a Képzőművészeti Főiskola felső szintű kurzusán végzett. 1964-től 1970-ig tanár Káptalanfa községben, és a tapolcai 2. Sz. Általános Iskolában. 1970 és 1996 között a tapolcai Batsányi János Gimnázium rajztanára. Tanári munkája mellett rendszeresen festett, főleg tájképeket. A Bakony és a Balaton igézetében alkotott. Fontosabb egyéni és gyűjteményes kiállításai: 1972 Tapolca, egyéni, 1973 Tata, 1974 Tapolca egyéni, 1970 és 1980 között többször az Ajkai Tavaszi Tárlaton, 1984 Győr, 1992 Érd, 1994 Tapolca egyéni, 1995 Tapolca, 1996 Veszprém.

 

1870. december 26.

140 éve halt meg FÉNIX FARKAS István (Pápa, 1784. szept. 8.-Győr, 1870. dec. 26.) szerzetes, tanár, író. Esztergomban és Komáromban tanított, majd 1823-tól Zamárdiban lelkész. 1827-től rendi levéltáros Pannonhalmán, 1831 és 1838 között házfőnök Tihanyban. Győrbe helyezték iskolaigazgatónak. Íróként főként 1850 előtt dolgozott. Írt népszerű természetrajzot, gazdasági tartalmú munkákat, és összeállította a tihanyi apátság krónikaszerű történetét. Megkapta a Ferenc József-rend Lovagja címet.

 

1950. december 29.

60 éve jött létre a Veszprémi Nyomda Zrt.

 

 



 

Honlapunk a TÁMOP-3.2.4-08/1-2009-0017 számú pályázat támogatásával jött létre. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap (ESZA) társfinanszírozásával valósul meg.